Fény A Sötétségben #Befejezett#

♱ 14 ♰

Meghoztam ez a részt is mert mért ne? Na de nem is húzom tovább jó olvasást.

Aztán Mason pólóján egy nagy vérfolt és végül leesett a kerítésről.

-Mason!-Kiabált. és én is leugrottam és odafutottam.

Francba!Francba!Francba!Francba!Francba!Francba! Tudtam hogy túl könnyű!!

-Hé Mason! Meg ne halj nekem! Hallod?-Rázogattam a fejét. Aztán a lövés irányába néztem és megláttam Rob kövér árnyékát és még valakit aki épp most teszi el a fegyvert. Megölöm! Odamegyek és kinyírom őket. Épp indultam volna mikor megfogta a kezem Mason.

-Kérlek Kíra...legalább te szökj meg. És arra emlékez hogy milyen menő voltam.-Mondta nyöszörögve.

-Voltál te valaha is menő?-Húztam fel az egyik szemöldököm.

-Oké. Ez fájt.-Nevetett halkan.-De kérlek menj mert mindjárt itt lesznek.

-De...

-Ott vannak!-Hallottam meg egy két őrt.

-MENJ!!-Kiabált rám Mason. Felálltam és az erdő felé néztem.-Ég veled Kíra.-Elkerekedtek szemeim. Ugyan azt mondta mint Thomas...

-Ég veled Mason.-Majd befutottam az erőbe. Miközben futottam megfogtam a nyakláncom. Kérlek Thomas vigyáz Masonra.

---

Már egy órája futok. És tudom is hogy hova. A falkámhoz. Hirtelen ismerős terepre tévedtem. És meg is láttam őket. És ők is észrevettek. Felém futottak majd leterítettek és elkezdtek össze vissza nyalogatni.

-Sziasztok!-Köszöntem és simogattam meg a fejüket. Az alfa megállt előttem és fejét oldalra fordította.-Nincs semmi baj.-Hát ezt még én sem hinném el. Vicsorogni kezdett.-Jó oké...csak meghalt egy barátom...megint.-Ekkor közelebb jött és fejét a vállamnak lökte. Én pedig szorosan átöleltem. Sírnék de nem tudok...belül össze vagyok törve de kívülről biztos ugyan olyan érzelemmentes arcot vághatok. Aztán az egész falka körém gyűlt és mindenki rám feküdt...amolyan csoportos ölelés. Még egy ideig így maradtam.

-De új életet fogok kezdeni szóval...ezeket.-Vettem le az összes fegyverem.-...eltudnátok nekem dugni.-Bólintottak egyet majd óvatosan elvették és a szájukban vitték.-Majd visszajövök értük.

Aztán elindultam. Még megvártam míg eltűnnek a fák között aztán én is elindultam.

Végül egy út mellett kötöttem ki. Így elkezdtem stoppolni. Nem kellett sok idő egy fekete Jeep megállt előttem. Egy srác vezette. 

-Szia.-Köszönt.

-Szia.

-Hova lesz?-Nézett rám mosolyogva. Mitől ilyen boldog?  De én csak a szokásos arckifejezésemmel néztem rá.

-A legközelebbi városba.

-Oké!-Azzal elindultunk.-És amúgy mit kerestél az erdőben.

-Megszöktem.-Vágtam rá unottan.

-Otthonról?

-Így is mondhatjuk.-Vontam vállat.

-Figyelj én megértem de a szüleid biztos aggódnak érted...-Én csak felnevettem.

-Nincsenek szüleim.

-Biztos sok rossz történt veled de a szüleid a szüleid maradnak.-Sóhajtottam.

-El se tudod képzelni hogy mennyi rossz történt. ÉS NE GYERE NEKEM A SZÜLŐKEL!!-Kiabáltam.- Szerinte milyen szülő az aki lepasszolja a gyerekét egy maffiának csak mert nem fiúnak született és ijesztőek a szemei?? És szerinted milyen érzés ha kiölik belőled az érzelmeket csak hogy tökéletes gyilkológép legyél? És még a barátodat is megölik hogy ne hátráltasson a munkában? És amikor végre azt hiszed megszöktél lelövik azt a személyt aki egész végig melletted állt??-a srác csak nézett rám. Úgy mint aki szellemet látott.

-Figyelj...én...nem...

-Túl sokat mondtam...inkább kiszállok. Nem kell megállnod.-Mondtam és kinyitottam a kocsi ajtaját.

-Hé állj meg!-Fogta meg a csuklom.- Elviszlek a legközelebbi városhoz...amúgy Jacob vagyok.

-Kíra...vagy Titánia.-Nem is tudom miért mondtam..

-T-titánia? Már értem.-Értetlenül néztem rá.-Tudod benne voltál a híradóba.." Egy maffia hirtelen megerősödött egy lánynak köszönhetően akit Titániának hívnak..."-oh már a híradó is tudd rólam.

-És volt kép rólam?-Jacob nemlegesen rázta a fejét.-És hogy hogy nem félsz tőlem?-Néztem rá.

-Nem tudom. Van egy olyan érzésem hogy nem vagy te annyira rossz. Persze ijesztő hogy az arcodról nem lehet semmit leolvasni és a szemeid is olyanok mintha halottak lennének...de még is lány vagy.

-Oh? Szóval lenézel mert lány vagyok.

-É-én nem úgy...

-Nyugi nem te vagy az első...eddig akihez kiküldtek mind kiröhögtek...pedig elég egy tű és márkit meg tudok ölni..

-Jó az hiszem inkább befogom...

Az út többi része csendesen telt..de ekkor egy magas embert láttunk meg az út közepén. Jacob lefékezett. Davis volt az...láttam. Kiszálltunk a kocsiból. És odamentem Davishez Jacob pedig követett.

-Részvétem...-Mondta halkan Davis.

-Szóval tudod...-Sóhajtottam.-Rob küldött?

-Igen. Azt akarja hogy vissza gyere. De gondolom nem fogsz.

-Legközelebb akkor fogunk találkozni ha ki akarom nyírni Robot.

-És a fegyvereid?-Nézett végig rajtam.

-Biztos helyen.

-És ki ez a srác?-Nézett mérgesen Jacobra.

-Csak stoppoltam és felvett. Amúgy...Robnak mond azt hogy meghaltam.-Fogtam magam és megfordultam majd tettem volna egy lépést mikor Davis hátulról megölelt.

-Vigyáz magadra.

-Tudod te kihez beszélsz? Én vagyok Titánia.-Mondtam.

-Igaz.-Elengedett majd elindultam a kocsi felé.-Jacob.

-Ö...szia.-Mondta Jacob majd ő is beszállt a kocsiba.-Na és ő ki volt?

-Vele végeztem a munkám. De menjünk.-Jacob bólintott és beindította a kocsit.

---

Aztán megérkeztünk egy kisvároshoz. 

-Kösz a fuvart.

-Nincs mit.-Intett majd becsuktam a kocsi ajtaját és elhajtott.

Oké most itt vagyok...de mit csinálja? Már be is sötétedett és fáradt is vagyok..

Ásítottam is egyet. Megláttam egy egész nagy épületet ezért odamentem és az ajtajába lepihentem és végül elnyomott az álom.