Másnap Olívia ébresztett.
-Kíra ébredj! Reggel van.-Húzta el a függönyt és így a napsugarai utat nyertek a szobámba. Morogva a fal felé fordultam és fejemre húztam a takarót. De Olívia lerántotta.-Na gyere reggelizzünk!-Fogta meg a bokám és lehúzott az ágyról.
-Aludni akarooook!-Dünnyögtem miközben arccal a földnek a bokámnál foga húzott ki Olívia.
Végül elérkeztünk a lépcsőhöz ezért inkább felálltam és a 2 lábamon sétáltam le. Majd a konyhába értünk ahol tele volt minden kajával. Leültem és elkezdtem enni.
Miután megreggeliztünk el is indultunk vásárolni.
-Már alig várom!-Szólalt meg a kocsiban Olívia. Jobban örül mint én.
-Én is.-Mosolyogtam rá. Amint meg is lepődött.
Végre lehet normális életem? Végre lehetek egy átlagos lány akit nem akarnak kihasználnak? Végre élhetek?
Végül egy hatalmas plázánál álltunk meg.Kiszálltunk.
-Jó akkor a mai program...-Gondolkodott Olívia.- Vásárlás, Vásárlás, evés és még több vásárlás!-Karolt belém és elindultunk a pláza bejáratához.
És az előző kérdéseimre megkaptam a választ...IGEN!
Bementünk minden ruhaüzletbe és ruhákat kezdtem válogatni voltak nagyon jók és úgy a ruhák amiket választottam 90%-a fekete volt. Amit Olívia is megemlített.
-Kiraa...ne csak feketét válasz!-Mondta. Én csak tovább nézegettem. Aztán fel is próbáltam őket. Szerencsére mind jó lett így a pénztár felé indultunk. Még egy két cipőt, táskát és sapkát is vettünk. Ezeket a ruhadarabokat és kiegészítőket vettük.
BINABASA MO ANG
Fény A Sötétségben #Befejezett#
VampireKira vagyok. Ha azt mondanák jellemezzem az életem egy szóval...az mondanám szar. Hogy miért? Mert ez az igazság. Szar az élet ahogy a világ is. Tudod kiben bízhatsz? Megsúgom. Senkiben. Az életem így sem túl jó egy ilyen világban de egyszer c...