Fény A Sötétségben #Befejezett#

♱ 27 ♰

Éppen a kilincsre tettem a kezem és készültem benyitni de ekkor a szöszi megszólalt.

-Tudod illene kopogni...-Nem foglalkoztam vele csak benyitottam.-....vagy csak nyiss be végül is csak az igazgató irodájába mész be...-Mondta szarkasztikusan.

-Áhh Miss Smith már vártam!-Mosolygott rám az őszes hajú férfi. De várjunk Smith? Azt hiszem az Olívia vezeték neve....

Magamban elmosolyodtam.

-Frank Roberts vagyok az igazgató.Hallottam ám magáról...sok mindent. 

-Na várjunk az előbb kopogás nélkül jött be!-Akadt ki a Szöszi...azaz Nisz...de a szöszi jobban tetszik.-Amikor én csináltam ezt iskola utáni büntetés kaptam!-Morogta.

-Miss Smith merőben más eset mint maga.-Ezzel lezárta a beszélgetésüket.-Amúgy.-Nézett rám.-Ne aggódjon én tudok mindent de csak én.-Nézett rám.

Szemeim elkerekedtek.

Testem gondolkozás nélkül mozdult és mind két kezemmel az előttem álló asztalra csaptam.

-Mindent mindent?-Kérdeztem.

-Igen.-Válaszolta és meg se lepődött a mozdulatomon.

-Az egész mindent?-Nem akartam elhinni. Erre felnevetett.

-Figyelj...Kíra. Olívia egy jó barátom bennem megbízhatsz.-A kezeim ökölbe szorultak így körmeimmel meghúztam az asztalt...amit nem akartam. Végül elengedtem az asztalt és bólintottam.

Teljesen biztos hogy nem fogok megbízni benne...túl sokat tud...rajta kell tartanom a szemem.

-Nos hogy mindent tisztáztunk...itt vannak a könyveid.-Rakta az asztalra én pedig elpakoltam. És a táskám egyik szárát a vállamra raktam és felálltam.

-Amúgy...nem erősségem megbízni másokban.-Mondtam és az ajtó felé indultam.

-Igen ezt is tudom.-Vállam felett visszanéztem.Mosolygott még mindig...kezd idegesíteni ez a barátságos mosolya.

-Kicsit idegesítő hogy ennyit tud rólam..-Mondtam el őszintén.

-Én mondtam hogy mindent tudok.-Ekkor egy kis szekrényhez nyúlt aminek az egyik fiókja le volt lakatolva. Majd elővett egy nyakláncot amin egy kulcs volt és kinyitotta a lakatot majd abból egy vastag aktát vett ki. De komolyan lehet vagy 100 oldalas. -Ez a te aktád.

MI? Ennyi információja van rólam?

-Mi a...?-Hallottam meg szöszi hangját aki egy ideje már a falnak dőlve állt mert egy kukkot se értett a beszélgetésünkből...ami nem is baj.

-Na de ideje lenne órára mennetek.-Mondta és az aktát vissza zárta a helyére.-Miss Smith maga 10.B osztályba fog járni...Mr Silverman elkísérni a 10.B-be?-Nézett kérdően Niszre a pasas.

-10.B? P-Persze..

-Akkor Miss Smith üdvözöljük a Jefferson Gimnáziumban.

Aztán kiléptünk az irodából.

Nisz meg se tudott szólalni. Többször nyitotta ki a száját hogy mondjon valamit de aztán becsukta.

-Nem hallottál semmit.-Mondtam és csak előre néztem.

-Nem mintha értettem is volna valamit...-Vakarta meg a tarkóját.-De hogy az aktád akkora legyen...

-Mondtam már...más vagyok...veszélyes.

-Én bírom a veszélyes lányokat.-Kacsintott rám. Megálltam. És rá néztem.

-Nem csak veszélyes vagyok. Hanem élet veszélyes...szóval kerülj el.-Erre felnevetett.

Miért nem érti meg? Veszélyes vagyok. Ezért is döntöttem úgy hogy a suliban ellökök mindenkit magamtól mert ha túl közel engedem magamhoz őket meghalnak.

-Most hogy ennyire azt akarod hogy békén hagyjalak annál többet leszek veled.-Mosolygott.- Hisz ki ne akarna a iskola legdögösebb srácával lenni?

-Ö..én.

-Ezt csak mondod...tudom hogy bejövök neked.-Mászott bele a képembe az idegesítő féloldalas mosolyával.-Amúgy meg megérkeztünk.-Biccentett az ajtó felé majd benyitott. 

-Áh Mr Silverman. Megint késett...

-Nem tanárnő. Az igazgatónál voltam és ide ellett kísérnem az új diákot.-Mutatott a háta mögé azaz rám.

-Jól van...üljön le.-Azzal Nisz ott hagyott engem és a barna hajú sráchoz ment és beült mellé. Majd nevetve leökölpacsiztak.

Aztán minden szem rám szegeződött így én elővettem a fapofámat és álltam a tekintetüket.

A fiúk végig mértek és egy két helyen több ideig legeltették a szemüket. A legtöbb lány mondanom sem kell plázacicák voltak.

-Biztos maga Miss Smith. Óhajt mondani valamit magáról?-Kérdezte a nő és megigazította szemüvegét.

-Nem.-Azzal fogtam magam és a leghátsó padba beültem az ablak mellé ahol szerencsémre nem ült senki. És csak bámultam ki az ablakon.

"Mindent tudok."

Csak ez járt a fejemben...nem lankadhat a figyelmem..

---

Nem igazán figyeltem az órára igazából azt se tudtam hogy milyen órán vagyok de egész végén éreztem Nisz tekintetét magamon. Miután kicsöngettek felálltam és kimentem a teremből.