Kira vagyok. Ha azt mondanák jellemezzem az életem egy szóval...az mondanám szar.
Hogy miért? Mert ez az igazság. Szar az élet ahogy a világ is.
Tudod kiben bízhatsz? Megsúgom. Senkiben. Az életem így sem túl jó egy ilyen világban de egyszer c...
-Te mi a francot keresel itt?! Nem meg mondtam világosan...-Hirtelen elkapta a pólóm nyakát és közel húzott magához..már amennyire közel tudott hisz Kírát még mindig tartom.
-Figyelj hogy beszélsz velem! Múltkor csak azért hagytam magam hogy ne alázzalak porrá a lány előtt de ahogy látom ő nincs eszméleténél szóval simán le tudnálak rendezni...öcskös.
-Ne hívj így!-Néztem rá dühösen.
-De hisz az öcsém vagy.
-De te már nem vagy a bátyám...miattad vitték el Lolát!!
-Ne akard rám fogni!
-Vigyáznod kellett volna rá!!-Kiabáltam rá.
-Honnan tudhattam volna hogy a haverod átváltoztatja??!-Végül elengedett.-Üdvözlöm Kírát, ja és ha felébredt várom hogy meccsezzünk!-Intett és elindult.
-Kopj le róla!
-Bocs öcsi de ő túl jó hozzád.-Azzal elment én pedig bevittem a szobába Kírát.
---
Óvatosan letettem az ágyra és betakartam én pedig elővettem egy könyvet a poros könyvespolcról.
"Bocs öcsi de ő túl jó hozzád."- Ahogy visszaemlékeztem feldühített ez a mondat pont ő mondja!? Az aki a húgát átadta a vámpíroknak...?!
Én is tudom hogy nem érdemlem meg Kírát...ezért se mondom el neki hogy szerelmes vagyok belé...nem tudom mikor történt talán akkor amikor majd nem megölt?-Emlékeztem vissza az első találkozásunkra.
Ránéztem a mozdulatlan lányra.
-Rohadtul nem érdemellek meg...de azt se fogom engedni hogy másé legyél. Ezt ígérem.
Könyvel a kezemben az ágy szélére ültem és elkezdtem olvasni.
Nem fogom magára hagyni azt akarom ha felkel engem lásson meg elsőnek.
#Kíra#
-Amúgy te tudod hogy milyen állat az a kutya szerűség amit én nevelek? -Kérdeztem Reitől.
-Igen.
-Mi?! Akkor áruld el!-Követeltem.
-nem úgy volt hogy Charles mondja el?
-De..
-Akkor majd ő elmondja.
-Oh hogy...-Hagytam félbe a mondatot mielőtt még bármi olyat mondanék amit megbánok.
Hosszas csend után megszólalt Rei.
-Mit fogsz csinálni mikor felébredsz?
-Először is..-Gondolkodtam el.-Megkeresem Kurot hogy nem lett-e nagy baja...aztán beállok a röpi csapatba....utána meg majd lesz valami.
-Értem.
---
#Kuro#
Már két napja hogy Kíra nem ébred fel...haldoklik? Vajon szenved?
Ránéztem a csendben szuszogó lányra.
Nyugodtnak tűnt.
Felsóhajtottam.
Majd kinyílt az ajtó és bejöttek a srácok.
-Még mindig semmi?-Kérdezte Ahs. Nemlegesen ráztam a fejem.
-Erős lány. Nem fogja hagyni hogy egy vámpír megölje.-Próbált felvidítani Seth.
-Igen..ő a legerősebb.-Néztem Sethre majd vissza Kírára.
-Mennünk kell edzeni! Hisz most fel tudunk valamennyire árkozni.-Mosolygott Kai.
Megbeszéltük hogy amíg Kíra ki van ütve gyakorolunk és eddzük egymást. Charlessel megbeszéltük a dolgokat így már nem vagyok rá dühös...annyira.
-Ja menjünk.-Álltam fel az ágyról. Ekkor lépet be az álomőrző, két nap alatt teljesen megváltozott. Sokkal nagyobb és hogy is mondjam...eltökéltebb? Nem tudom de a szemében lehet látni valamit...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Mikor mi elmegyünk rá bízzuk Kírát. Hisz ki merne belekötni egy ekkora állatba? Akkora mint egy kisebb póni ló. Nem viccelek...már meg is lovagoltuk egyszer...vagy kétszer...na de nem is ez a fontos hanem az hogy megvédjük Kírát hisz ki tudja mikor ugrik be látogatásra egy vámpír.
Elindultunk kifele én még megsimogattam a kutya szerű lény fejét.
-Köszönöm hogy megvéded.-Erre csak lassan bólintott egyet. Tudom hogy most hülyének néztek hogy beszélek egy állattal...nem is beszéd inkább csak leolvasom a testbeszédét.
Kimentünk a szobából aztán visszafordultam hogy becsukjam az ajtót ekkor megláttam ahogy az álomőrző elfoglalta az ágyon azt a helyet ahol én ültem. Elmosolyodtam mert tudtam hogy minden áron meg fogja védeni Kírát.
A srácok már előre mentek így én is elindultam a kollégiumunkból (már ha lehet ezt annak nevezni) és az alaksor felé vettem az irányt.
De velem szembe jött Aomine.
-Mit keresel erre?-Néztem rá szúrósan.
-Megtudtam hogy Kírának itt a szobája. Gondoltam meglátogatom...két napja nem láttam.-Nézett rám gyanakodva majd ki akart kerülni de kezem a mellkasához tettem így nem tudott tovább menni.
-Nem ajánlom.
-Öcsi..-Turt bele a hajába és sóhajtott egyet.-Ezt már megbeszéltük...én bármikor elverlek, tényleg szívesen megteszem de most olyan jó idő van.
-Szeretem hogy azt hiszed te vagy itt a góré...de én csak figyelmeztetlek...nem fogsz tudni bemenni Kírához ugyan is van egy kutyája aki legalább 120 kg-os és tudja hova kell egy férfinál harapni.-Kacsintottam rá. -Ha érted mire gondolok.-Majd kezeimet összekulcsoltam a tarkómnál és elindultam az eredeti célom felé...tehát az alaksor felé. Majd felnéztem az égre.
Tényleg szép idő van.-Nem tudtam az elégedett és egyben kárörvendő mosolyommal mit kezdeni.
Tudtam hogy nem fog Aomine bemenni Kírához. Láttam az arcán a félelmet. Gondolatmenetemet Ahs szakította félbe miközben megérkeztem az alaksor ajtajához.
-Mi ez a jó kedv?-Nézett rám cinkos mosollyal.
-Semmi csak elintéztem egy kis tetvet.
Aztán Charles is megérkezett.
Estig gyakoroltunk és már mindannyian hulla fáradtak voltunk. Mindannyian visszamásztunk a szobánkba nagy nehezen. Én az ajtó előtt álltam kettőt gyorsan kopogtam majd egyet lassan. EZ jelezte az álomőrzőnek hogy közölünk jön valaki. Aztán benyitottam.
Amúgy ha Kíra felébred mondom neki hogy adjon ennek a valaminek nevet mert elég rossz álomőrzőnek hívni...
Odaléptem az ágyhoz és rázuhantam ami nagyot reccsent de nem tört el. Aztán szerintem elaludtam mert minden elsötétült
