La Push Vámpirja

71.fejezet

(Johanna szemszöge)

Reggel madárcsicsergésre ébredtem. Álmosan pislogtam fel, és csak ekkor tudatosult bennem, hogy még mindig szorosan Billyhez bújva fekszem, aki még itt szuszog alattam. Elmosolyodtam, ahogy visszagondoltam az éjszakára. Az első csókunkra, és erre a kis összebújásunkra, na meg persze az álomba simogatásra. Billy rettenthetetlenül cirógatta a hátamat szinte egész éjszaka. Legalábbis így tippelem, mert akárhányszor felébredtem a keze elindult a hátamon, és biztosított róla, hogy nem kell félnem, mert nem vagyok egyedül, aludjak nyugodtan, mert ő vigyáz rám. Valahogy hittem is neki, hogy hősiesen őrzi az álmaimat. Miután hálótársam még az igazak álmát aludta, úgy döntöttem, hogy inkább én is visszaalszom még egy kicsit. Mélyet szippantottam Billy megnyugtató illatából, majd behunytam a szemem, de nem jött már álom rá, akármennyire is szerettem volna. Lehet, hogy már túlságosan is el voltam szokva a túlzott lazítástól, mivel nagyjából két-három órákat van ideje aludni egy hozzám hasonló rezidensnek. Mindenesetre a forróság, amit Billy árasztott, és a kellemes illat mindennél megnyugtatóbb volt a számomra. Még soha nem éreztem magam ennyire biztonságban és szeretetben. Mintha valami különös kapocs lenne közöttünk, de hiszen ez képtelenség. Nincsenek ilyen nagy összekötő kapcsok. A szerelem is csak kémia, hiszen hogyha két megfelelő pólus megtalálja egymást, akkor minden rendben van ideig-óráig, de nem örökké ez biztos. Hogyan lehetne bárki is boldog egy emberöltönyi időre, amikor a sok munkától kis sem látnak az emberek, és esténként már csak feszült társalgásra futja az energiájukból.

- Ne agyalj annyit, szépségem – sóhajtott fel Billy.

- Honnan veszed, hogy bármin is agyalnék? – kérdeztem ártatlanul felpislogva rá.

- Onnan, hogy a hozzád hasonló okos, és gyönyörű nők nem szoktak céltalanul bolyongani a gondolatok tengerében. Magyarán, hogyha nem gondolkodnál nagyon valamin, akkor most nem ráncolnád így a szemöldököd – simított végig a homlokomon. – Szóval, min gondolkodtál?

- Szerintem be vagy lázasodva – tereltem el a témát. Még mindig nagyon forró volt a bőre.

- Ez nem így van, csak magasabb a testhőmérsékletem, mint az átlag, mivel volt, aki egész éjjel kellőképpen melegen tartott – nevetett fel. Majd az állam alá nyúlva magához fordított, és lágyan megcsókolt.

- Ez nem játék, Billy. Veszélyes is lehet a dolog rád nézve – mondtam komolyan.

- Bízz bennem, semmi bajom – simított végig a hátamon. – Amint nem stimmel valami, azonnal szólok. Ne félj, ki fogom használni, hogy privát doktor nénim van.

- Rendben, hiszek neked – egyeztem bele kuncogva. Végül is attól is lehet, hogy egész éjjel rajta feküdtem. Legalábbis félig rajta lógtam az biztos.

- Helyes – mosolyodott el. – Hogy aludtál? Remélem, hogy nem fáztál, és nem is féltél idekint.

- Elég furcsa volt a szabadban aludni, de összességében tetszett. Nagyon is jól aludtam, köszönöm – nyomtam egy hatalmas puszit az arcára. – Na és te?

- Életem legcsodálatosabb éjszakája volt – húzott teljesen a mellkasára. A lábaimat pedig a dereka mellé igazította.

Nocsak, milyen felszabadultak vagyunk ma reggel. Ez fura, de jó. Élvezem a közelségét, és nem akarok elhúzódni tőle, de valami miatt tartok is még mindig ettől a kapcsolattól. Nem akarok túl gyors tempóra váltani. Inkább csak szépen lassan, hogyha már igazán ismerem őt. Diszkréten elhúzódtam, és visszafeküdtem mellé úgy, hogy fejem a mellkasán pihenjen.

- Lassítsak, oké, értem – simogatta meg a hajamat.

- Sajnálom – haraptam be az alsó ajkam.