Fény A Sötétségben #Befejezett#

♱ 9 ♰

Na meghoztam az új részt. Most ritkábban tudok részeket hozni bocsi :c De remélem azért eltetszeni fognak.

-Meg foglak tanítani rendesen verekedni...-Mondta Den én csak bólintottam. Felálltunk mind a ketten alapállásba és elkezdtünk harcolni.

Egymás után nyeltem be a az ütéseket de egy hangot sem adtam ki. Erősebbé kell váljak..tudom.

Dél körül abbahagytuk. Nem volt rajtam olyan rész ahol ne lettem volna véres.

-Már jobb vagy...most menj ebédelni de előtte fürödj le.-Bólintottam és elindultam az ajtó felé alig bírtam egyenesen menni és még a vállamba is belenyilallt a fájdalom. Próbáltam szorítani hátha így nem fáj annyira fáj.

Mikor kimentem a teremből Masont láttam a folyosó végén. Ő is észrevett. Láttam a szemében a dühöt, fájdalmat,sajnálatot még a keze is ökölbe szorultak. Én nem reagáltam semmit csak a lifthez mentem. De amint tettem egy lépést a lábaim összecsuklottak és készültem a csapódásra de ekkor a hátamat egy kar tartotta meg. Kinyitottam a szemem és Mason volt az. Próbáltam ficánkolni de alig volt erőm ráadásul ő szorosan magához szorított és ölelt.

-E-engedj el..-Nyögtem erőtlenül.

-S-sajnálom...-Nyögte ki.

-Mit? Hogy megismertél? Vagy hogy eldobtál?

-Kíra...én nem akartalak és én nem tudtam hogy ez lesz..Rob nekem nem mondott semmit. És azért kerültél Denhez mert én túlságosan kötődök hozzád...és Rob csak egy szörnyeteget akar csinálni belőled. 

-Tudom hogy szörnyeteget akarnak belőlem csinálni de legalább erősebb leszek.

-De...-Én közbevágtam.

-Nyugi hiszek neked...nem úgy ismertelek meg hogy csak így eldobnál.-Mondtam nyugodt hangon.

-Figyelj együtt el fogunk innen tűnni csak időbe fog kerülni de csak addig kell kibírnod és bárki bármit mondd...megígérem hogy megszökünk, ha törik, ha szakad.-Nyújtotta a kisujját. És összekulcsoltuk. Aztán fogott és felemelt mennyaszónyi pózban.

-Mason...tudok járni...

-Ja azért estél össze.-Forgatta meg a szemeit.-Na hova lesz a fuvar?-Mosolygott.

-A szobámba.

---

Mikor a szobámba értünk letett az ágyra. Majd odamentem a szekrényemhez és kivettem ugyan olyan ruhát mint ami rajtam van.

-Az ebédlőbe már el fogok találni.-Bólintott még utoljára megölelt és kiment.

Bementem a fürdőbe levettem a véres ruháimat és beálltam a zuhany alá csak néztem ahogy a lefolyóban eltűnik a piros víz.

Majd kiszálltam és megtörölköztem és a törölközött magam köré csavartam. Belenéztem a tükörbe...mindenhol kék és lila foltok...véraláfutások...és csomó helyen felrepedt a bőröm...

Egy nagyot sóhajtottam majd visszamentem az ágyamhoz és felvettem a tiszta ruhát majd az ebédlő felé vettem az irányt.

---

Amint beléptem az ebédlőbe minden szem rám szegeződött. Sokan sajnálattal néztek rám mások pedig összesúgtak a hátam mögött. Ahogy elnézem én vagyok itt a legfiatalabb. Beálltam a sorba. Valami undorító főzeléket kaptam a tálcámra...nagyon gusztusos...majd leültem egy üres asztalhoz. Majd elkezdtem enni ez a valamit aminek nem is volt olyan rossz az íze. Ekkor leült az egyik oldalamra 2 fiú a másikra pedig egy lány.