La Push Vámpirja

87.fejezet

(Alice szemszöge)

Már három napja történt a bizonyos eset, amikor Edward és Bella lelépett Jacob és Gaby segítségével, és akkor még nem kapták meg a magukét, amiért kijátszottak, de most, hogy Gabriella is jól van már, Timothy pedig pláne, mivel alaposan el is lett kényeztetve, úgy döntöttem, hogy itt az ideje a bosszúnak. A leány és legénybúcsú három napig fog tartani, tele programokkal, hogy megtanulják, hogy többet nem packázhatnak velem. Ráadásként pedig ma is el lesznek szakítva egymástól. Bellának ma menyasszonyi ruhát kell próbálnia, amit végleges állapotába is hozunk ma, ráadásul ott van még a menyecskeruha választás is. Edwardot addig Jasper és Emmett fogja szórakoztatni. Hogyha azt hitték, hogy megint kettesben tölthetik a napot a szobájukban, akkor nagyon nagyot tévedtek. Egy gyors mozdulattal kicsaptam Edward hálójának ajtaját, mire a turbékoló párocska morcosan rebbent szét.

- Alice, kifelé – bökött Edward az ajtó irányába dühösen.

- Öt percet kaptok, hogy befejezzétek, amit elkezdtetek, és tíz perc múlva Bella lent lesz útra készen, különben lerángatlak róla bátyus, és kérni fogom hozzá Emmett segítségét is – mondtam csukott szemmel. Azért nem akartam szembesülni a reggelükkel.

- Örömmel állok Alice rendelkezésére – nevetett fel Emmett öblösen.

- Idegesítő, kis mócsing vagy – szusszantott Edward dühösen.

- Lehet, de tökéletes lagzit csinálok nektek, szóval hálás leszel, hogyha eljön a nagy nap – csilingeltem boldogan.

Azután pedig kitáncoltam a szobából, és leültem a nappali kanapéjában. Legnagyobb örömömre Bella értette a felszólítást, és nem sokkal később megjelent előttem.

- Ez nagyon is gonosz volt – bökött rám. – Sokkal, de sokkal rosszabb, mint az, hogy néhány napja elmentünk Edwarddal, mert néhány óra magányra vágytunk. Olyan órákra, amikor nem mondod meg, hogy minek kéne tetszenie nekem. Ez a mi esküvőnk, úgyhogy jó lenne, ha lenne beleszólásunk a dolgokba. Továbbra is narancsvirág csokrot szeretnék, és nem rózsát – mondta ingerülten.

Ajaj, nem számoltam vele, hogy az évek alatt mennyire határozott jelenség lett Bella. Na jó, talán túlzásba estem azzal, hogy rájuk rontottam, amikor éppen, hát nagyon el voltak foglalva, de nekem is megvolt rá az okom, hogy haragudjak. Na jó, a béke érdekében a három napos leány és legénybúcsú lefújva. Hagyományos, egyéjszakás bulik lesznek.

- Jól van, talán túlzásba estem, de jogos volt az indulat. Szándékosan szöktetek meg előlem. Megkapod a narancsvirág csokrot is – mondtam elkámpicsorodva. – Tudod, hogy milyen fontos nekem a szervezés, és már alig több, mint két hetünk van csak, és elvesztettünk három napot, hiszen mindenki szeretett volna sokáig Timothy közelében lenni, hogy élvezhessük azt, hogy kisbaba született a családba. Én csak tökéletes napot szeretnék a legjobb barátnőmnek – mondtam legörbülő szájjal. Ez a fajta ártatlanság mindig beválik. Még Edward is elolvad tőlem ilyenkor.

- Tudom, Alice, de közben figyelj egy kicsit arra is, hogy ne csak az a nap legyen tökéletes. Én imádlak téged, és Edward is, és tudjuk, hogy tökéletes, csodálatos, és felejthetetlen esküvőt fogsz nekünk szervezni, de az intimszféránkat, kérlek, tartsd tiszteletben. Én sem vetettem be magam a szobátokba, amikor megálmodtam a menyasszonyi ruhámat, mert Edward szólt nekem, hogy most nem lenne alkalmas, hogyha zavarnálak titeket Jasperrel, jelen pillanatban – magyarázta komolyan.

- Nahát, hogy én ezt, hogy nem láttam előre? – kérdeztem döbbenten.

- Talán azért, mert nagyon is el voltál foglalva, mint az imént Edward is, ezért nem hallotta a gondolataid – kuncogott fel Bella. – Tehát érthető, hogy néha mindenkinek kell egy kis magány, igaz?