La Push Vámpirja

16.fejezet

(Carlisle szemszöge)

Miután Bella és Anthony elrohant szerelmem kétségbeesetten nézett rám. Nem csodáltam, hiszen az információk fényében, amit megtudtak Bella joggal lehet nagyon is dühös ránk ismételten, ráadásul az unokánk túlságosan is hasonlít a jelek szerint az apjára, legalábbis önmarcangolás szinten. 

- Annyira sajnálom – mondta szomorúan, Esme. – Nem lett volna szabad még csak gondolnom sem rá. 

- Ugyan, Drágám. Honnan tudhattuk volna, hogy Anthony örökölte az apja képességét. Az ilyesmi nem alapvető. Azt pedig pláne nem gondoltam, hogy több képességgel is rendelkezik – mondtam vigasztalóan. – Jasper egyébként is azt mondta, hogy Bella még mindig szeret minket, úgyhogy ne aggódj. Látni fogjuk még a lányunkat, és az unokánkat is. Ebben biztos vagyok – jelentettem ki. 

Kétségem sem volt afelől, hogy a családom újra egyesülni fog egy boldog napom. Még akkor is, hogyha Bella másik két fia farkas. Nem érdekel, hogy Jacobtól vannak, akkor is az unokáim. Gondoltam magamban, majd hirtelen rám tört a felismerés. A fogadott lányunk másik két fia nem is lehet a vérszerinti gyermeke, hiszen Anthony születésekor változtatták át. Az unokám maga mutatta meg, hogy így történt. Ezek szerint Jake is bevésődött, és Bella nevelte mindhárom gyereket. Akkor hol van, Jacob Black? Néhány kérdésre végre választ kaptunk, erre még több jön. Vajon valaha mindent meg fogunk tudni, amit kihagytunk a mi Bellánk életéből? 

- Carlisle, minden rendben? – kérdezte szerelmem aggodalmasan. 

- Persze – kaptam rá a tekintetem. 

- Min gondolkodtál ennyire? Már legalább ötször szólítottalak, de csak most reagáltál – nézett rám szerelmem kérdőn.

- Én rájöttem, hogy a két farkas fiú, akik még az édesanyjuknak tekintik Bellát, nem lehetnek a vér szerinti gyerekei – mondtam el szerelmemnek, amire rájöttem. 

- Biztos vagy benne? – kérdezte Esme döbbenten. 

- Igen, teljesen biztos – bólintottam. – Gyere, mondjuk el a többieknek, amit megtudtunk. Egyébként is ki tudja, hogy Emmett, Rose, és Jasper még meddig tudják visszafogni Alice-t és Edwardot. Otthon mindent elmesélek, amit az unokánk mutatott nekünk. 

- Rendben – egyezett bele kedvesem. Ezután pedig futásnak eredtünk a házunkhoz. 

Nem telt sok időbe, és már ott is voltunk. Ahogy benyitottunk a nappaliba meglepő látvány fogadott bennünket. Azt hittem, hogy legalábbis a nappali romokban fog heverni, de nem. Minden ugyanolyan rendben volt, mint amikor elindultunk, ráadásul Alice, és Edward is ugyanott ült, ahol akkor. Ezt egyáltalán nem hittem volna. Kérdőn néztem Jasperre, aki mosolyogva bólintott. 

- Igen, valóban rásegítettem egy kicsit – mondta fiam. Mire felhúztam a szemöldököm. – Na jó, nagyon, mert körülbelül két percig bírtak nyugton ülni. 

- Sikerrel jártatok? Mit tudtatok meg? – kérdezte Alice izgatottan. 

- Úgy látom, hogy sok mindent – csillant fel Edward szeme. Majd hirtelen el is komorult, amikor a Bella terhességét bemutató részekhez értem. Az arca egyre fájdalmasabb lett, úgyhogy másra koncentráltam, hogy pihenhessen egy kicsit. – Ne, kérlek. Tudnom kell – kérlelt. – Kibírom, csak hadd tudjak meg mindent róluk – nézett rám könyörgőn. 

- Rendben – adtam meg magam, majd tovább vetítettem a képeket. 

A fiam szemei, hol boldogan csillogtak, hogy pedig az önsanyargatás volt belőlük kivehető. A többiek csak kíváncsian figyelték, a jelenetet. Tudtam, hogy nekik is joguk van mindent megtudni, de előbb szerettem volna, hogyha Edward tudja meg a fontos dolgokat. Hiszen mégis csak az ő szerelméről volt szó.