La Push Vámpirja

99.fejezet

(Bella szemszöge)

A nászutunk egyszerűen fantasztikusan alakul. Bár tény, hogy három napba tellett, mire egyáltalán gondoltunk rá, hogy kimenjünk a házból, és a személyes meggyőződésem az is, hogy Edward valahogyan csalt a kockával, mert gyanúsan sokáig tartott, mire minden helyiségbe eljutottunk, és a kockán szereplő összes pozíciót is kipróbáltuk. Szerelmem nem vallja be, de én biztos vagyok benne, hogy valahogy manipulálta a kockákat.

- Hova szeretnél ma menni, kicsim? – kérdezte Edward a hátamhoz simulva. Majd végigsimított a fenekemen, amit most egy apró kis szoknya takart.

- Nem tudom, te mire gondoltál?

- Nos, ami azt illeti a sziget belsejében vagy egy csodálatos hely, napközben ott lehetnénk. Este pedig bevinnélek Rióba, ha van kedved, és táncolhatnánk egyet valahol. Egy kis kikapcsolódás, amit nem az ágyban végzünk, illetve nem a házban, ha teljesen pontosan akarok fogalmazni – kuncogott fel.

- Ez egészen jól hangzik – bólintottam rá azonnal.

- Akkor induljunk, még mielőtt megint előkerülnek a kockák. Túlságosan lengék ezek a nyári ruhák. Na nem, mintha nem tetszenének rajtad ezek az igencsak mini ruhadarabok, csak hát túlságosan is kellemes időeltöltési gondolataim vannak.

- Ezt mindenképpen bóknak veszem – fordultam a hátamra, hogy szembekerülhessek kedvesemmel. – Szeretnéd, hogyha valami többet takaró öltözéket viselnék? – kérdeztem kíváncsian.

- Nem, a világért se, hadd élvezzem ki, amíg itt vagyunk, hogy ilyen gyönyörű idomokat láthatok. Otthon úgysem viselhetsz ilyen ruhákat, mert elég feltűnő lenne, ha tíz fokban apró kis miniszoknyákat, és nyári ruhákat viselnél – húzta el a száját Edward. – Pedig abszolút el tudnám viselni a látványt, minden nap, minden percében – mondta komolyan. Majd egy szempillantás alatt már fölém is gördült, hogy szenvedélyes csókban forrhassunk össze.

- Azt hittem, hogy ma megnézzük a szigetet – fordítottam el a fejemet, hogy meg tudjak szólalni. Mire ő a nyakam kényeztetésére tért át.

- Meg is nézzük, de nem kell azonnal reggel elsietni a dolgokat – furakodott be a topom alá a keze.

- Edward – nevettem fel. – Mintha ezt mondtad volna tegnap és tegnapelőtt is – kaptam el a kezét.

- Még mindig van rá három napod, hogy megnézd a szigetet – fejtette le az ujjaimat a kezéről. – Ki szeretném használni a nászutunk minden percét.

- Szerintem elég jól ki van használva, mert még alig láttam valamit, azt is úgy, hogy közben már mindenfelé hevertek a ruháim, mert nem bírsz magaddal – mondtam vádlón.

- Ha már csak egy hétre jöttünk el nászútra, akkor igenis meg fogom követelni azt, ami jár nekem. A nászút pedig leginkább rólunk és egy hatalmas ágyról szól – kötözte a kezeimet az ágytámlához.

- Hát így állunk? Már megint ágyhoz szegezel, hogy azt tehess velem, amit csak akarsz? – kérdeztem tettetett felháborodással.

- Ami azt illeti, ha jól emlékszem, akkor tegnap éjjel nem én tepertem le magam a fürdőszobában – húzta fel a szemöldökét.

- Szándékosan mosakodtál olyan erotikusan – húztam fel az orromat. – Na nem, mintha annyira tiltakoztál volna.

- Én ellenálltam, nem tehetek róla, hogy legyőzött a túlerő – sóhajtott fel Edward. – Nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen vadmacskát veszek feleségül. Na jó, sejtettem, és már a lagzi előtt sem bántam, hogy néha szabadon engeded az ösztöneidet. Igazi kuriózum, amikor rám veted magad, és…