Már egy hete csak az ágyban vagyok. De ma végre úgy döntöttem hogy kikelek és suliba megyek. Lementem az ebédlőbe ahol a többiek már reggeliztek.
-Kíra?-Mondták egyszerre.
-Sziasztok.-Köszöntem.-Siessetek el ne késsünk kacsintottam rájuk.
Egyből elkezdtek falni és már perc múlva már az osztályunk felé vettük az irányt.
Az első óránk Charlessel volt de most nem edzés.
-Új osztálytársatok lesz jelentette be.
És ekkor megcsapott a vámpír szag. Kardom előrántottam és az ajtóhoz álltam. Az ajtó kinyílt én pedig egyből lesújtottam a kardommal de az illető elkapta.
-Oh...és én még azt hittem unalmas lesz.-Megragadta a kardom és annál fogva magához húzott.-Érzem a gyűlöletedet, de hogy utálhatsz ennyire hisz félig olyan vagy mint én.-Suttogta a fülembe.
Sikerült kiugranom a szorításából. Ahogy jobban megnéztem ordít róla, hogy veszélyes a srác...
Az óra további részében farkas szemet néztem az új sráccal, mint ahogy kiderült Yato a neve.
Aztán jött az edzés. Mindenki, ahogy szokott az ajzónál vált. Aztán megjött Charles. Yato beelőzött így a kapucnijánál fogva visszahúztam.
-Lányoké az elsőbbség.-Mondtam és elé mentem.
-Hol látsz te lányt?-Nézett rám mosolyogva.
-Oh igen?-Kezdtem el ütögetni. Amiből verekedés lett.
Végül a srácok szedtek szét minket.
-Ha ennyire küzdeni akarsz hercegnő...akkor gyere játsszuk le..
-Felőlem...de nehogy sírva fakadj.
Charlesre néztem aki bólintott így jelezve hogy megengedi a harcot. Míg a többiek fedezékbe húzódtak addig én a gyűrűmre tettem az ujjam, így feloldva azt. A körmeim hosszabbak lettek szinte már karmok. A fogaim is megnőttek. Éreztem az erőt és a gyorsaságot.
-Gyere hercegnő!
-Ne. Hívj. Így!!-Futottam felé. Felugrottam és próbáltam megütni de elkapta a kezem és a földhöz vágott.
Elővettem a pengéimet.
-Vámpír vagy...minek neked fegyver. Van külön erőd...
Nem válaszolt csak újra neki futottam és felé dobtam a pengéket majd behúztam neki egyet.
-Oh nem rossz...-
Hirtelen körülöttem valami fémes folyadék keletkezett. Hirtelen a kezeimet és a lábaimat elnyelte majd hirtelen megkeményedett, nem tudtam mozdulni. -de kevés. Ha nem használod az erőd nem nyerhetsz. Húzott be nekem egyet. Majd még egyet.-Nem akarsz kiszabadulni?-Mosolygott.
Fogtam magam és kicsavartam a kezeim és lábaim. Fájdalmamban felkiáltottam. De szerencsére hamar regenerálódott így újra olyan mint volt.
-Tényleg nem értelek..miért kínozod magad ha van erőd. Az enyém a vas. A vasat tudom irányítani. Neked mi?
-Semmi közöd hozzá.-hitelen nagy fém csápok jelentek meg a lábamnál ami átszúrta a lábam így térdre rogytam. Regenerálódni nem tudtam mert a vas csápok még mindig a lábamban voltak.
-Olyan vagy mint én akkor...
-NEM VAGYOK OLYAN MINT TE!-Kiabáltam.-Nekem...nincs erőm. Nem ért akkora sokk hogy elő jött volna. De lehet azért van mert félig démon félig vámpír vagyok.-Mosolyogtam fájdalmasan Kurora aki nem akart hinni a fülének.
-Az lehetetten nem erős ennyire egy emberi test...fizikailag és mentálisan is összeroppant...
-Még nem ébredt teljesen fel a démon oldalam...
Hitelen a vasak eltűntek..
-Csak nem megszántál?-Nevettem. Szánalmas vagyok.
-Nem. De egy csapatban vagyunk, én nem az ellenséged vagyok...hercegnő.
-Ne hívj így.
-Miért zavar?-Nézett rám pimaszul.
-Igen...és nem csak engem-Biccentettem a hátam mögött lévő Kurora aki elég dühösen jött felénk.
-1 a csajom nem hercegnőzheted! És kettő...-Nézett rám.-Miért nem mondtad el egyből?
-Mit? Hogy ja amúgy félvér vagyok és a Sátán a nyomunkban lesz ha felébred a másik oldalam? Vagy hogy még nagyobb veszélyben vagytok miattam? Vagy...-Betapasztotta a szám a kezével.
-Kíra nyugi. Már akkor tudtuk hogy veszélyben vagyunk mikor a vámpírokat akartuk legyőzni. Most legalább bővül egy sátán megöléssel is.-Nevetett Kuro.
-Így igaz Kíra. Mi itt vagyunk neked legyen az Sátán vagy Isten.-Helyeseltek a srácok.
-Köszönöm. -Csoportos ölelés lett.
-Várj, ki akarjatok nyírni a Sátánt?
-Ja. -Mondtuk egyszerre.
Yato felnevetett.
-Érdekes csapatba kerültem.-Mondta és nevetett tovább.
---
Teltek a napok, a hetek és a hónapok. A kávézóban jobban belehúztunk így végre felújítottuk a kollégiumot. Így végre van normális ágyunk. Boldogak voltunk és Yato is egész jól beilleszkedett a csapatunkba...ám egyik reggel egy nagy meglepetés ért.
-Kíra...valaki téged keres.-Jött be a szobába Kuro.
-Engem?-Kerekedett el a szemem.
Sietős tempóban mentem le. Ám mikor megláttam az illetőt....
YOU ARE READING
Fény A Sötétségben #Befejezett#
VampireKira vagyok. Ha azt mondanák jellemezzem az életem egy szóval...az mondanám szar. Hogy miért? Mert ez az igazság. Szar az élet ahogy a világ is. Tudod kiben bízhatsz? Megsúgom. Senkiben. Az életem így sem túl jó egy ilyen világban de egyszer c...