Fény A Sötétségben #Befejezett#

♱ 19 ♰

Meghoztam az új rész! :D

Hihetetlen eldöntöttem hogy senkinek sem fogok megnyílni erre ebben az árvaházban találtam egy családot.

Már egy pár hónapja az árvaházban vagyok és tényleg olyanok vagyunk mint egy nagy család. Éppen ebédeltünk.

-Zane ha nem adod vissza a rántott húsom én kinyírlak!-Fenyegettem meg miközben az asztal felett próbáltam elérni.-Neked is van!

-De én már megettem!

-Akkor ez van!-Nyúltam a hús után amit szerencsére sikerült elérnem.

-Amúgy Kíra megint jössz kosarazni?-Kérdezte Zane.

Vele és a haverjaival szoktam lógni. Már tényleg egyre emberi leszek. De még mindig nehezen mutatom ki az érzelmeimet.

-Aha.

-oke akkor kaja után mehetnénk is.-Mondta Zane.

-Oke.

Kaja után kimentünk a közeli parkba ahol van kosár pálya.

-Csá!-Köszönt Zane.

-Sziasztok!-Köszöntem én is.

-Szasztok!-Kaptuk a választ.

Majd elkezdtünk játszani már vagy egy órája játszhatunk.

-Ahh nem igaz Kíra már megint pontot szerzet.

-Ezzel 98-0 nekem!-Örömködtem.-Uh de mennünk kell ebédelni! Sziasztok! Jó volt újra elvernem titeket!-Csuklón ragadtam Zanet és az árvaház felé indultunk.

-Olyan furcsa.-Mondta miközben húztam.

-Mi?-Kérdeztem miközben az utat néztem.

-Az hogy most már olyan vagy mint egy normális 16 éves...legalábbis azokkal akiket ismersz. De mi lenne ha egy idegennel találkoznál?-Kérdezte Zane. Én ekkor hirtelen megálltam.

-Akkor valószínűleg olyan lennék mint először. Nem bízok az emberekben és itt vagytok ti nekem több ember nem is kell mert hátba szúrnának vagy elhagynának.-Mondtam neki de továbbra is csak előre néztem.

-Nem mindenki ilyen...

-De sajnos a legtöbben...te is ismered a világot nem?-Néztem rá. Elfordította a fejét.-Na de siessünk mert a kicsik ki fognak akadni.-Bólintott és most már mellettem futott.

Mikor az árvaházhoz értünk gyorsan kinyitottuk az ajtót már a kicsik ott álltak karba tett kézzel és szúrósan néztek ránk. Mi csak mosolyogtunk.

-Ez nem ér! Azt mondtátok hogy velünk lesztek!-Mondta a kék szemű és szőke hajú kislány azaz Izis.

-Bocsi?-Vakartam meg a tarkóm.-De itt vagyunk nem?

-Hpf.-Durcizott.

-Na menjünk enni!-Borzoltam össze szőke fürtjeit.

-Menjünk!-Hallottam a többiektől is. Leültünk és mindenki elkezdett enni. Ekkor Emily is megjött. És odajött hozzám majd a fülembe súgott valamit.

-Ebéd után beszélnem kell veled.

Biztos megint az örökbefogadás. Amióta itt vagyok sok párocska jött hogy örökbe akarnak fogadni de nem igazán vagyok az a barátságos fajta főleg idegenekkel. Ráadásul mikor meglátják a szemeim félnek és mikor a történetemet is meghallják úgy hagyják el az árvaházat hogy "Ez egy démon" "A végén még megöl minket álmunkban"és az ehhez hasonlók. Persze valahol egy kicsit fáj de nem annyira érdekel. Miután végeztünk az ebéddel segítettem eltakarítani. Aztán leültünk Emilyvel beszélgetni.

-Gondolom tudod miről van szó...-Bólintottam.-Holnap fog jönni a nő hogy jobban megismerjen és nagyon kedves szóval...-Nézett rám félve. Majd megfogta a kezeimet.-...kérlek légy vele kedves.

-Nem ígérek semmit...-Mondtam.

