La Push Vámpirja

42.fejezet

Edward szemszöge)

Miután lejárt a látogatási idő, nagy nehezen sikerült kihoznom Bellát az intenzív osztályról, de nem igazán akarta magára hagyni védtelenül a fiát, amit meg is tudtam érteni, de akkor sem hagyhatom, hogy összetűzésbe keveredjen egy egész kórházzal. Ezért szorosan magamhoz öleltem, és kitereltem a szobából.

- Edward, nem fogok elmenni innen – morogta halkan. Nyilván nem akarta, hogy mások is hallják ezt a beszélgetést, ezért lehalkította hangját.

- Nem mondtam, hogy hosszabb időre távozunk, csak azt, hogy most kimegyünk innen. Láttad a fát, ami nagyjából Billy ablaka előtt van? Diszkréten megfigyelhetjük onnan, úgy, hogy nem zavarunk senkit. Egész éjjel nem maradhatsz itt – súgtam vissza neki. – Próbálj meg ésszerűen gondolkozni. Hazamegyünk, gyorsan átöltözünk, aztán pedig vissza, és a fáról vigyázunk Billy-re – ajánlottam a lehetőséget, és nagyon reméltem, hogy igent mond.

- Az legalább negyed óra, mert észrevétleneknek kell maradnunk. Negyed óra alatt bárki megölheti most, hiszen védtelen – mondta feldúltan.

- Majd Anthony és Nath maradnak, amíg mi visszaérünk – próbálkoztam.

- Remek terv, még hagyjuk itt Jacobot is, és akkor egyszerre ölhetik meg a három fiam és a leendő menyem – mondta szarkasztikusan.

- Bella, ez már túlzás – csattantam fel. Semmi gondom az aggódással, de nem tarthatja vitrin alatt a fiúkat hátralévő életünkben.

- Mi a túlzás? Nemrég ejtették túszul az egyik fiamat, aztán a másikat kórházba jutatták, pedig elvileg mind erős, és szinte legyőzhetetlen férfiak. Nem tudok megnyugodni, sajnálom – motyogta maga elé.

- Nyugi, Bella – lépett elő Jasper a kórház árnyékából, Emmett pedig követte. – Gyere ide – tárta szét a karjait Bella felé.

- Köszi, de nem akarok megnyugodni – legyintett Bella.

- Lehet, hogy nem akarsz, de szükséged lenne egy kis nyugalomra. Edward? – fordult most felém. „Légy szíves és lökd meg egy kicsit felém. A saját érdekében” – tette hozzá gondolatban.

Én pedig gyorsan mérlegeltem a lehetőségeket. Végül is, éppen jó lenne, hogyha Bella egy picit végre megnyugodna, és a jelek szerint én kevés vagyok ehhez, úgyhogy nincs veszítenivalóm, hogyha Jasper beavatkozik. Finoman átöleltem szerelmem derekát, mintha csak támogatni akarnám, majd egy határozott mozdulattal Jasper ölelésre tárt karjaiba taszítottam. Az első reakciója természetesen az volt, hogy dühösen pillantott rám, de nem sokkal később azonnal ellazult fivérem karjaiban.

- Ez az, hagyd, hogy átjárjon – bíztatta Jasper. – Menjetek haza Edwarddal átöltözni, addig én és Emmett itt maradunk, és vigyázunk rá – mondta még nyugtatóan. Majd elengedte Bellát, aki hálásan pillantott rá.

- Köszi, Jazz, ez most tényleg jól esett – mondta Bella mosolyogva.

- Nincs mit. Örülök, hogy segíthettem – fogta meg a kezét bátyám.

- Na, tűnés fiatalok, menjetek és öltözzetek át, aztán vigyázhattok a srácra. Viszont ha felépült és hazament, akkor feltétlenül igényt tartok a magyarázta, hogy minek örült annyira Alice az erdőben. Mert a kis gonosz megtartotta magának a nyilvánvalóan szaftos infókat – mondta kajánul vigyorogva.

- Emmett, ez most nem alkalmas – csattantam fel.

- Nem is most kell elmondanotok, de nemsokára igen – nevetett még fel öblösen. Majd egy határozott ugrással a fán termett. – Hé, Carlisle nem is dicsekedett vele, hogy ilyen dögös kiscsaj a tanonca. Majdnem olyan jó nő, mint Rose baby, de persze csak majdnem.