La Push Vámpirja

83.fejezet

(Johanna szemszöge)

Nem tetszett nekem ez a Tanya. Még csak most kaptam vissza a testvéremet, és máris megint bajba keveredett. Egy vámpírba szerelmes. Ez nem normális dolog, ez egészen biztos. Talán elbűvölte őt, vagy elkápráztatta, hogy állandóan minden csak erről a nőről szól. Már lassan nem is itthon él, hanem Denaliban, vagy ami még rosszabb Tanya kocsijában. Amikor meg itt vannak, akkor is elzárkóznak a bátyám szobájába, aztán én meg hallgathatom a morgás koncertet, és percenként rájuk akarok rontani, mert azt képzelem, hogy Tanya épp most uzsizik a bátyámból. Ez egészen biztosan nem lehet egészséges kapcsolat, hanem inkább valami fellángolás, esetleg kíváncsiság a bátyámban.

- Johanna, mi a baj? – szakított ki Billy a gondolataimból.

- Semmi – mosolyogtam rá.

- Oké, mit nézünk? – kérdezte gyanakvóan.

- Öhm… Tolvajtempót – vágtam rá. Igen, ezt a filmet tettem be.

- Azt néztük úgy két órával ezelőtt, ez már az Olasz meló – mondta Billy kissé rosszallóan. – Meséld el, hogy min töröd azt az okos kis fejedet, mert az egészen biztos, hogy nem a filmen gondolkodsz ilyen elmélyülten.

- Te nem hallod? – böktem az emelet felé.

- Dehogynem – rántotta meg a vállát.

- Akkor farkasként nem kéne felrohannod Justin szobájába, és letépni róla azt a nőt? Mi van, ha éppen most eszi meg? Folyamatosan morog – fakadtam ki csendben. Nem akartam, hogy az említett egyed is meghallja a beszélgetésünket.

- Tudod, édesem, ez nem kifejezetten morgás. Ez… hogy is kéne fogalmaznom kíméletesen. Egyfajta dorombolás – találta meg a jó szót.

- Dorombolás? – kerekedtek el a szemeim. – Miért dorombol egy vámpír? Nem macskáról beszélünk.

- Gyakorlatilag a ragadozóság összeköti őket egymással. A nagymacskák ugyanakkor dorombolnak így, amikor a vámpírok – közölte velem a tényeket.

- Várj, azt akarod mondani, hogy Justin és az a nő odafönn, most éppen…. Na nem, azt nem – ráztam meg a fejem.

Majd azonnal elindultam felfelé, hogy véget vessek ennek az egésznek. Justin egy szerető, kedves lányt érdemel, nem pedig egy ki tudja hány éves szukkubust. Eleget hallottam róla régebben egy-két embertől, vagyis vámpírtól.

- Kicsim, mire készülsz? – kapta el a karomat.

- Minek néz ki? – kérdeztem kicsit ingerülten.

- Te sem gondolod komolyan, hogy rányitsz a felnőtt bátyádra, aki éppen nagyon el van foglalva – mondta enyhén mosolyogva. Hát igen, a helyzet valóban elég komikus lesz, de nem hiszem, hogy rosszat tennék vele, hiszen a bátyám érdekeit szeretném szolgálni. – Te mit szólnál, ha Justin ránk nyitna szeretkezés közben? – kérdezte komolyan.

- Te nem vagy vámpír – csattantam fel.

- Tehát még mindig nem bízol meg a Cullenekben? – kérdezte kissé csalódottan. – Az esküvő után azt hittem, hogy már minden rendben.

- Velük minden rendben is van, de Tanya valamiért nem tetszik nekem. Úgy néz a bátyámra, mintha fel akarná falni – mondtam mérgesen.

Nem fogja belemélyeszteni a fogait, mert akkor puszta kézzel tépem szét, még akkor is, hogyha ez lesz az utolsó cselekedetem életemben.

- Nos, nem tagadom, hogy valóban úgy néz rá, de ez nem az a fajta éhség, amikor szó szerint fel akarja falni, hanem képletesen szólva, mint az egyre szebb szimfóniában hallható is az emelet irányából – bökött felfelé mosolyogva.