-Oké.-Sóhajtott majd felállt. De még az ajtó félfánál megállt és visszanézett.-Remélem jól fog sikerülni.-Mosolygott.

-Miért? Már ennyire szeretnéd hogy elmenjek?-Hoztam fel az egyik szemöldököm mosolyogva.

-Dehogyis! Csak szeretném hogy legyen egy családod és hogy sok emberrel találkozó. És remélem majd egy nap már közelebb engedsz valakit magadhoz...ha érted hogy hogy értem.-Kacsintott és kiment nevetve. Én csak mosolyogva megforgattam a szemeim és elindultam a szobámba ugyanis fáradt voltam még ásítottam is. Mikor felmentem a lépcsőn megláttam az ajtóm előtt ülni Zanet. És láttam hogy sírt.

-Hé minden rendben?-Kuporodtam mellé. De nem nézett rám csak az előttünk lévő fehér falat nézte.-Te sírtál?-Még mindig nem válaszolt és nem is nézett rám. Így sóhajtottam egyet.-Nekem bármit elmondhatsz.-Ekkor rám nézet komoly arccal.

-Megint jön valaki igaz?

-Igen...állítólag egy kedves nő...-Néztem a falat.

-De nem akarom hogy elmenj...mert ha elmész soha többé nem látlak és az se biztos hogy hiányozni fogok neked és...-Félbeszakítottam.

-Zane...-Simogattam meg a fejét.-Nem fog megtörténni...eddig 50 párból 50 úgy hagyta el ezt a házat hogy démon vagyok...és ha egyszer jönne egy dilis aki örökbe akar fogadni akkor is hiányoznál és biztos találkoznák ha meg nem csak meg kell ölnöm és újra itt vagyok...-Erre Zane elkezdett nevetni.

-Itt is van. Kíra gondolkodási módja.-Nevetett tovább. Azzal felpattant és a szobája felé ment.

-Ennyi?-Értetlenkedtem.

-Nem majd holnap folytatjuk.-Azzal bement én meg egyedül maradtam a padlón. Remek nagy nehezen feltápászkodtam a földről és a szobámba mentem. Majd egy egyszerű mozdulattal az ágyra dőlt és nagyon sóhajtottam.

Most először érzek félelmet...félek hogy el kell hagynom a családom. Mi van ha az lesz amit Zane mondott? Mi lesz ha megutál? Mi lesz ha...sok kérdés fogalmazódott meg bennem. Végül lecsuktam a szemeimet. Nem lesz semmi baj...próbáltam ezzel nyugtatni magam és végül elaludtam.

---

Másnap hamar keltem és egyből Zane és a kicsik szobája felé indultam. Benyitottam és még mindenki aludt. Belopakodtam és Zane ágya felé vettem az irányt. De mikor odaértem megláttam az üres ágyat.

-A picsába.-Morogtam az orrom alatt. Szerencsére senki nem hallotta meg. Minél gyorsabban akartam elhagyni a szobát ami sikerült is. Gyorsan lerohantam a lépcsőn és majdnem elsodortam Emilyt.

-Kíra te már ilyen korán fent vagy?-Kérdezte.

-Majd jövök!-Azzal már kint is voltam.

Hova mehetett ez a hülye?? 

Az egész környéket végig néztem de sehol sem volt. De nem adhatom fel! Elkezdtem újra a nevét kiáltani amikor megláttam a parkban éppen egy árussal beszélgetett. Egyből gondolkozás nélkül oda futottam és azt hiszem miközben futottam eltaroltam egy kis srácot...de az most nem érdekel. Mikor odaértem a térdeimre támaszkodtam és lihegtem. Láttam Zane meglepett arcát.

-Ne-Nem hallottad....ahogy kiabálom...a neved?-Lihegtem.

-Nem bocsi.-Mosolygott ártatlanul...tuti hallotta.

-És miért vagy itt?-A kezében lévő zacskóra pillantott.

-Hát tegnap beszéltünk arról hogy attól félek nem fogsz rám emlékezni ezért...vettem ezeket.-Nyitotta ki a zacskót.