Fény A Sötétségben #Befejezett#

♱ 6 ♰

Itt az újabb rész. Remélem tetszik eddig ez a sztori :)

Ahogy haladtam tovább kezdet beesteledni. Így arra jutottam hogy tüzet rakok ezért elkezdtem gallyakat gyűjteni. Elég sok összegyűlt. Aztán fogtam két botot és elkezdtem őket dörzsölni. Így végül meggyulladtak majd a gallyakat is oda raktam. Leültem a tűz mellé és összekuporodtam. Csak néztem a tűzet és a lángok lobogását.

Vajon most mit csinálhat a falka? És...vajon...mit csinál Mason?-Az utolsó kérdést kiráztam a fejemből felálltam majd eltapostam a tűzet és felmásztam az egyik fára. Mert lent túl könnyen meg tudnak ölni. Fa egyik ágán elhelyezkedtem és végül elaludtam.

===

Másnap hamar felelltem és lemásztam a fáról. És újra útnak indultam. Amikor elindultam egyre több reccsenést hallottam magam körül ami nagyon nem tetszett. Így megragadtam a lándzsám. Mindenfele néztem.

Honnan fog támadni? Fentről? Jobbról? Balról? Hátulról? Milyen szögben kéne tartanom a lándzsát elég gyors leszek? Nem kéne megbeszélni?-Az agyamban csak úgy pörögtek a kérdések a szemem cikázott. Félek. Nagyon. Szívem egyre gyorsabb. Mindjárt felrobbanok!!

#Mason#

Mikor felkeltem Rob ott aludt a székben és Den is még nagyban szunyált. Hajszál választ el attól hogy most megöljem. Aztán a kamerákra pillantottam. Mindenki aludt. De az egyik lányt nem látni...majd tekintetem Kírára vándorolt. Idegesen áll az erdő közepén szemei ide-oda cikáznak. Ekkor esett le hogy biztos Kírát akarja megölni a lány.

Nagyon látszik rajta hogy fél. És teljesen bepánikolt. Nyugi Kíra! Túlságosan rágörcsöl. Ekkor egyik kezét arcához emeli és egy nagy pofont kever le magának. Ellazult. Lábai vállszéles terpeszben, vállai 90°-ban. Figyel...de mi? Szemei csukva vannak. Hogy akarja így látni az ellenséget?????

-Hé Főnök.-Szólalok meg mire Rob felébred.

-Oh. Na erre kíváncsi vagyok. De a beállása szinte tökéletes. Megtanítottad lándzsát használni?-Nézett rám. Én csak a fejemet ráztam.

-Csak verekedni...de ami fontosabb...be vannak csukva a szemei...-Mondom.

-Bízik az állati ösztöneiben. Hisz egy farkas falkába tartozik.-Hátulról jött a hang. Den. Lesokkoltam. Hirtelen megfordultam és pólója nyakánál a falhoz szorítottam.

-Honnan tudsz te erről?-Nézek dühösen a szemébe.

-Pont arra sétáltam és meghallottam.-Mondta teljes nyugodtsággal. Dög.-De ha esetleg ő nyerné meg akkor belőle majd egy igazán jó gyilkost tudnék faragni, Rob.-Ő az egyetlen aki Robnak szólítja. Erre Rob csak felnevet.

-Kezdődik.-Erre mind a ketten odamentünk.

#Kíra#

Miután felpofoztam magam észhez tértem. Ellazultam. Vállszéles terpesz, 90°-ban a vállak. Szemeim lecsuktam és csak arra a személyre figyeltem a körülöttem köröz. Csak rá összpontosítottam. Még a szívverését is hallottam. Lelki szemeimmel láttam ahogy hátulról próbál leszúrni. Mikor elég közel éreztem hirtelen megfordultam és a lándzsám nem éles részével kivertem a kezéből a kis tőr szerűséget.

-Hé nyugi! Nem akarlak bántani!-Nem akarok feleslegesen ölni. Biztos meg tudom vele beszélni.

-Ha nem teszem megölnek.Ha nem teszem megölnek.Ha nem teszem megölnek.-Csak ezt hajtogatta.

-Értem de majd együtt kijutunk!-Mosolyogtam rá.

-Ha nem teszem megölnek. Ha nem teszem megölnek.-Ekkor előrántott egy másik tört.

Basszus egy másik tőr?-Ekkor nekem rontott. Jobban megszorítottam a lándzsát majd vártam. Két lépés választott el. Balról próbáltam megütni a lándzsával de ő kikerülte és a tőrrel az arcom felé szúrt amit ki tudtam kerülni de még így is megkarcolta az arcom.

Ha nem ölöm meg akkor engem ölnek meg...és nem halhatok meg!

Muszáj megölnöm.

Végül megint nekem jött

Sajnálom..

-ÁÁÁh!-Kiabáltam, karjaim előrenyújtottam és így átszúrtam a lány hasát. A kezéből kiesett a tőr.

-S-sajnálom...én...-Könnyek csordultak ki a szemeiből.

-Nem én sajnálom.-Sütöttem le a szemem.

-Talán ha nem így találkozunk még barátok is lehetünk volna.-Így még nagyobb a bűntudatom...ő is ugyan arra gondolt mint én. Egy könnycsepp végiggördült az arcomon.

-Biztos.-Mosolyogtam rá.

Végül lassan lecsukta szemeit. A könnyeim patakokban folyt. De csendben sírtam. 

-Még egy valaki meghalt. Már csak 4-en maradtatok.

Felálltam. Elvettem a két tőrt és elindultam. Még utoljára visszanéztem a lány holtestére és elindultam. De ekkor egy reccsenést hallottam. Olyan érzésem van hogy valaki figyel.

-Előjöhetsz nem bántalak.-Emeltem fel a kezeimet.

-Biztos?-Szólalt meg egy halk hang.

-Igen, biztos.-Ekkor előjött egy kislány. -Szia.-Mosolyogtam rá.

-S-szia.-Mondta félénken.-A lányt...

-Igen...megöltem.-Sóhajtottam.-Egy gyilkos vagyok...egy szörnyeteg.

-De sírtál...és én hallottam hogy meg akartad győzni de ő nem hallgatott rád te csak megvédted magad.

-Akkor is embert öltem...

-Waow de szépek a szemeid.-Ámulva nézett rám. Én csak felnevetettem.

-Hát én nem pont ezt mondanám. Inkább ijesztőek.-A lány hevesen rázni kezdte a fejét.

-Szépek. Amúgy Iza vagyok.

-Én meg Kíra.

-Hány éves vagy?-Kérdeztem.

-6 és te?

-7. Te hogy kerültél ide?-Kérdeztem.

-Megölték a családom engem pedig elhoztak. És te?

-Engem a családom dobott el és odaadott Robnak.-Szemei elkerekedtek.

-Miért?

-Mert utáltak. De ideje tovább mennünk.-Nem igazán akarok erről beszélni...aztán elindultam. És Iza mellém jött majd megfogta a kezem...Nem fél tőlem?