Kira vagyok. Ha azt mondanák jellemezzem az életem egy szóval...az mondanám szar.
Hogy miért? Mert ez az igazság. Szar az élet ahogy a világ is.
Tudod kiben bízhatsz? Megsúgom. Senkiben. Az életem így sem túl jó egy ilyen világban de egyszer c...
Mikor kinyitottam a szemem a szokásos fehérség fogadott.
-Nem nézel ki valami jól...-Hallottam meg Rei hangját.
Hátrafordultam ő meg karjait széttárta. Én meg belesétáltam az ölelésébe.
-Ügyes voltál.-Mi ez? Valami furcsát éreztem ebben a hangnemben...büszkeség?
Rei büszke rám?
-De így se tudtam megmenteni Kurot.
-De megmentetted az életét.
-Rei most őszintén...meghaltam?
-Nem. Csak tudod ha éppen a szívedet akarod meggyógyítani ahhoz elég sok energia kell...
-Oh szóval csak egyszerűen gyenge voltam...Remek.
-Ne legyél ennyire szigorú magadhoz.
-Ha meg lenne a speciális erőm könnyebb lenne.-Néztem rá Reire aki hirtelen másfele nézett.
-Te tudod hogy szerezhetném meg?-Néztem rá.
-Igen de ne akard megszerezni..
-Miért?
-Mert ahhoz egy hatalmas trauma kell ami az eddig nem ismert erődet is a felszínre hozza...De váltsunk témát. Elkészült a gyűrű.-Odaadta nekem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Ez elzárja a vámpír erődet...de ha nagyon szükséges..az az VÉSZHELYZET ESETÉN..-Hangsúlyozta ki a szót.-Az egyik ujjadat az ujjlenyomatra nyomod akkor feloldja ezt a varázslatot és újra használhatod az erőd.
-Értem.
-De tényleg csak vészhelyzet esetén.-Nézet rám.
-Jó Felfogtam!!-Nyújtottam rá a nyelvem.
-Amúgy...
-Hm?-Néztem rá Reire.
-Szerintem igazán beszállhatnál a röpi csapatba...hisz imádod nem?
-Igen de...
-Nincs de Kíra...szereted és jó is vagy benne!
-De ha valakit eltalálok vele...
-Ilyen a sport...veszélyes. Élhetnél egy kicsit.
-Még is mióta vagy te az apám?
-Amióta belém szúrtál egy kardot...-Tette karjait keresztbe.
-Nem kell az orrom alá dörgölnöd hisz itt a jele...-Mutattam fel a karom. Majd a sziklához sétáltam és leültem.-Különben is ha nem én öllek meg akkor te engem.
-Jó váltsunk témát.-Ülte le mellém.
-Jó... Erősebb akarok lenni.-Mondtam.
-Mi?-Kerekedtek el a szemei.
-Adj több erőt.-Először elgondolkodott rajta majd felnevetett.
-Ez nem így megy...én is csak annyi erőt tudok adni amennyit elbírsz.
-Tehát akkor magamat is edzenem kell...
-Igen.
#Kuro#
Miután Kíra elájult gondolkozás nélkül felemeltem amit persze meg is éreztem a vállamban de nem érdekelt csak ki akartam vinni innen.
Most komoly...egy lány mentett meg. Ez szörnyen irritálja az egóm.
Nagyon remélem hogy nem fog meghalni itt nekem mert akkor még meg is ütöm hogy velem ölette meg magát.
-Hé haver a vállad tiszta vér.-Szólt hozzám Ahs miközben a lépcsőn mentem fölfele nyomomban a többiekkel.
-Nem érdekel...csak el akarom vinni az orvoshoz.
-Én tudom hol van. Kövess!-Mondta és megelőzött. Nem sokkal később meg is érkeztünk.
-Doki akadt egy kis sürgős dolog.
-Tedd az ágyra.-Így is tettem.-Mi történt?
-Edzés közben egy kicsit félre sikerültek a dolgok és hát a szívébe állt egy üvegszilánk de aztán kihúzatta velem aztán elájult és most nem gyógyulnak a sebei.
A doki elővett egy sztetoszkópot.-Meghallgatta Kíra mellkasát majd letette az eszközt.-Él még ami jó...gondolom minden erejét arra használta fel hogy a szívét begyógyítsa ezért gyógyulnak lassabban a sebei.. De bekötöm őket és minden rendben lesz aztán a te sebedet is ellátom.-Így is tett pár perc alatt lerendezte Kírát és engem is. Teljesen úgy néztem ki mint egy múmia...a felsőtestem be volt fásliba a vállammal együtt...a kezem még fel is kötötte.-Pont végeztünk mikor bejöttek a többiek is...még Charles is.
Felálltam az ágyról és Charles felé vettem az irányt. Elé álltam és behúztam neki egyet amitől elkezdett vérezni az orra. A fiúk egyből lefogtak.
-Kuro nyugodj le!-Mondta Kai de az ép kezemet kicsavartam a szorításából és megragadtam Charles zakóját.
"-Nem az a cél hogy megöljétek egymást.."-Kiabáltam bele egyenesen a képébe.-Te régóta ismered őt nem? És hagytad volna meghalni?! Mondd Charles mi lett volna ha nem rohanok be?
Az arca elsötétült.
-Te nem értheted hogy Kíra milyen fontos mert még zöldfülű vagy! Fejlődnie kell! És ha nem rohantál volna be akkor a harcra tudott volna figyelni és akkor nem érte volna el a szívét a szilánk. Szóval TE...-Bökött rá a mellkasomra.-vagy a felelős ha meghal és ha Kíra meghal akkor az egész emberiségnek annyi.-Kiszedte zakóját az öklöm közül és kiment.
Vettem egy mély levegőt majd odamentem Kírához és felvettem.
-Hova viszed?-Nézett rám gyanúsan az orvos.
-a szobánkba...nem akarom hogy itt ébredjen föl...már ha felébred.-És én is elhagytam az orvosi szobát és elindultam a kollégiumunkhoz.
"Ha nem rohantál volna be akkor a harcra tudott volna figyelni és akkor nem érte volna el a szívét a szilánk. Szóval TE...vagy a felelős ha meghal és ha Kíra meghal akkor az egész emberiségnek annyi. "
Csak ez járt a fejemben. Lehet igaza van?
Lehet csak ártok Kírának...
Hirtelen nekem jött valaki. Felnéztem és Aomine volt az.
Hát most hogy belegondolok ebben a könyveb még alig voltak vámpírok xD Remélem azért így is élvezitek...és ígérem lassan nagyoooon lassan de majd egyre több vámpír meg veszély lesz :)
Csak hát ez a sztori kicsit aprólékosra sikerül :D
