La Push Vámpirja

84.fejezet

(Gabriella szemszöge)

Izgatottan ültem a kocsiban, miközben a Cullen ház felé tartottunk Jacobbal. Carlisle megígérte, hogy a mai vizsgálat alkalmával már meg tudja mondani a kisbabánk nemét, már hogyha a baba végre hajlandó lesz nem folyamatosan a formás kis popsiját mutatni a gép irányába.

- Kényelmesen ülsz? – kérdezte szerelmem.

- Igen, hidd el, hogy ez bőven több, mint elég kényelem a kocsiban – mutattam magamra. Az ülésem félig fekve volt, hogy kímélje a derekamat, a lábaimat Jake feltette a műszerfalra, míg a biztonsági övre vett nekem pocakvédőt, amit kifejezetten kismamáknak fejlesztettek ki, hogy ne nyomjon az öv egy kicsit sem. Mit kívánhatnék még, hogy ennél kényelmesebben utazzak? – Már így is sokkal jobban el vagyok kényeztetve, mint bármelyik kismama a földön.

- Te nem bármelyik kismama vagy, hanem a mi gyermekünk anyja – simította egyik kezét a pocakomra. Mire a kicsit azonnal rúgott egyet. Jól ki fog jönni az apukájával, ez egészen biztos. – Biztosan nem vagy túl éhes már? Majd megkérem Esmét, hogy a vérvétel után adjon neked valami harapnivalót, bár valószínűleg, miután ő is tudja, hogy nem ettél még ma semmit készülni fog.

- Te sem ettél még ma semmit, hiába mondtam neked, hogy reggelizz – morogtam rá.

- Mondtam, hogy szolidálok – rántotta meg a vállát. – Nem esett volna olyan jól a reggeli nélküled.

- Jól van, mindjárt ott vagyunk. Carlisle gyorsan le szokta venni a vért, úgyhogy már nem kell sokat várni a reggelivel – kuncogtam fel.

Úgy is lett. Bár azt hittem, hogy sosem fogunk odaérni. Jacob a fejébe vette, hogy ekkora pocakkal már nem utazhatok a hátán, mert még a végén leejt és bajunk esik. A kocsival viszont nem volt hajlandó szintén száguldozni, nehogy rosszul legyek a sebességtől. Túl aggódó, erről majd még beszélnünk kell. Nagyon jól esik a törődés, de azért még nem változtam porcelánbabává. Néhány perc múlva tényleg megérkeztünk. Bella és Edward már a teraszon állva várt minket. Amint megálltunk Jacob már mellettem is volt, és finoman kiemelt a kocsiból, majd a lábaimra állított.

- Hűha, szép pocak – villantak meg Edward szemei. – Ekkorának kell már lennie? Néhány nap alatt nőtt legalább öt centit.

- Ami azt illeti, szerintem is kicsit siet, de mivel egy farkas, és egy akármi gyermeke, így Carlisle nem aggódik. Egységesen fejlődik, és nekem sem okoz gondot, úgyhogy mondjuk azt, hogy teljesen normálisan fejlődik a körülményekhez képest – mosolyogtam rá fogadott apósomra. Vagy valami ilyesmi.

- Szerintem nem is olyan nagy a pocid, ne hallgass rá – bökte mellkason Bella Edwardot. – Az enyém sokkal, de sokkal nagyobb volt már. Mondjuk én csak egy hónapig hordtam Anthonyt a hasamban. Ő nagyon is sietett.

- Szerintem menjünk be, mert a vérvétel miatt nem adtam nekik reggelit, és ezt mielőbb pótolni szeretném – fogott kézen Jake.

- Sokkal inkább kíváncsi, és izgatott azért, amiért ma megtudhatjuk, hogy kisfiú, vagy kislány – mosolyodtam el. – A gyerekszoba már készen áll a berendezésre, és a kisfestésre, de Jacob biztosra akar menni, ezért nem hajlandó megegyezni abban, hogy legyen napsárga a szoba. Azt mondta, hogy kék lesz, vagy rózsaszín, attól függ, hogy a babánk kisfiú, vagy kislány – magyaráztam a sietség okát.

- Ez teljesen érthető, szerintem – bólintott rá Edward.

- Férfiak – forgatta meg a szemét Bella. – Azért izgalmas ez az ultrahang dolog. Én nem láthattam Anthonyt, amikor a hasamban volt, hiszen nem igazán mászkálhattam el vizsgálatokra ilyen növekedési ütemmel. Pedig biztosan fantasztikus élmény lehet.