Kira vagyok. Ha azt mondanák jellemezzem az életem egy szóval...az mondanám szar.
Hogy miért? Mert ez az igazság. Szar az élet ahogy a világ is.
Tudod kiben bízhatsz? Megsúgom. Senkiben. Az életem így sem túl jó egy ilyen világban de egyszer c...
Miközben egyre beljebb mentem az épületben egyre jobban éreztem magamon az emberek tekintetét. A legtöbb lány megvetően nézett rám.
-Hé látod azt a csajt? Nagyon para a szeme!-Nevetett az egyik srác. Magas volt és barna hajú nem volt izmos simán el tudnám törni a karját.
-Igen az...de azért a teste elég jó...-Hallottam meg a haverját. Egyből ránéztem. Ő pedig megnyalta a száját. Összeráncoltam a szemöldököm. Ő már edzettebb volt mint a másik. Neki is barna haja volt de két oldalt rövidebb és középen a hosszabbik része a hajának be volt festve szőkére és ha jól láttam nyelv piercingje is volt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Aztán már nem foglalkoztam velük és tovább mentem. Miközben tovább mentem a folyosón elkezdtem jobban megnézni az embereket és rájöttem...a suli olyan mint a maffia! Nem viccelek!
Vannak a lányok akik magas cincogó hangon nevetnek, kivágott felsőben és miniszoknyában a mű dolgokról nem is beszélve...mi az ilyeneket a maffiánál csak szukáknak hívtuk...ők voltak a"legmenőbb srácoknak a csajaik" de persze csak a pénzére és a hírnévre mentek...mellékletesen egy perc alatt meg tudnám mindegyiket ülni...de megígértem hogy nem teszem.
És gondolom akkor a szöszi amolyan rossz fiú lehet...mint a maffiánál az úgynevezett Nagy kutyák.
Annyi ideig gondolkodtam azon hogy az iskola szinte egyenlő a maffiával hogy csak azt vettem észre hogy előttem már csak egy fal van. Szóval elértem a folyosó végére és nincs meg az igazgatói iroda...remek mehetek vissza. Megfordultam és elindultam visszafele.
Aztán meghallottam a csengőt. az emberek szinte pár perc alatt eltűntek. HALLELUJA !
Már csak az én lépteim visszhangoztak a folyosón. Éppen egy lépcső után kutattam mert ha nem itt akkor a második emeleten kell lennie. Hirtelen zajra lettem figyelmes. Így el is indultam a zaj irányába. Aztán láttam egy kis helyiséget a folyosó bal oldalán így befordultam és megláttam a lépcsőket...igen de nem csak a lépcsőket láttam. Ott volt a szöszi és a coloska is. Egy röplabdával játszotta -én még sosem játszottam röpit...sőt ha bele gondolok soha nem játszottam ilyen fajta játékokat mint például a röpi, kosárlabda és még sorolhatnám csak mostanában ezek mentek a Tv-ben és Olíviával néztük.- Gondolatmenetemből a felém repülő labda zökkentett ki jó reflexeimnek köszönhetően könnyedén elkaptam. De nem szóltam semmit csak visszadobtam nekik és a lépcsők felé vettem az irányt. De ekkor megszólalt a szöszi.
-Nem órán kéne már lenned?-Kérdezte. Nem válaszoltam. Akkor összefonta karjait mellkasa előtt és a falnak dőlt.- Vagy eltévedtél?-Húzta széles mosolyra a száját.
-Nem tévedtem el az igazgatói irodába megyek ami a második emeleten van szóval...-Azzal sarkon fordultam.
-Ez remek nekem is lenne egy két megbeszélni valóm a dirivel, elkísérlek!-Mit akar ez tőlem?
-Nem kell kösz...tudom az utat.
-Nem érdekel...én döntöttem.-Mondta. Milyen önfejű és makacs....-Csá haver az osztályban találkozzunk.-Lepacsiztak majd utánam jött a szöszi. Mikor felértünk a lépcső tetejére balra indultam de a szöszi megállt.
-Mi van? Mégse jössz?-Húztam mosolyra a szám.
-De csak tudod cicám az igazgatói arra van.-Mutatott maga mögé. Egyből eltűnt a mosolyom ha nem tudnám ilyen jól elrejteni az érzelmeimet most tuti talpig vörös lennék. Szöszi előre indult én pedig utána. Majd beértem őt és már mellette haladtam.
-Mitől ennyire vörös a fejed?-Nézett le rám...ugyanis elég magas. Egyből az arcomhoz kaptam. Mire ő felröhögött.- Bevetted!-Fogta hasát a röhögéstől.-Zavarba jöttél...már első látásra tudtam hogy nem vagy az az érzelmet kifejező típus...-Mondta. A okosabb mint amilyennek látszik...jó megfigyelő és egyből be tudott húzni a csőbe. Jobb lesz ha vigyázok vele.
-Oh..szóval okos vagy...-Jegyeztem meg.
-Ez fájt.-Nevetett.- De nem vagyok okos...-Ekkor hirtelen a falnak nyomott egyik kezét a fülem mögé rakta és egy kicsit lehajolt.-Tudod cicám lehet te még nem hallottad de " A szem a lélek tükre."
-Tudod...elégé idegesít a cicázás.-Mondtam figyelmen kívül hagyva az utolsó pár szavát.
-Pedig jobb ha hozzá szoksz.-Mondta és kajánul vigyorgott majd egyre közelebb jött..
Ugye nem?
Ajkait egyre közelebb éreztem és szemeit is becsukta. Ekkor nekem ökölbe szorult a kezem majd lendült. De ő a szabad kezével elkapta az öklöm. Szinte beterítette az egész öklömet a keze. Meglepődtem hogy kivédte...ekkor kinyitotta a szemét.
-A lányok általában nem így reagálnak ha meg akarom őket csókolni.-Nézett mélyen a szemembe...de én most felvettem a fapofámat...eddig kimutattam egy kicsit az érzelmeimet de ez az új környezet és a szöszi miatt van de most már megszoktam mindent...érzelemmentes arccal bámultam és észrevettem hogy próbál kiolvasni valamit a szememből de nem megy neki. Feladta és most az arcomon próbál bármilyen érzelmet felfedezni...
-Engedj el.
-És ha nem?-Húzta fel az egyik szemöldökét. Én amilyen gyorsan csak tudtam leguggoltam és kirúgtam a lábait. Nem tudott rá időben reagálni így a hátára esett.
-Nem vagyok olyan mint a többi szuka...jobb ha nem próbálsz meg velem játszadozni mert te húzod a rövidebbet...-Azzal otthagytam a földön ülő fiút és elkezdtem megkeresni az igazgatóit.
Újra hallani kezdtem a fiú lépteit. Aztán már láttam is szőke lóboncát a szemem sarkából.
-Fúú...te tényleg érdekes vagy.-Mondta és beletúrt a hajába. Nem néztem rá egyenesen előre néztem. Mikor ezt észrevette folytatta.-Mi a neved?-Megint nem válaszoltam.-Én Adonisz vagyok...de mindenki csak Nisz-nek hív.-Még mindig várta a válaszom.- Akkor maradsz a cicám.-Kacsintott rám.-Na jó előveszem a kardom végzek vele és megmentek mindenkit hogy nem tovább elviselniük őt...Éppen nyúltam volna a karomért amikor eszembe jutott hogy otthon hagytam. Francbaaaa....
Aztán megláttam egy kék díszes ajtót gondolom ez az igazgatói.
