Fény A Sötétségben #Befejezett#

♱ 40 ♰

Na meghoztam az új rész! :) Most megtudjuk Kuro múltját. Juhu!

-Az én történetem ott kezdődik mikor apám meghalt anyánk pedig elhagyott minket...engem és a húgomat aki egy évvel fiatalabb. Mindig aggódva értem haza a suliból és a munkából mert féltem hogy a húgommal történik valami...de egyszer összefutottam egy velem egyidős vámpírral...persze egyből rátámadtam...de ő nem akart semmit így egy idő után elkezdtünk beszélgetni és végül haverok lettünk...de egy nap a húgom nagyon súlyos beteg lett. A haverom felajánlotta hogy átváltoztatta és így megmenekülhet...azt akartam hogy megmeneküljön de nem akartam hogy vámpírként keljen élnie ezért nem egyeztem bele...de amikor hazaértem egyik nap láttam ahogy átváltoztatja a húgom. Mivel nagyon szomjas volt az átváltozás után megengedtem hogy belőlem igyon. Egy ideig ezt csináltuk így nem bántott embereket de ez egyre nehezebb lett a suliban és egyszer csak teljesen vérbe áztatva jött haza...megölte az osztálytársait. Én persze a haveromat hibáztattam és felment bennem a pumpa meg akartam ölni...de ekkor megragadta húgom és elvitte...nem tudom hova ezért jöttem ide hogy megöljem a vámpírokat és megtaláljam a húgom.-Fejezte be Kuro.- Te jössz hercegnő!-Dőlt hátra a székében.

-Örülnék ha nem hívnál így...-Forgattam meg a szemeim.

-Gyerünk hercegnő!!-Szólalt meg Ash!

-Igen hajuk hercegnő!-Szállt be Leroy.

-Már csak te maradtál hercegnő-Mosolygott rám Seth.

-Rajta hercegnő, halljuk!-Komoly még Kai is.

-Köszönöm igazán kedvesek vagytok hogy nem hívtok így...

Erre már Charles is felnevetett...aminek a következménye az lett hogy a feje mellett suhant el egy késem.

-Már célozni se tudsz...-Ó most hova lett a hivatalos forma.

-De verekedni még igen...10-szer erősebben...-Emeltem fel az egyik öklöm fenyegetés képen és Charles felé indultam.

De a fiúk lefogtak.

-Ez milyen viselkedés...ez nem méltó egy hercegnőhöz.-Röhögött Ash.

-Egyesével foglak titeket kiherélni...-Villantottam elő a körmeimet.

-Uhg.-Mondták egyszerre.

 De eszembe jutott valami.

-Charles...hol fogunk lakni?-Fordultam felé.

-Hát ez a suli bentlakásos...de mivel ti új osztály vagytok...így nektek nincs hely....Hihi.

-Ugye nem azt akarod mondani hogy feleslegesen mondtam le az eddigi életemről...-Néztem rá dühösen.

-Nem. Az iskola adott pénzt hogy elmenjünk egy hotelba addig amíg ki nem találnak valamit.

-Akkor nem tudnánk oda menni?

-Már megint húzza az időt!-Szólalt meg Kuro.

-NEM HÚZOM AZ IDŐ!!-Tártam szét a kezeim.-Csak már este 9 óra van és az iskola bezárt...-Mutattam körbe a sötét osztálytermen.

-Oh..tényleg.-Szólalt meg Charles.

-Neked tudnod kéne hisz tanár vagy!-Kiabáltam le a fejét.

-...-Nem válaszolt semmit. Én pedig az arcomra csaptam.

Fiúk és a gondolkodás...két külön dolog.

Kinyitottam az ablakot majd leugrottam.

-Ugorjatok.