La Push Vámpirja

21.fejezet

(Bella szemszöge)

Jacob nagyon aggódott Gabriella miatt, ahogy én is. Egy pillanatra sem mozdult el mellőle, és folyamatosan simogatta, és beszélt hozzá. Szörnyű volt így látni a fiamat, de éreztem, hogy minden rendben lesz. Nem veszíthetjük el a szerelmét. Az nem történhet meg. 

Hirtelen Gaby mocorogni kezdett, majd meg is szólalt. A testemet átjárta a boldogság, majd észbe kaptam, és szóltam Jake-nek, hogy azonnal szólok Carlisle-nak. Mosolyogva rohantam le a földszintre. 

- Carlisle, felébredt – mondtam boldogan. Rosalie mosolyogva lépett ki a konyhából Alice-szel együtt, és még Emmett és Jasper is elmosolyodott. Még Edward is egy picit jobb kedvűnek tűnt. – Megvizsgálnád? – tettem fel a legfontosabb kérdést. Tudtam, hogy most Jake szeretne kettesben lenni a kedvesével, hiszen ez teljesen természetes dolog, de ebben a pillanatban fontosabb volt, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy nem esett Gabriellának semmi baja. 

- Hát persze, már megyek is – pattant fel Carlisle és egy pillanattal később már az emeleten is volt. 

Nem akartam őket megzavarni, de igazság szerint hajtott a kíváncsiság, hogy mi történhet. Ha akartam volna, akkor hallottam volna a beszélgetésüket odafenn, de szándékosan nem koncentráltam rájuk, sőt, inkább másra figyeltem. Nem sokkal később kinyílt a szoba ajtaja az emeleten, és én azonnal felrohantam. 

- Mi a helyzet? – kérdeztem fiamat suttogva. Nem akartam, hogy halljanak minket.

- Nem tudom – válaszolta Jake félve. – Én úgy látom, hogy jól van, csak megijedt, de a szeme színe megváltozott – magyarázta fiam. – Én ostoba meg még jobban ráijesztettem szegényre, amikor pánikba esésemben előtte közöltem ezt a hírt dokival. 

- Ez különös – gondolkoztam el. – Az illata megváltozott? – tettem fel a leglényegesebb kérdést. 

- Egy icipicit talán igen, de jó értelemben. Tudod, még mindig ugyanolyan finom gyümölcsös illata van, csak intenzívebben. Az illat maga nem változott, hanem csak felerősödött, ami nekem egyáltalán nem rossz dolog – mondta mosolyogva. 

- Akkor nem lehet nagy baj – nyugtattam fiamat. – Hogyha vámpír lenne, akkor változott volna az illata, mármint a természetes illata édesebb lenne, de ezek szerint nem az, tehát biztos, hogy nem lesz baj – öleltem magamhoz. 

- El kell mondanom neki, hogy mi történt, és hogy mi mik vagyunk – sóhajtotta Jacob.

- Tudom, kicsim. Nem lesz semmi baj, szeret téged – mondtam komolyan.

- Igen, de egy kicsit hirtelen történt minden az életében – sóhajtott Jake.

- Majd mi segítünk neki, hogy átvészelje. Csak finoman, és nyugodtan mondj el neki mindent – tanácsoltam. A következő pillanatban pedig Carlisle lépett ki az ajtón.

- Minden rendben van vele fizikálisan. Van egy-két furcsaság, de egyértelműen nem lett belőle vámpír. Vettem vért, és mindjárt meg is vizsgálom. Néhány óra múlva már többet tudok mondani – lépett oda hozzánk. – Addig is menj be hozzá, mert jó lenne, hogyha nem izgatná nagyon fel magát. 

- Azt hiszem, hogy ez elkerülhetetlen lesz, mert választ kell kapnia a kérdéseire. Úgyhogy megyek is. Kösz, doki – mondta még Jacob, majd már el is tűnt a szobában. 

- Köszönöm, Carlisle. Örülök, hogy Gabriella jó kezekben van – mondtam hálásan. 

- Nincs mit – biccentett fogadott apám. 

- Sajnálom, hogy úgy rád förmedtem. Tudnod kell, hogy nem ellened szólt – folytattam tovább. Nem rá haragudtam, illetve nem csak rá, de mégis rajta töltöttem ki a mérgemet. Meg mindenki máson is, de Esme most nincs itt, hogy tőle is elnézést kérjek. Jaspertől viszont nem fogok elnézést kérni.