Kira vagyok. Ha azt mondanák jellemezzem az életem egy szóval...az mondanám szar.
Hogy miért? Mert ez az igazság. Szar az élet ahogy a világ is.
Tudod kiben bízhatsz? Megsúgom. Senkiben. Az életem így sem túl jó egy ilyen világban de egyszer c...
Másnap reggelre már mindenki meggyógyult és együtt reggeliztünk. Reggeli után még egy kicsit beszélgettünk Zanenel.
-Lassan indulok...vigyázz az árvaházra amíg nem leszek!-Mondtam neki.
-Mikor jössz vissza?
-Nem tudom...de most már mennem kell.-Megöleltem.- Viszlát Zane!-Mosolyogtam rá. És újra elhagytam az árvaházat. A ház előtt állt Charles a kocsijának dőlve.
-Szállj be kölyök elviszlek!
-Nem sétálok.-Azzal el s indultam.
-Nem igaz...egyszer csinálnád azt amit mondok!- Sóhajtott.
-Mi abban a mókás?-Mosolyogtam rá olyan "ezt neked" mosollyal.
-Valahogy gondoltam hogy ezt mondod...-Ekkor megjelent mellettem kettő öltönyös ürge és a karjaimnál fogva felemeltek és beraktak a kocsiba majd Charles is beszállt.
Miért nem sétálhatok egyedül?? Komolyan úgy érzem magam mint egy 5 éves.
Hátul hárman nyomorogtunk...lefogyhatnának ezek az öltönyös pasik. Én csak ültem középen. Komolyan mellettük egy hangyának nézek ki...de én csak ott ültem összefont karokkal és keresztbe tett lábakkal. És a szemeim csukva voltak. Egyszer csak elegem lett, a lábaimat felhúztam így guggoló ülésben ültem majd hirtelen mindkét lábam kinyujtottam oldalra...azaz spárgáztam és így sikerült kirúgnom őket a kocsiból. Majd visszaültem normálisan.
-Ez most mire volt jó?-Kérdezte a visszapillantó tükörből Charles.
-Kellett a hely.-Vontam vállat.
-Hazug.-Vágta rá és tovább nézte az utat.
Az út további része csendben telt.
---
-Megérkeztünk.-Mondta és leállította a motort.
-Kösz.-Mondtam és kiszálltam.
-Kíra!
-Hmm?-Hajoltam vissza a kocsiba.
-Ne ölj meg senkit.-Felsóhajtottam.
-Tudom.-Becsuktam a kocsi ajtaját és a ház felé vettem az irányt hallottam ahogy Charles elhajt. Benyitottam a házba.-Megjöttem!
-Gyere nyugodtan!-Hallottam a konyhából Olívia hangját így oda mentem.-Szia Kíra!-Ölelt meg.-Jól érezted magad?
-Igen. Mit csinálsz?-Kérdeztem és néztem ahogy ide-oda rohangált a konyhában.
-Főzők. Te tudsz?
-Nem.
-Akkor ideje megtanulnod!- Egy kötényt rakott a nyakamba és hátul megkötötte majd a csuklómnál fogva a leveshez húzott.-Kavargasd.-Tettem amit mondod és közben elkezdte mondani a leves receptjét. Majd egyre több érdekességet mondott. És be kell hogy valljam nagyon megtetszett ez a főzés.
Estig főzőcskéztünk. Mire készek lettünk egy hat fogásos vacsorát csináltunk. Csípőre tett kézzel elégedetten néztük a teli asztalt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
