La Push Vámpirja

12.fejezet

(Bella szemszöge)

Másnap reggel Anthony korán elment, mert ma ő volt a soros, hogy körbejárőrözzön a határ mentén. Általában nem szerettem, hogyha egyedül megy, de most nem gondoltam, hogy bármi baja is történhetne, hiszen a Cullenek vannak a másik oldalon, így nem túl valószínű, hogy ellenséges vámpírok lennének a környéken. 

- Szia, anya – köszönt Jake, amikor lejött kócosan, és félálomban a konyhába. Édes volt így reggel, amikor még azt sem tudta jóformán, hogy hol van. 

- Szia – köszöntem én is mosolyogva, és elé toltam egy kávét, legalább ettől majd felébred. – Billy, merre van? 

- Nem jött haza. Nathalie, át fog változni, és ezért vele maradt – mesélte Jacob.

- Mi? Megint egy lány farkas? – kérdeztem döbbenten. Eddig azt hittük, hogy Leah egyedi eset volt a farkasok között, és nem fog ilyen többet előfordulni. 

- Hát, a gének nem válogatnak. Sam leszármazottja. Mindig is megvolt benne a lehetőség, és most, hogy ennyi vámpír van a közelben, mondhatni várható volt.

- Szegény lány – sóhajtottam fel. Nem lesz normális élete, amíg abba nem hagyja az átváltozást. 

- Nathalie erős, határozott, ráadásul igazi csapatjátékos. Billy, már évekkel ezelőtt felkészítette arra a lehetőségre, hogy ez megtörténhet. Nem lesz semmi baja – mondta fiam határozottan. 

- Akkor is nehéz lesz neki – tartottam magam makacsul az elképzelésemhez.

Emlékszem még, hogy milyen volt Leah-nak. Nagyon nehezen viselte, hogy nem lehetett gyermeke, amíg abba nem hagyta az átalakulást, ráadásul nem egy leányálom, hogyha egy csomó férfi belelát a fejedbe, amikor farkas alakban vagy. Nincsenek titkaid, és magánéleted.

- Már megint túl sokat aggódsz – ásította fiam. – Mit csinálsz ma? – kérdezte kíváncsian.

- Itthon leszek, gondolom. Mégis mit csinálhatnék? – kérdeztem vissza. Nem igazán hagyhatom el La Push-t, hogyha nem akarok találkozni senkivel. 

- Elég egyhangú a programod továbbra is – vigyorgott Jake. – Miért nem ruccansz el a rétre, amit annyira szeretsz? Tudod a titkos helyedre, ahova mindig egyedül jársz. 

- A titkos helyem a határ túloldalán van – mondtam lemondóan. 

- Akkor kiránduljunk a mi oldalunkon valahová. Itt is vannak szép helyek – ajánlotta Jacob. 

- Csak nem szabad vagy mára? – kérdeztem mosolyogva. 

- Ami azt illeti, de igen, szabad vagyok. Gaby lemondta az első randit, mert csúnyán megfázott – mondta fiam, kissé elkeseredve. 

- Téged megakadályoz egy kis nátha? Éppen jó lennél, hogy felmelegítsd. Gyorsabban meggyógyulna – nevettem fel. 

- Juj, anya, ezt nem veled fogom megtárgyalni – fintorgott. – Bár nem rossz az ötlet. Végül is tudom, hogy hol lakik – csillant fel a szeme. 

- Akkor mi akadályoz meg egy esti látogatásban? – kérdeztem vigyorogva. 

- Igazából semmi – nevetett fel a fiam. – Viszont ettől még boldogan veled tartanék egy kirándulásra, hogy ne unatkozz egyedül – ajánlotta fel újra, én pedig beleegyeztem. 

Már átöltöztem, és éppen telepakoltam egy piknikkosarat Jacobnak, amikor kopogtattak az ajtón. Fogalmam sem volt, hogy ki lehet az ilyenkor, és az illata sem volt ismerős. Odasiettem és kinyitottam az ajtót, egy csomagküldő futár volt, elég értetlenül nézhettem rá, mert felkuncogott.