La Push Vámpirja

25.fejezet

(Nathalie szemszöge)

Utálom a farkas létet. Nem elég, hogy átváltozva minden egyes pillanatban kihallgatnak a fiúk, amit még valahogy elviselnék, de ráadásul még az apám is. Amióta tud minden egyes gondolatomról, szinte semmit sem tudok nyugodtan csinálni. Állandóan megmondja, hogy hogyan lenne jó, és még szigorúbb velem, mint eddig, saját bevallása szerint az én érdekemben, mert fél, hogy még a végén egy harcban megsérülök. Egyáltalán miért is kellett nekem átváltozni? Van elég farkas. Miért születtem az Uley családba? Na jó, ez már túlzás. Hiszen imádom a szüleimet, és mindenkit itt La Pushban, de akkor is. Semmi keresnivalóm a harcmezőn, én nem vagyok olyan agresszív típus, most meg állandóan morgok az akaratom ellenére is. Pedig senkit nem akarok bántani, mégis, hogyha túl édes illat van a közelben Billynek úgy kell rám parancsolni, hogy ne bántsam a szerencsétlen kiszemeltet. 

A múltkor pedig dühömben rácsaptam az asztalra, az meg kettétört. Már csak ki sem adhatom magamból a fáradt gőzt. Hogyha ez még nem lenne elég, akkor lassan teljesen lemondhatok a szép ruhadarabokról, mert úgyis szétszakítom őket egy hirtelen felindulásomban. Egy lapszoknyára, és egy trikóra futja csak újabban, mert azt a lábamra tudom kötni, mielőtt farkas lesz belőlem. Fehérnemű? Hát az meg micsoda? Lassan már azt sem tudom, hogy hogyan kell becsatolni egy melltartót. 

Legalább ha nem én lennék az egyetlen lány a csapatban, és lenne kivel beszélnem erről, de nincsen. Billy nagyon kedves, és fantasztikus vezető, de nem fogom neki elmondani a női bajaimat, bár néha még így is elkap néhány gondolatnyit, még akkor is, hogyha szándékosan másra gondolok. 

Most is itt állok egy fa mögött, kis híján meztelenül, és próbálok önszántamból egy hatalmas állattá változni. Valaha is képes leszek megszokni ezt az új helyzetet? Mi lesz, hogyha anya egyszer nem ugrik el előlem időben, én pedig véletlenül megsebesítem egy hirtelen átalakulásommal. Anthony és Bella közelébe pedig egyáltalán nem mehetek. 

- Valami baj van, Nath? – hallottam meg Billy hangját. 

- Muszáj ezt csinálnunk ma este is? – kérdeztem vissza, bár tudtam a választ. Nem úszom meg sem a ruháim levételét, sem pedig azt, hogy ne turkáljon újfent a gondolataimban.

- Sajnálom, de amíg farkas vagy, addig nem igazán van más választásod. Tudom, hogy utálod, de hidd el, hogyha már hosszabb ideje leszel farkas, és tapasztalataid lesznek, akkor talán még tetszeni is fog. Gyors vagy, erős, és meglehetősen izmos. Próbáld meg a jó oldalát nézni – próbálkozott Billy kedvesen. Nagyon hálás voltam a diszkréciójáért. Mindig messze ment ameddig átváltoztam, és próbálta nem meghallani a kényesebb gondolataimat.

- Erős vagyok, agresszív, és az utóbbi időben csak akkor voltam képes megőrizni önmagam, amikor aludtam. Mindenki hallja a gondolataimat a csapatból, amin utána nyilván jót röhögtök, az izomzatom az átváltozásom előtt is tökéletes volt, ráadásul sokkal nőiesebb – morogtam. Nézzem a pozitív oldalát. Persze, csupa pozitívummal jár, hogyha farkas vagy. Egy férfinak biztosan, de nekem. Én nem vagyok kíváncsi az anyám és az apám szerelmi életére. Pfuj! Apa el akarja rejteni a dolgot, de néha bevillan neki egy-egy boldog emlék, és én rá is rákapcsolódom akaratom ellenére. Ez borzalmas. Ráadásul ő is mindent látni fog, hogyha egyszer nekem lesz szerelmem. Hát ez remek. Nem elég kínos már így is a helyzet. Teljesen felhúztam magam, már megint, és a ruháim már recsegtek is. Hát ez pazar, már megint egy garnitúra trikó és szoknya lelte halálát. Nem elég, hogy kieszem magunkat a vagyonunkból, még ráadásul az összes ruhámat is széttépem. 

- Nath – hallottam meg a fejemben Billyt. – Figyelj rám, nincs semmi baj. Csak próbáld meg egy kicsit elengedni magad. Tudod mit? Ma csak száguldunk egyet a környéken. Hátha egy kicsit ellazulsz tőle. A fejedből is megpróbálok kiszállni egy kicsit. Majd másra koncentrálok. Csak próbáld meg élvezni egy kicsit a képességeidet. Soha nem fogsz tudni uralkodni magadon, hogyha gyűlölöd azt, ami vagy – mondta az alfám lágyan.