Kira vagyok. Ha azt mondanák jellemezzem az életem egy szóval...az mondanám szar.
Hogy miért? Mert ez az igazság. Szar az élet ahogy a világ is.
Tudod kiben bízhatsz? Megsúgom. Senkiben. Az életem így sem túl jó egy ilyen világban de egyszer c...
Meghoztam az új részt! Amúgy már 666 csillaga van a sztorinak és ebben a részben szó lesz Luciferről...szóval ez elég viccesen jön ki. XD De köszönöm a sok nézettséget és a csillagokat :D
Csak úgy feküdt ott nem mozdult. Féltem. Nem akarom hogy az legyen...
Olívia fejét az ölembe raktam és csak szólítgattam. Aztán kinyitotta a szemét. Kifújtam az eddig betartott levetőt.
-Szia kicsim.-Mosolygott erőtlenül.
-Shh..ne beszélj! meg fogsz gyógyulni oké?-Mosolyogtam rá.
-Nem nem fogok Kíra...és ha még meg is gyógyulnék eltört...eltört a gerincem.
Lesokkoltam. Eltört a gerince?Ne.. Hirtelen Olívia vért köhögött fel.
-Figyelj kicsim nagyon szeretlek és sajnálom hogy egyedül kell hagyjalak de remélem azért valamennyire jó anya voltam.-Szemei bekönnyeztek.
-Minden rendbe fog jönni és nagyon jó anya vagy!-Néztem rá könnyes szemekkel
Hirtelen mozgolódást halottam mögülem.
-Szia Kíra.-Hallottam meg egy ismerős hangot. Hátra néztem és megláttam Charlest.
-Te mit keresel itt?
-Tulajdonképpen téged...
-Jó de hívj gyorsan egy mentőt!!-Kiáltottam.
-Már felesleges...
-MI AZ HOGY FELESLEGES HISZ...-Visszafordultam Olíviához akinek szemei le voltak csukva de mosolygott. A mellkasa nem emelkedett.
-NE NE! OLÍVIA!!!!!!!!-Kiáltottam teljes torokból. Majd elkezdtem a mellkasát nyomni...azaz megpróbáltam ujjra éleszteni.-GYERÜNK!GYERÜNK!GYERÜNK!GYERÜNK!GYERÜNK!GYERÜNK!GYERÜNK!-hajtogattam. Hirtelen két kezet éreztem a kezemen.
-Kíra...már elment...-Mondta halkan Charles.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
-Nem igaz! Megint miattam halt meg valaki...megint elvesztettem a szerettemet...megint egyedül maradtam...-Meredtem magam elé.-Szörnyeteg vagyok...
Hirtelen beugrottak a képek ahogy a vámpírok röhögnek és ahogy eltörik anya gerincét...bármennyire fáj...bármennyire tép szét belülről ez a sok érzés nem sírhatok...ő nem akarná hogy sírjak.Megfogtam a nyakláncom. Kérlek Thomas vigyázz rá.
-Charles.-Mondtam érzelemmentes hangnemben.-Megöltek őt..azok az férgek megölték. A VÁMPÍROK MEGÖLTÉK AZ ANYÁMAT!-Néztem rá dühösen.- Ezért én megölöm az összes vámpírt.-Jelentettem ki.
-Hmm..tulajdonképpen örülök ennek a kijelentésnek...mert te vagy az utolsó reménye az emberiségnek...mármint te és még 5 tini de igen. Szóval lenne kedved csatlakozni?
-Ez azt jelenti hogy annyi vámpírt ölhetek amennyit csak akarok?
