Kira vagyok. Ha azt mondanák jellemezzem az életem egy szóval...az mondanám szar.
Hogy miért? Mert ez az igazság. Szar az élet ahogy a világ is.
Tudod kiben bízhatsz? Megsúgom. Senkiben. Az életem így sem túl jó egy ilyen világban de egyszer c...
Meghoztam az új részt kicsit hosszabbra sikerült. Ahh....és holnap tesi vizsga...:/
Lehet most kéne beszélnem vele?
Felé fordultam...de ő pont a fülhallgatót rakta a fülébe amit még sose csinált. Ismétlem; SOSE.
Miért ilyen távolságtartó velem.
Kíra egész úton csak zenét hallgatott így Ahssel beszélgettem.
---
Aztán megérkeztünk a sulihoz minden csendes volt és sötét. Csak a kollégiumi részen voltak felkapcsolva a lámpák.
Az igazgató várt minket az udvaron. Charles ment elől.
-Ha már sikerült elhelyeznem önöket örültem volna ha nem várakoztatnak meg..-Mondta undorral.
-Bocsánat uram!-Mondta Charles. Majd az igazgató undorral nézett végig rajtunk...mi ez? Inkább a talpunkat kéne nyalogatnia hogy megvédjük a seggét a vámpíroktól.
-Kövessenek!-Szólalt meg mély hangján és csináltuk amit mondott. De mikor az épülethez értünk mindenki elcsodálkozott.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Ez komoly?!-Szólalt meg ingerülten Kíra. Egyből felé kaptam a fejem.
-Még is mit képzel magáról?-Kiabált rá az igazgatóra.
-Kíra..-Szólt halkan Charles.
-Mi ez az E osztály? Mi az életünket kockáztatjuk azért hogy megvédjük az ilyen hálátlanokat mint maga és az egész kicseszett iskola!!-Már az igazgató előtt állt. És a szemébe mondott mindent.
-A katonaság védelmez minket nem maguk! Maguk még a kisujjukat sem mozdították meg! És ez az E osztály az álcájuk...önök azok a diákok akiknek nem volt pénzük a tandíjra de az iskola és én megszánta magukat...és csak azért vannak itt mert maguk csak akkor kellenek amikor a katonaság elesik...de ez úgy se fog megtörténni.-Nevetett fel gúnyosan.
Jaj mi lesz ebből....
-Ez akkor is túlzás! Ez az épület össze fog dőlni!-Mutatott Kíra a rozoga házra.
-Akkor csinálják meg!
-Na jó...azt mondta nincs szüksége ránk, ugye? Tehát nincs szüksége a védelemre...
-Kíra...-Szóltam rá mert tudtam nem jó irányba halad ez a dolog. De amikor szóltam neki tekintetét dühösen rám kapta és a szemei pirosak voltak. Majd így nézett rá az igazgatóra aki állta a tekintetét.
