Kira vagyok. Ha azt mondanák jellemezzem az életem egy szóval...az mondanám szar.
Hogy miért? Mert ez az igazság. Szar az élet ahogy a világ is.
Tudod kiben bízhatsz? Megsúgom. Senkiben. Az életem így sem túl jó egy ilyen világban de egyszer c...
Sziasztok! Itt az új rész! Tudom kicsit sok időbe telt...na de jó olvasást. :)
-Miért?
-Nem egyértelmű?-Nevetett.-Hisz veled szembe senkinek sincs esélye. És már ismerlek egy ideje.
-Igen hisz már vagy 10x jártam itt.-Mondtam.
-De egyszer sem kaptál olyan parancsot hogy meg kell ölnöd...de szerintem most igen. Akkor miért nem teljesíted a parancsot? Válaszolok. 1 újra lettek érzelmeid vagy 2 meg akarsz szökni.
Mindig is lenyűgözött hogy Mark mennyire okos..
-De az 1. lehetetten. Szóval maradt a 2. választás.
-Elkaptál.-Halványan elmosolyodtam.
-Tudod...ránk számíthatsz.
-Ránk?
-Igen rám és a srácokra. CJ elég forró fejű de te is ilyen voltál, nem?
-Honnan tudtad?
-Csak gondoltam mert akkor nem jutottál volna el idáig...
-Kösz a kávét.-Mondtam és felálltam.
-Kösz hogy nem ölted meg a fiúkat. De ha szükséged van ránk csak hívj.-Én csak felemeltem a kezem köszönés képen és kiléptem a helységből.
Majd a kocsi felé vettem az irányt.
#Mark#
-Tudod igazán mesélhetnél erről a Titánia bigéről.
-Igaz..te még nem is ismered de egy kedves lány.-CJ szemei elkerekedtek.
-Mark a fejedre estél? Ez már hogy lenne kedvesség?-Mutatott az eszméletlen emberekre.-Sóhajtottam.
-Élnek nem? És örülj neki hogy te is élsz.
-Jó..de honnan ismered?
-Hát régebben egy szinten voltunk Rob maffiájával de ez az előtt volt mielőtt rátalált Kírára..Azaz Titániára. És mindig volt vita a két maffia között és Kírát küldték hogy ránk ijesszen ami sikerült is. És egyre többször jött de egyszer se kapta az a parancsot hogy megöljön minket mert kellettünk Robnak a szállítások miatt. Így az évek során már barátok lettünk bár ő még mindig nem bízik meg mennünk teljesen ami megérthető hisz erre nevelték. De valahol meg is lepődött hogy úgy fogadjuk mintha közénk tartozna. De a régi embereim elmentek és ti zöldfülűek maradtatok akik gondolkozás nélkül rátámadtatok.-Néztem mindentudóan CJ-re aki kerülte a szemkontaktus.-Na menj ébreszd fel őket.-Biccentettem a földön fekvő emberek felé.
#Kíra#
Beültem Davis mellé. Amint beültem elkezdett mindentudóan nézni rám.
-Mi van?-Húztam fel az egyik szemöldököm.
-Nem ölted meg őket igaz?-Hitetlenkedve néztem rá.
-Te meg...
-Miért?-Sóhajtottam és hátradőltem az ülésnek.
-Már meguntam. Meg fogok szökni.
-Valahol gondoltam hisz sosem szereted ha parancsolgatnak neked...Akkor hazudunk Robnak?
-Igen. Úgy is mire rájönne már messze leszek.
-Oké.
Azzal beindította a kocsit és elindultunk. Egy óra alatt újra a maffiánál voltunk. Kiszálltunk a kocsiból. Rob már várt minket.
-Célpontok?
-Kiiktatva.-Mondtam és tovább haladtam. Beszélnem kell vele. Hogy kivel? Masonnal.
Már mindenhol kerestem...és ekkor pont velem szembe sétál.
-Mason!-
-Hmm?
-Kész a terv?-Nagyban mosolygott.
-Igen. Gyere!-Nyitotta ki a szobája ajtaját.
Bementünk majd a benti asztalra kiterített egy térképet.
-Nos...mint tudjuk az egész hely kerítéssel van körbekerítve.-Rajzolt az épület köré egy piros négyzetet.-Este kell megszöknünk mert akkor nem vagyunk annyira észrevehetők. Itt vannak az őrök.-Rajzolt piros karikákat a négyzet sarkaihoz.-Szóval oldalról fogunk megszökni. Kimászunk az erkélyeinken. Általában ezen az oldalon 4 őr szokott lenni. 2 bal oldalt 2 jobb oldalt.-Enyém a baloldal tied a jobb. Aztán átmászunk a kerítésen és szabadok leszünk.
-Egész jó terv...de túl egyszerű...rossz előérzetem van...-Sütöttem le a szemem.
-Hé Kíra!-A szemébe néztem.-Nem lesz semmi baj! Holnap már egy drága hotelban fogunk reggelizni.-Nevetett fel. Én csak bólintottam. De nem tudott teljesen meggyőzni.-Na akkor ma éjfélkor kezdjük. Tessék.-A kezembe nyomott egy walkie talkiet.-Majd ezen beszélünk.-Bólintottam és azzal kimentem és elindultam a saját szobám felé.
Nyugi Kíra, nem lesz semmi baj! Mason is megmondta!
Mély levegőt vettem és tovább mentem.
lementem a földszintre és ahogy a másik épület felé mentem kinéztem az ablakon...
Kezd sötétedni.-Majd tovább mentem.
---
Mikor már a szobámba voltam fogtam az én kis füzetemet és újra az erkély korlátjára ültem. Mivel most fogom utoljára látni a holdamat úgy gondoltam lerajzolom hisz éjfélig még sok időm van.
Éjfél előtt fél órával kész is lettem a rajzommal.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Miután végeztem becsuktam a füzetet és a fürdőbe mentem ahol felcsatoltam magamra a két övet. Beleraktam az összes pengét és 2 pisztolyt. A katanámat pedig az oldalamra erősítettem. A füzetem is elraktam. Éjfélre kész is lettem és megszólalt a walkie talkie.
-Indulhatunk?-Hallottam a hangot a walkie talkieből.
-Igen.-Azzal fogtam a walkie talkiet és az övre erősítettem. Majd az erkélyhez mentem. Még utoljára visszanéztem a szobámra majd lassan elkezdtem kimászni az erkély túlsó oldaláról. Észrevettem hogy a másik épület oldaláról is mászik valaki...azaz Mason.
-Akkor ahogy megbeszéltük.-Hallottam megint Masont. Leugrottam az erkélyről majd a végén bukfenceztem hogy tompítsam az esést (Tudjátok ahogy a menők csinálják). Gyorsan leszedtük az őröket. Aztán Mason bakot tartott.
-Ugyan kérlek!-Néztem rá majd hátrébb mentem és nekifutottam az ugrásnak. És már a kerítés tetején voltam.
-Bocs.-Nevetett fel. Én pedig lehajoltam hogy fel tudjam húzni ami sikerült is.-Ez az szabadok vagyunk!-Emelte fel a kezét.
-Bizony!-Csaptam bele. Talán most vagyok a legboldogabb de még sem tudok mosolyogni...de jó volt látni hogy Mason mosolygott. Hirtelen egy lövés hangot hallottam és Masonnak elkerekedtek a szemei.
