#Kuro#
Kíváncsi voltam hogy mi lehet azokban a zacskókban. Így hát nem sokkal később Kíra után indultam. Le a lépcsőn.
Aztán fényt láttam az egyik helységben...a konyhában. Elindultam a fény irányába ám mikor beértem a konyhába nem láttam Kírát. Ezért elindultam a pult felé ekkor megláttam hogy a földön ül és halkan sír ölében az Álomőrzővel.
-Kíra?-Hajoltam át a pulton így teljesen láttam az arcát.
Egyből felugrott és letörölte könnyeit.
-Mit keresel itt?-Kérdezte sírós hangon.
-Csak nem főzni próbálsz?-Húztam félmosolyra az ajkaim.-Nem sikerült és elkezdtél sírni?
-Komoly...ilyennek ismersz? Különben is bekötött szemmel is tudnék főzni.
-Tudsz főzni?-Kérdeztem hitetlenül.
-Igen...még..anyám tanított meg.-És ekkor már összeraktam miért sírt.
Megkerültem a pultot és odamentem hozzá. Majd megsimogattam az arcát.
-Nem szégyen a sírás...-Mondtam halkan.
Fura volt...olyan törékeny mintha nem is Kírát látnám. Olyan mintha egy átlagos tini lány lenne akinek az a legnagyobb problémája hogy elhagyta a pasija...
Magamhoz húztam és megöleltem.
-Kuro...mikor nem fog fájni?-Kérdezte sírva.
-Nem tudom Kíra...de mi itt vagyunk neked...
---
#Kíra#
-Ha elmondod bárkinek is hogy sírtam...-Kezdtem bele.
-Tudom...akkor kiherélsz.
-Most pedig menj nehogy a többiek is ide jöjjenek.
-Oké...de tudod törpe...egyszer megtanulhatnád eldobni ezeket a maszkokat...-Fogta magát és elment.
Tudom...én is szívesen eldobnám. De akkor teljesen átjárnak az érzelmek és az érzelmek gyengévé tesznek.
Végül folytattam a főzést és be kell valljam eléggé jó lett.
-Srácok csináltam kaját.-Kiáltottam el magam.
Nem sokkal később hallottam a sietős lépteket.
-Jól hallottam kaja?-Dugta be a fejét Leroy.
-Jól bizony.-Tettem le az utolsó ételt az asztalra.
YOU ARE READING
Fény A Sötétségben #Befejezett#
VampireKira vagyok. Ha azt mondanák jellemezzem az életem egy szóval...az mondanám szar. Hogy miért? Mert ez az igazság. Szar az élet ahogy a világ is. Tudod kiben bízhatsz? Megsúgom. Senkiben. Az életem így sem túl jó egy ilyen világban de egyszer c...