Fény A Sötétségben #Befejezett#

♱ 5 ♰

Hmm...izgi rész. Vagy nem. Ki tudja? Amúgy remélem tetszik ez a rész. :D

#Mason#

Már egy órája utazunk...Nézem a fákat mikor a kocsi elkezd lassítani majd megáll. Mi kiszállunk. és hátrasétálunk. Kinyitjuk a furgon hátsó ajtaját. Den meg fog két gyereket és a vállaira dobja őket. Én is megfogom Kirát és egy fiút. Majd Követem Dent. Bemegyünk egy több méter magas kerítéssel körbekerített erdőbe. Különböző pontokon helyezzük el a gyerekeket minél messzebb egymástól ugyan is ez egy hatalmas terület. Aztán még visszamentünk két gyerekért is és őket is elhelyeztük.

-Ez az egész egy hülyeség.-Motyogom magamnak.

-Ez a parancs...-Mondja Den.

-De ez akkor sem normális hogy gyerekek élet vagy halál harcot vívnak.-Den csak a vállát vonta. És végül elindultunk kifele....Sajnálom Kíra..kérlek éld túl.

Végül Robékhoz mentünk egy kis házba ahol az elrejtet kamerák képeit kapjuk. Mikor beérünk Rob már a felvételt nézi.

-Pont jókor most ébredeznek.-Mondta Rob.

Odaálltunk Rob mögé. Egyből azt a kamera képet kerestem ami Kírát mutatja. Ő ébredt fől először.

-Hmm.Nem is rossz.-Szólalt meg Den. Tekintetem rá szegeztem és szemöldökeimet összehúztam.

#Kíra#

Mikor felkeltem egy erdős részen ébredtem. Sehol senki...és ez nem tetszik. Felálltam. Körbenéztem próbáltam bemérni hogy hol lehetek de nem volt ismerős a terep. Ekkor Rob hangját hallottam meg.

-Tekintsétek ezt egy próbának. 6-an vagytok de csak egy maradhat. A túlélés a lényeg.-Teljesen lesokkoltam...

Akkor most nekem ölnöm kéne?

Biztos a többi gyerek is meg van ijedve. De vajon ők gond nélkül végeznének mással? Hosszú gondolkozás után arra jutottam biztos ami biztos csinálok fegyvert. Elkezdtem botot keresni. Végül találtam egy egész strapabírót. De nem találtam semmilyen éles cuccot. Így leültem egy fa tövébe és a bot végét a fa törzsének dörzsöltem. Így próbáltam kihegyezni. Közben eszembe jutott Mason.

De most komolyan...Mason hogy tehetted ezt? Megbíztam benned erre...

#Mason#

Az összes gyerek sírt de Kíra nem...ő már fegyvert csinál. Ilyen könnyen tudna ölni?

-Hé Főnök! Nézze ő már fegyvert csinál.-Mutatott Kírára.

Rob nem válaszolt csak nézte a képernyőt. Meglepő hogy Kíra így tud alkalmazkodni a környezetéhez...de az igazi kérdés hogy képes lesz kiontani egy életet? Remélem nem. Mert ha igen előre félek mit fog belőle Den csinálni.

#Kíra#

Már egész jól kifaragtam a botot. Olyan mint egy lándzsa. De ha életben akarok maradni akkor kaját is kellene keresnem...meg valami táska szerűséget is csinálnom kellene. Így el is kezdtem laza hajlékony gallyakat keresni amiből a végén egy kis kosarat fontam. Akit átkötöttem a vállamon. És elindultam valami étel után kutatni.

Őszintén...

Félek. Legszívesebben sírnék. De nem lankadhat a figyelmem ki tudja milyen közel vannak a többiek.

Tovább mentem. Egyre beljebb az erdőben. Hirtelen egy nyuszi ugrott elém. Hát enyhe szívrohamot kaptam. Aztán már el is futott. Még néztem egy ideig a nyúl után aztán tovább mentem. 

===

Már vagy 1 órája sétálok az erdőben mikor megláttam egy bokrot amint kicsi bogyók voltak. Megnéztem őket közelebbről. És eszembe jutott valami. Ugyan ezeket ettem amikor a falkával voltam. Persze ettem velük húst is csak én azt megsütöttem. És adtam belőle nekik is. Akaratlanul is de elmosolyogtam a bogyók láttán. Hiányzik a falka. Amúgy ezek a bogyók áfonyák voltak. Gyorsan teleszedtem a kosarat áfonyával majd tovább mentem.

-Egy valaki már meghalt már csak 5-en maradtatok.-Hallottam Rob hangját.

Szóval ez nem csak egy játék...pedig még reménykedtem abban hogy ez csak valami rossz vicc. És ez a kis remény volt a fényem ebben a sötét világban...de most hogy egymást kell ölnünk...

#Mason#

Ez borzasztó. Csak elképedve nézem ahogy az egyik srác öli az egyik lányt. A lány könyörög az életéért de a srác nem hallgatja meg.

-Nem érted ez nem egy játék! Meg kell hogy öljelek hogy éljek ilyen az élet csak az erősek maradnak életbe.-Mondta a srác a lánynak majd a srác ráugrott és végzett a lánnyal.

Ez nem jó...nagyon nem jó. Vajon ezzel a sráccal meg tud birkózni Kíra? Hisz alig van köztük 2 év de ez a srác magas és erős...ráadásul valahonnan egy pengét is szerzett. Ekkor belém csapot a felismerés. Denre néztem. Ő nagyban mosolygott. Szóval...ez a srác az ő tanítványa. Biztos ő csúsztatta a srác zsebébe a pengét. Így persze hogy jobban ki tudja hegyezni a botot.

Francba...

egész végig meredten néztem Denre de csak akkor jöttem rá mikor rám nézett. Tekintettem egyből lesütöttem kezeim ökölbe szorultak, arcom elsötétült.

Nyugi Mason! Bízz Kírában...hisz megígérte hogy együtt szökünk meg ebből a pokolból.

#Kíra#

Még azt se tudni hogy lány vagy fiú halt meg...ezt a baromságot. Ezt nem hagyhatom ennyiben.

-Hé Főnök...tudom hogy hallasz. Fiú vagy lány volt?-Kiabáltam. De síri csend. Nem válaszol.-FŐNÖK!!-Kiabáltam torkom szakadtából. Még a közelemben lévő madarak is elrepültek.

-Lány.-Hallottam meg végül a választ. Kezeim ökölbe szorultak. Vajon hány éves lehetett? Vajon neki van családja aki haza várja? Hogy került ide? De ami a legfontosabb...lehet hogy barátok is lehetünk volna?! Más körülmények között...más világban. Végül csak bólintottam egyet és tovább mentem.

Undorító egy világ ez...