Fény A Sötétségben #Befejezett#

♱ 70 ♰

Lementem a lépcsőn egyenesen Charles felé. Szó szerint berontottam a szobájába.

-Van még vámpír lent?-Kérdeztem.

-I-Igen.

-Mennyi?-Néztem rá komolyan.

-12.

-Ereszd rám mind a 12-őt.-Kiviharoztam a szobából és egyenesen az edző részhez mentem.

Nem sokkal később Charles is megjelent. És kinyitotta az ajtót.

-Nem tartom jó ötletnek...hisz az erődet még...

-Teljesen jól tudom kezelni.-Fejeztem be a mondatát.-Le akarom tesztelni mire vagyok képes.

-De ha meghalsz....

-Nem fogok.-Le is mentem a lépcsőn és vártam, hogy Charles kinyissa  azt a bizonyos kaput.

És már nyílt is hirtelen 12 vámpír vett körbe. Aztán megpillantottam az egyetlen lány vámpírt.

-Elég beképzelt lehetsz ha azt hiszed mindannyiunkkal elbírsz.-Nevetett a lány aki elég kicsi volt. Rózsaszín haja volt ami a derekáig ért, fekete póló és szoknya és persze fekete bakancs.

-Bocs hozzám beszélsz? Nem tudtam törpék is lehetnek vámpírok.

-TE ribanc...-Köpte felém. És felém ugrott. Meg akart rúgni de simán kikerültem.

-Oh jobbak a reflexeim.-Gondolkodtam hangosan. Tuti a démon énem miatt...sokkal erősebb lettem. Közben a törpe megint támadt de megfogtam a bokáját és elrepítettem.

De ezután már egyszerre ugrottak rám így gondoltam ideje átváltozni. Éreztem is hogy a szarvak kinőnek.

-Gyertek, köcsögök.-Nevettem föl.

Igen...talán elromlott bennem valami...de örülök, hogy ölhetek. De lehet csak már annyira utálom a vámpírokat, hogy öröm az irtásuk.

Pár perc múlva már a felét megöltem. De hirtelen láncok vették körbe a karom és a lábam.

-Még is mi vagy te?-Kérdezte az egyik hitetlenkedve.

-Ha ennyire tudni szeretnéd...félig vámpír és félig démon...de régen ember voltam.

De elegem lett a beszélgetésből így elengedtem a lángjaimat. Körülöttem mindenhol csak tűz volt és a vámpírok eléggé megérettek. Kezeimet újra kereszteztem így átváltoztam farkassá és odamentem az utolsó élő vámpírhoz.

-Nem tudom, hogy megy nálatok de örülnék ha valahogy üzennél Lucifernek, hogy készüljön fel mert meg fogom ölni.

-A pokol urát nem lehet megölni!-Nevettet a vámpír.

-Azért közöld vele.-Aztán elharaptam a torkát.

Visszaváltoztam. Kíváncsi vagyok, hogy Lucifer tud-e kommunikálni a vámpírokkal. És ha tud...kíváncsi vagyok mit fog reagálni az üzenetemre.

Miután végeztem az összes vámpírral. Felmentem. Jó volt kiadni a felgyülemlett gőzt.

Aztán megláttam Zanet.

-Zane.-Kiabáltam utána. Megállt.-Figyelj...izé tudom, hogy láttad...hogy mi vagyok...és megértem ha nem akarod, hogy többé közöd legyen hozzám...

-Te meg miről beszélsz? Mondtam, hogy örökre tesók maradunk!-TEtte a kezét a fejemre és megsimogatta.-És a srácok már elmagyarázták...nem tehetsz róla, hogy ebbe a helyzetbe kerültél. Te csak próbálod kihozni a legjobbat a helyzetből. Én nem tudnám ezt így kezelni.-Mosolygott rám nekem pedig könnybe lábadt a szemem.