Fény A Sötétségben #Befejezett#

♱ 56 ♰

#Kíra#

Meglepődtem Kuro tettén.. aztán meg kiviharozott mint egy drámakirálynő.

Nyílt az ajtó és belépet Kuro.

-Lehiggadtál?-Kérdezte Kai.

-Igen.-Vakarta meg a tarkóját.

-Akkor elmagyaráznád mi volt ez?-Kérdeztem egyenesen tőle és karjaimat keresztbe tettem.

-Ne hidd azt hogy miattad volt, Törpe.- Törpe? Körbenéztem és láttam hogy mások is egy kicsit gyanúsan kémlelik Kurot.

-Törpe?-Szorult ökölbe a kezem.

-Igen, törpe.-Mondta ki ridegen és a tekintete se olyan volt mint eddig.-Csak örültem hogy végre leadtál az egódból és nem vagy már annyira önző.

-Hé haver...-Szólalt meg Ahs.

-Ne, hagyd.-Szólaltam meg és közelebb léptem Kurohoz.

-Szóval ez az amit rólam gondolsz?!-Mélyen a szemébe néztem. Próbáltam valamit kiolvasni a szemeiből de nem ment

Hol van Kuro...az akit kezdtem megkedvelni?

Egyszer kedves egyszer pedig egy bunkó majom.....

-Én csak az igazat mondom.

Az igazat??? Tényleg Kuro?? Tényleg???

 Lenéztem a kezemen lévő gyűrűre.

Igen megfordult a fejemben hogy feloldom.

De végül ökölbe szorítottam a kezem.

-Most kisétálok azon a kibaszott ajtón mielőtt még olyat tennék amit megbánnék.-Mondtam és elsétáltam úgy mellette hogy a váltammal direkt meglöktem.-Gyere Danger.

Kimentem a szobából és becsaptam az ajtót.

Ahogy az udvar felé sétáltam velem szembe jött Aomine.

-Szép kutya.-Mosolygott.

-Te. És. Én. Meccs. Most!

-Wow mi a baj?

-Csak játszunk!-Mondtam talán egy kicsit hangosan.

-Oké csak 1 percet várj átöltözök.

-A pályán várlak.

#Kuro#

-Teljesen elment az eszed?-Fogott meg a pólómnál Ahs.

-Nem inkább most tértem észhez.

-Ennyire. Érted ennyire.-Mutatott a hüvelyk és a mutatóujjával.-Ennyire voltál attól hogy megöljön. És ennyire vagy attól hogy én behúzzak neked.-Most komolyan mi a bajod? Nem vagy belé szerelmes??-Egész végig csak mosolyogtam Ahsre aki viszont forrt a dühtől.

-De szerelmes vagyok belé...pont ez a baj. Nem érdemlem meg oké?

-Ki mondta eszt?-Csak húztam a szám.-KI AZ ANYÁM VALAGA MONDTA EZT??-Rázott rajtam egyet.

-A BÁTYÁM ÉS A MÚLTAM, OKÉ?-Kiabáltam vissza dühösen

-B-Bátyád? Mi van? Miről beszélsz?

-Nem mindent mondtam el az életemről..-Mondtam és kiszedtem a pólóm Ahs markából és elindultam az ajtó felé de ekkor Charles jött be.

-Sziasztok!-Nézet körbe.-Kíra? Mindegy az ismerősöm hívott hogy a munkahelyeteken megjöttek a ruhák szóval ma suli után kezdtek is.-Azzal már el is ment.

Végül én is kimentem a szobából. Mikor már az épületből is kiértem rágyújtottam. Igen cigizem.

Aztán velem szembe jött az utolsó ember akit látni akarnék...tehát Aomine.

-Csá öcsi. 

-Mit akarsz?

-Csak meg akarom köszöni. Nem tudom mit csináltál Kírával de egyenesen az én karjaim közé futott, most fogunk meccsezni. Csak nem beismerted hogy igazam van? Hisz te nem érdemled meg hogy szeress valakit vagy hogy téged szeressenek hisz gyilkos vagy.

Leakartam ütni. Átakartam hajtani raja egy kocsival hatszor, majd egy úthengerrel.

Csak az a gát, hogy igaza van.

Majd Kíra megismeri Aominét és biztos össze jönnek.

Hisz ki szeretne engem?

Aztán Aomine elment én pedig azt vettem észre hogy az egész testem megfeszült még a cigit is elharaptam.

Percekig sétálgattam körbe-körbe hogy lenyugodjak végül úgy határoztam hogy megnézem Kíra meccsét.

Oda is értem a pályához és egy bokor mögül néztem őket.

És megláttam Kírát úgy látszik most végeztek...de ahogy Kírára néztem...az aurája ijesztő volt.

Ezt én váltottam ki belőle.

-Azta kislány nem vagy semmi.-Karolta át a vállát Aomine.-Mitől vagy ennyire dühös?

-Felhúzott egy seggfej.

-Kuro?

-Igen...honnan tudtad.

-Elég jól ismerem..de mi történt?-Az az ártatlan mosolya Aominének hogy zúznám be a képét egy vasszékkel.

-Önzőnek hívott és még ő mondja hogy nekem van egóm.-Nevetett fel fájdalmasan Kíra.

-És te mit gondolsz Kurorül?-Na ez engem is érdekelne..

-Hát...

-Kíraaa!-Kiabált oda neki Leroy és nagyban integetett. Ő is jókor jön mondhatom...-Képzeld megkaptuk az egyenruhákat így már ma kezdünk a kávézóban.

-Ez remek.-Hangja semleges volt...

Aztán becsöngettek így Aomine és Kíra külön utakra mentek. Szerencsére. Végül én is csatlakoztam a kis csapathoz.

Rámosolyogtam Kírára aki csak megvetően elnézett.

Remek akkor még mindig utál...ez így van rendjén.

Utálom bevallani de ahogy néztem Kírát és Aomiét rájöttem hogy összeillenek.

Ahs mellém sétált.

-Mellettem ülsz...meg kell egy-két dolgot beszélnünk.

-Kopj le.

-Nem. Nem fogom hagyni hogy elcseszd.-És ott hagyott.

Miért nem tud békén hagyni? Én csak Kíra érdekében teszem. Miért nem lehet felfogni?