Fény A Sötétségben #Befejezett#

♱ 10 ♰

Sziasztok! Meghoztam az új rész! De valahogy van egy olyan érzésem hogy nem olyan jó ez a sztori? Érdemes folytatni? Kíváncsi vagyok a véleményetekre hogy mi tetszik ebben a sztoriban :) Kérlek írjatok le! <3 Jót tenne ha tudnám ti hogyan viszonyultok ehhez a sztorihoz :3 Nem unalmas? Kérem a véleményeteket ;)

Megfogtam a pengéket. Őszintén? Nagyon tetszettek és kézre is álltak. A bábuk elég messze voltak és egy kicsit idegesített a lövések hangja de annyira nem zavart.

Mély levegőt vettem a pengét a bábu felé tartottam egyik szememet becsuktam majd eldobtam. És utána egyből a másik kettőt. Mind 3 bábut pontosan a feje közepén találtam el. Nagyon élveztem.

#Den#

Hihetetlen hogy úgy lerendezte a két csajt. És most...tökéletesen eltalálta a bábukat de ami ijesztővé teszi hogy közben mosolygott...ez a lány hihetetlen.

-Használtál már pisztolyt?-Kérdeztem de ő csak nemlegesen rázta a fejét...és bírom hogy nem olyan beszédes.- Akkor most fogsz.-A kezébe nyomtam egy pisztolyt.- Figyelj így kell használni.-Megmutattam gyorsan minden mozdulatot persze direkt olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudom. Szemétség? Lehet. Érdekel? Nem. Csak ki akarok vele baszni egy kicsit.-Vetted?-Néztem rá unottan?-Bólintott.

Pff jót fogok röhögni. Észre se vettem de ajkaim már mosolyra húzódtak.

-Kezdheted.-Bólintott és nekem elállt a lélegzetem 1 másodperc alatt szétszedte és össze rakta a fegyvert majd lőtt vele. 1. tár, 2. tár, 3. pár. Most komolyan mintha ölésre teremtették volna...

Miután végzett megnéztem a bábukat...szarrá lőtte őket... és nem csak én képedtem el hanem a többi ember is akik éppen gyakoroltak.

Ez a gyerek...

#Kíra#

Den elég gyorsan mutatta meg hogy hogy kell a fegyvert használni de szerencsére sikerült. És rá jöttem nem is célzok rosszul. Estig ezt csináltuk. Vagy a dobó késeket dobtam vagy pisztollyal lőttem.

Mikor ennek vége lett visszamentem a szobámba. A legfontosabb dolog amit el akarok intézni az a 3 méteres fal megmászása...ezért elkezdtem guggolásokat csinálni hogy minél erősebbek legyenek a lábaim, majd felugrottam és elkaptam azt a rudat ami a függönyt tartja az erkély ajtó fölött. Elkezdtem húzódzkodni mert ha el is érem a tetejét de nem tudom felhúzni magam az ciki...és még a futásomon is gyorsítani kéne.

--- 

Ezt csináltam egyfolytában...délelőtt edzés, más emberekkel verekedek és megpróbálom a falat, délután lövök és este pedig megcsinálom az én kis erősítésem. Minden napom így telt. Napok, hetek, évek. Edzetem. Pár év után sikerült megmásznom az a hatalmas falat. Ekkor már egy egész szurkoló táborom volt. Mikor feléltem a tetejére boldog voltam. majd gyorsan végigcsináltam a pálya többi részét ami sokkal könnyebb volt. Mikor végeztem odamentem Thomashoz aki az egyik legjobb haverom volt. Lepacsiztam.

-Szép volt Kíra...de ugye tudod hogy a falat nem így kellett volna megmászni.-Nevetett.

-Mi van?-Nézek rá.

-Hát a fal oldalán vannak kiálló kapaszkodok és azon kellet volna...de te vagy az első aki a nehezebbik verziót választotta.-Mosolygott és hátba vert. Én csak sóhajtottam. Nem bántam meg hisz legalább erősebb lettem.

-Szép volt kölyök bár reménykedtem hogy észreveszed azokat...-Szólalt meg Den.

-Szóval te is tudtad...-Nézek rá szúrósan.