La Push Vámpirja

72.fejezet

(Bella szemszöge)

Hihetetlen, hogy nagymama leszek. Jacob és Gabriella. Ez annyira csodálatos. Eddig is biztos voltam a döntésemben, hogy itt maradok La Push területén, de ez csak még jobban megerősített ebben a hitben. Nem hagyhatom itt a fiaimat, és az unokáimat. Imádom Edwardot, és soha senki más szóba sem jöhet a társamként, de nem hagyom el a családot, akik vigyáztak rám, ameddig ők nem voltak velem. A farkasok, és Jacob miatt vagyok még életben. Hálával, és szeretettel tartozom a falkának. Nehéz lesz megint nélkülük tölteni ötven évet, de most jobb lesz a helyzet. Tudni fogom, hogy mikor hol vannak, és meg fogom látogatni őket. Nem is lesz annyira rossz. Majd folyamatosan küldök nekik képeket az unokáimról, az unokáinkról, és el is viszem őket majd látogatóba. Gondolataimból Alice morcos hangja rángatott ki.

- Bella, ezt meg kell beszélnünk - nézett rám szomorúan.

- Mit kell megbeszélnünk? - kérdeztem döbbenten. Majd rájöttem, hogy biztosan már most el akar kezdeni babaholmikat vásárolni a picinek, akit alig várunk. - Oh, hát persze, Alice. Gaby és Jake boldog lesz, hogyha megleped őket néhány ajándékkal.

- Nem ezt akarom most megbeszélni veled. A jövőnkbe néztem és azt láttam, hogy nem vagy velünk. Elárulnád, hogy mit jelentsen ez? Láttam az esküvőtöket, aminek nagyon örülök, és boldogan megszervezem. Azután tökéletes nászutatok lesz, aztán hirtelen elvágták a képet. Mi elmentünk Forksból, te pedig integettél utánunk. Integettél, érted? Meg tudod ezt magyarázni? A családhoz tartozol, te is, Anthony is, és Billyék, meg Jacobék is. Miért van az, hogy ahelyett, hogy csomagoltatok volna, és jöttök velünk, ti csak integettetek. Egy család vagyunk, együtt maradunk, bármi áron - fakadt ki Alice. Mire mindenki a nappaliba gyűlt.

- Mi a gond, lányok? - kérdezte Emmett vigyorogva. - Cicaharc lesz? Légy szíves. Ti még soha nem vesztetek össze, úgyhogy biztos izgis a téma.

- Emmett, úgy érzem, hogy ez most nem a megfelelő alkalom a poénjaidra - lépett Alice mellé Jasper. Majd átkarolt mindkettőnket, gondolom, hogy lenyugodjunk. Néhány pillanattal később pedig szerelmem lépett mellém és szorosan magához ölelt.

- Higgadjunk le és beszéljük meg, hogy miről van szó - mondta Carlisle nyugodtan. - Mindenki üljön le, és hallgatom, hogy mi történt, amitől ennyire idegesek lettetek, lányok.

- Bella el akar hagyni minket - mutatott rám Alice legörbülő szájjal.

- Bella? - fordult felém Carlisle döbbenten.

- Ez ebben a formában nem igaz - emeltem fel védekezően a kezeimet.

- Akkor milyen formában felel meg a valóságnak? - kérdezte Emmett kíváncsian. Ezúttal nyoma sem volt a komolytalanságának.

- Nem hagylak el titeket, és nem is akartam elválni tőletek. A helyzet az, hogy beszéltünk erről Edwarddal. Nem akarom elhagyni La Pusht, és a fiaimat. Ez a hely az otthonom már több, mint fél évszázada. Felneveltem itt három fiút, és az unokáim mind valamilyen szinten farkasok lesznek. Nem kívánhatom, hogy az összes potenciális alfa hagyja el a szülőföldjét, mert el kell költöznötök. Én maradhatok, és végignézhetem a szerelmek kibontakozását, az unokáim növekedését. Mindent, ami az életet jelenti sokak számára. Titeket is meg foglak látogatni, de élni továbbra is itt fogok. Sajnálom, de választanom kell, és őket választom. Gondoljátok át logikusan. A farkasok többsége általában halandóba vésődik. Billy is halandó lányba szerelmes, ami egyáltalán nem baj, hiszen ez az élet rendje, de ne várjátok tőlem, hogy itt hagyom, és kimaradok az életéből. Neki valószínűleg csak egy emberöltő adatott meg. Jó esély van rá, hogy az unokáim is csupán hosszú és boldog életet fognak élni, de egyszer távoznak az élők sorából, ahogy annak normális esetben lennie kell. Hozzátok bármikor mehetek, nem változtok, örökké a családom lesztek, de itt vannak olyanok, akik nem maradnak velem ilyen hosszú időre - magyarázkodtam. - Ti mit tennétek, hogyha lennének még élő rokonaitok? Hagynátok, hogy minden történjen, ahogy történik, és nem akarnátok tudni róla, hogy mi van a szeretteitekkel? - kérdeztem kétségbeesetten. Nem hiszem el, hogy nem bírják felfogni, hogy miért döntöttem úgy, ahogy.