Kira vagyok. Ha azt mondanák jellemezzem az életem egy szóval...az mondanám szar.
Hogy miért? Mert ez az igazság. Szar az élet ahogy a világ is.
Tudod kiben bízhatsz? Megsúgom. Senkiben. Az életem így sem túl jó egy ilyen világban de egyszer c...
-Latinul a farkas.-Mosolyogtam rá. És felé nyújtottam a kezem. De ő ellökte.
-Nem kell barátoknak lennünk.
-Miért baj ha a barátod akarok lenni?-Kérdeztem hisz tényleg nem értem.
-Hogy lehetnénk barátok ha még azt is elrejted előlem ami a fejedben van.
-Én nem rejtek el semmit. Ez az én fejem.
-De csak egy szikla van itt.
-Az a szikla azokat az embereket jelképezi akikben megbízok.
-De töredezik.
-Mert sokan most meghaltak.-Mondtam szomorúan.
-Bocs...én ezt nem tudtam.
-Semmi baj. De ha akarod megoszthatom veled az emlékeim, hogy lásd bízhatsz bennem.-Csak bólintott én pedig megfogtam a fejét.
Újra leforogtak a képkockák. Mint Reinél. Mikor mindegyik lement átölelt.
-Öm....-Nem tudtam mit csináljak így megsimogattam a fejét.
-Meg tudom tanítani neked, hogy, hogy használd az erőd.-Ajánlotta fel. Szóval még is elfogadott engem barátjának.
---
Elmondta az alapokat és gyakoroltuk is elég sokat. Aztán végre visszatértem.
-Kíra jól vagy?-Nézett rám aggódva Kuro.
-Igen...de el kell intéznem még valamit.-Mondtam, felálltam és az erdőbe kezdtem futni, kezeimet kereszteztem a mellkassomon és farkkassá változtam. Meg akarom őket találni. Bárki is tette ezt meg fogom ölni.
Befutottam az erdőbe de hirtelen nagy ütést éreztem a fejemen és minden elsötétült.
#Kuro#
Hirtelen Kíra felébredt és egyből az erdő felé ment. Majd átváltozott egy farkassá...most komolyan...mi a szar történik vele?
Charles egyből utána küldte Yatot de mikor elindult volna egy alak jelent meg kezében Kírával.
-Oh az egész csapat itt van, hogy megnézze a művem. Elég jó nem?-Mosolygott közben a romot nézte.
-Enged el Kírát!-Kiabáltam rá.
-Te lehetsz Kuro, ugye? Kíra szívének választottja.-Nevetett a srác. nem értettem ki ő.
-Tudjátok...most simán elvihetném őt, de az úgy nem lenne vicces. Nem gondoljátok?
-Ki a franc vagy te?-Fakadt ki Zane.
-Mason.-Mosolygott szélesen.
-Neked nem kéne...-Kezdtem bele.
-Hallottnak lennem? De...de a dolgok másképp alakultak. Most hogy tudjátok, hogy ki vagyok...kíváncsi vagyok, hogy fogjátok elmondani Kírának, hogy az egyetlen ember akiben a világon mindenkinél jobban bíz, megölte a kis vakarcsokat és felgyújtotta őket, megölte az anyját...jaj szegénykém egy világ dőlne össze benne. Na de jó szórakozást.-Dobta fel Kíra testét de szerencsére Yato gyorsan kapcsolt és elkapta még a levegőben.
Ez lenne Mason...?
Mikor visszamentünk Kírát beraktuk az ágyába utána összegyűltünk megbeszélni most mi legyen.
-Nos...mint tudjuk sok mindent tudnak Kíráról a vámpírok...de ha igaz amit az a vámpír mondott akkor jobb ha titokban tartjuk Kíra előtt.-Javasolta Charles.
-Mi? Na nehogy már!-Álltam fel.-Eddig azt hitte halott és most kiderült, hogy él. Joga van tudni az igazságot! Hogy nézzek úgy a szemébe, hogy közben tudom, hogy él egy barátja?
-Kuro...-Kezdett bele Charles.
-Nem Charles. Meg érdemli, hogy tudja!-Hirtelen Charles egy hatalmasat csapott az asztalra.
-Isten szeremére Kuro...azt hiszed csak neked nehéz? Régóta ismerem Kírát és jó látni, hogy nem olyan mint volt...PONT EZÉRT nem akarom elmondani neki. Hisz egy jó barátjáról kiderül, hogy vámpír és, hogy ő ölte meg a gyerekeket és az anyját. Kíra erős...de lehet, hogy már nem bírná...szóval ha szereted és jót akarsz neki nem mondod el. Vége a gyűlésnek.-Mondta és felállt. Kezeim ökölbe szorultak.
Pár óra múlva Kíra felébredt.
-Jól vagy?-Kérdeztem.
-Igen...mi történt?
-Az erdőben nekimentél egy faágnak...-Mekkora görény vagyok...Kíra csak felnevetett és visszadobta magát az ágyba.
-Ennyire szánalmas is csak én lehetek.-Szemei könnybe lábadtak.
-Shh. Nem mondj ilyet. Ez nem igaz.-Simogattam meg a fejét.
-Nem érted? Ott voltak az orrom előtt. Megöltek őket és bosszút állhattam volna erre lefejelek egy kibaszott faágat.
-Nem tehetsz róla.-Mondta Kuro. És megsimogatott.
-Egyedül szeretnék lenni.-Kuro csak bólintott és kiment.
Csak ültem az ágyon és néztem a kezem amit lángok öleltek körbe. Csak néztem ahogy a lángok táncot járnak.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Meg tudtam volna őket ölni.
De nem omolhatok össze. Tudom, hogy Lucifer utasította őket erre. Meg kell ölnöm Lucifert és akkor a vámpírok visszatérnek a pokolba. De akkor mi lesz velem?
Bár jelenleg ez az ami a legkevésbé érdekel.
A kezem ökölbe szorítottam így eltűntek a lángok majd kiugrottam az ágyból.
