Fény A Sötétségben #Befejezett#

♱ 48 ♰

-Nem halljátok???!!-Kiabáltam.

-Jó oké.-Halottam Seth hangját. Majd kattant a zár és kinyitódott az ajtó.

-Kösz..-Néztem rá dühösen. És elindultam a szobámba.

-Kíra az már nem a te szobád..

-Mi? Akkor melyik az enyém?

-Ez.-Mutatott abba a szobába ahol Kuroo is volt.

-Na ne...nem fogok vele aludni. 

-Leszavaztunk.-Nevetett Ahs a szobájából.

Ki kell találnom valamit...hogy keressünk gyorsan pénzt?

....

És ekkor beugrott egy remek ötlet.

Ördögien elmosolyodtam.

-Kíra..?-Nézett rám félve Ahs.

-Hol van Charles?

-Öm...

Ekkor halottam meg Charles hangját. Lerohantam.

-Gyere fel meg kell beszélnünk valamit!

-Igen tök jól van amúgy a kutya...-Forgatta meg a szemeit.

-Jaja persze csak tedd le el lesz ő ott de gyere!

-Jó oké.-Sóhajtott fel de a kutyát tovább szorongatta.

Miután felmentünk beszóltam a fiúkhoz.

-Megbeszélés az én...akarom mondani én és Kuro szobájában!-És már el is tűntem.

A fiúk elég lassan jöttek.

-Igen?-Nézett rám várakozóan Ahs az ajtófélfának dőlve.

-Fel akarjuk újítani ezt a lepratelepet ugye?

-Igen.-Mondták egyszerre.

-De ahhoz pénz is kell.

-Igen.-Mondták újra egyszerre.

-Charles.-Fordultam felé.-Mennyi pénzed van?-Néztem rá komolyan.

-Hát elég sok.-Mondta büszkén.

-Remek akkor a költségek háromnegyedét Charles állja.

-Várj mi?-Nem törődve meglepett arckifejezésével folytattam.

-De ott van még az az egy negyed részt...azt nekünk kell kiperkálni...tehát dolgoznunk kell....benzinkút vagy valahol...Charles biztos tud valamit...Ugye?-Néztem hirtelen rá.

-Ő...igen...van egy haverom akinek van egy kávézója...-Gondolkodott hangosan.

-Remek. Akkor mondd meg hogy 7-en megyünk.

-7-en?-Nézett rám értetlenül.

-Te is fogsz dolgozni...mivel te intézted ezt a seggfej igazgatót...ja és akkor gondolom ott kapunk ruhát is nem?-Néztem megint Charlesre aki már azt se tudja hol van.

-I-Igen...

-Remek akkor csak ennyi lenne amit mondani akartam...menj és intézz el pár telefonbeszélgetést.-Mondtam Charlesnek.-Én elmegyek futni...ti addig meg tűnjetek ki a szobából.-Hagytam el a szobát. De eszembe jutott valami ezért még visszanéztem.-Ja és csináljatok ezzel valamit.-Mutattam a kutyára és elindultam kocogni.

#Kuro#

Kíra olyan hamar lehadart mindent...ráadásul mindent jól csinált.

-Srácok jegyezzétek meg ezt a Kírát...mert most láttuk először és utoljára.

-Miért ez milyen Kíra?-Mondta ki Seth azt a kérdést amit szerintem mindenki ki akart mondani.

-Az izgatott.

Még párpercig csak néztük Kíra hűlt helyét csodálkozva.

-Most komolyan...ki szerint volt ez dögös?-Kérdezte Ahs.

És erre mindenki egyszerre meglendítette a kezét. Igen. Még Charles is.

-Oh szóval a kis csajokra buksz.-Böktem oldalba a könyökömmel egy ravasz mosoly kíséretében.

-Nem lopnám el a csajod!-Nevetett és összeborzolta a séróm.

-Nem a csajom.-Jelentettem ki és próbáltam helyrehozni a hajam.

-Igen..ő nem az a szerelmes típus...-Karolta át a vállam Ahs és próbálta utánozni a hangom.

-Fogd be.-Szedtem le a kezét magamról.

-Oh Charles Kíra ruháját hagyd rám...majd én elintézem.-Mondta Ahs.

-Oké legalább eggyel kevesebb.

-Ja és Charles ez a kutya...-Kezdte el a mondatot Kai.

-Álomőrző...szóval Kíránál marad.

Majd Charles is elindult intézni a dolgokat. És a többiek is kimentek de Ahst még marasztaltam egy kicsit.

-Mire készülsz?-Néztem rá szúrósan.

-Én? Semmire.-Próbálta beadni az ártatlan mosolyát de túl jól ismerem. Így csak néztem rá tovább.-Jó oké...egy kis meglepetés...hidd el meg fogod köszönni.-Kacsintott rám majd elment.

Hiába szólítgattam ott hagyott. Végül becsuktam az ajtót de mikor visszafordultam az ágyam felé megláttam a szoba közepén ülő bekötözött kutyát.

Felemeltem. De elkezdett vicsorogni és morogni. 

Álomőrző...

#Kíra#

Izgatott vagyok. Még soha életemben nem dolgoztam és kíváncsi vagyok milyen lehet.

Miközben futottam elfutottam egy szupermarket előtt. És ekkor eszembe jutott...anya.

Még mindig...még mindig hiányzik.

Nem tudom mi ütött belém de már az üzletben voltam. Elkezdtem körbenézni és alapanyagokat venni...

Nyitottabbnak kell lennem hogy bízhassanak bennem és én is bennük...mert Kainak igaza van...a csapatmunka fontos.

És hol lehetne jobban megismerni egymást ha nem egy vacsora közben?

---

Már a régi, poros lépcsőn mentem fel a szobám felé. Kinyitottam az ajtót de már csak Kuro volt bent.

-Mik ezek a szatyrok?-Nézett rám az ágyából.

-Nem a te dolgod...-Ekkor vettem észre a kutyát ami felém száguldozott majd nekiütközött a lábamnak és hátra esett.-Ez miért van itt?

-Úgy döntöttünk neked kell vele foglalkozni.

-De hisz...én azt se tudom mit kell vele csinálni...

-Ez van. Te hoztad a te felelősséged.

A lábammal arrébb toltam a kutyát majd megfordultam és indultam kifelé. De a kutya követett.

-Hova mész?-Kérdezte Kuro.

Miért ennyire kíváncsi?

Nem válaszoltam csak lementem a földszintre és elkezdtem keresni a konyhát.

Végül találtam is egyet. Elég rozoga volt de megfelelt a célnak elővettem az alapanyagokat és egy kést. Majd elkezdtem hámozni a paradicsomokat.

De egyre homályosabban láttam. Letettem a kést és az arcomhoz nyúltam. Nedvességet éreztem...azaz könnyeket. Megint anya jutott eszembe...

Az az egy mondata...

"Én már látom ahogy majd a barátaidnak fogsz főzni vagy áthívod őket vacsorára." 

Miért? Miért kellett így meghalnod?-Kérdeztem halkan magamtól majd lassan lecsúsztam a földre és halkan sírni kezdtem...