La Push Vámpirja

63.fejezet

(Johanna szemszöge)

Tétlenül tűrtem, hogy valaki cipeljen engem, fogalmam sincs, hogy hová, és azt sem tudom, hogy miért, csak azt tudom, hogy mindenki nagyon örült neki, hogy jobb híján hagyjuk magunkat Billyvel. Na nem, mintha lenne más választásunk. Billyt a fiúk fogták le, így nem tudott menekülni velem. Míg engem egy ismeretlen egyed cipel. Férfi, ebben biztos vagyok, de abban nem, hogy melyikük lehet az. A tippem az, hogy Carlisle, vagy Edward ejtett túszul, de nem száz százalék.

- Mondd meg, hogy hová viszel, és miért? Főleg azt, hogy ki vagy – morogtam a mellkasába. – Tudod, hogy nem szép dolog a gyengébbet elrabolni? Arról volt szó, hogy a házban alszunk mindannyian. Még a hálózsákomat is áthoztam délelőtt, hogy minden itt legyen, amire szükségem lehet. Hol van a fogkefém és a tisztálkodó szereim? A saját hálózsákomat akarom. Abban jobbat alszom. Még az ágyra is feltettem azóta, hogy kaptam, és beletekertem magam. Hahó, válaszolnál végre? 

- Válaszolnék neked, hogyha hagynál szóhoz jutni, de annyira belemelegedtél a mondanivalódba, hogy esélyem nem volt közbevágni – hallottam meg Edward mosolygós hangját. 

- Áhá, szóval te vagy a gazember, aki eltakarta a szememet. Ezért még számolunk – morogtam az orrom alatt.

- Légy szíves és nyugodj meg, élvezni fogod az este hátralevő részét – mondta komolyan. – A hálózsákod, és a tisztálkodó szereid, mind ott vannak, ahová megyünk. 

- Helyes, tehát hová is megyünk? – kérdeztem még mindig morcosan. 

- Tudod, a meglepetés, attól meglepetés, hogy nem tudod előre – kuncogott fel.

- Nem túlzottan csípem a meglepetéseket. Valahogy még sosem sült el jól, ha valaki azt mondta nekem, hogy meglepetés. Ha szeretnéd, hogy örüljek a meglepiteknek, akkor inkább vegyetek egy karton kinder tojást, azon legalább van csoki, és van benne ajándék, amit nem tudok, hogy micsoda. 

- Akasztófa humorod van. Jobban kijöttök majd Emmettel, mint hinnéd – nevetett fel hangosan. 

- Ezt nem viccnek szántam. Tényleg szeretem azt a fajta édességet. Úgyhogy, ha ki akartok engesztelni, akkor reggelre legyen az asztalon. Az lenne a legjobb, hogyha Alice szerezné be – vigyorodtam el. Édes a bosszú, mi? Majd adok én neked, Alice Cullen. 

- Rendben, mindenképpen átadom az üzenetet, amit mondtál, de garantálom, hogy nem fogod megbánni, hogy elraboltunk Billyvel együtt – magyarázta komolyan. – Fülelj egy kicsit, mindjárt megérkezünk – suttogta a fülembe. 

- Mégis, miért füleljek? Pontosan tudom, hogy az erdőben vagyunk… - kezdtem bele. Aztán viszont meghallottam a jellegzetes vízcsobogást, amit mindig is imádtam. Még soha életemben nem jártam egy vízesésnél sem, de minden vágyam ez volt. A tévében mindig megnéztem az ehhez kapcsolódó műsorokat, és vettem még néhány dvd-t is. Éjszakáként, ha nem tudtam elaludni azt a vízcsobogást tettem be altatónak, amin a Niagara-vízesést lehetett látni, és hallani a morajlását. Csodálatos. – Ez ugye az, amire gondolok? – kérdeztem izgatottan. 

- Nos, azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon is valószínű – válaszolta Edward lelkesen. – Mindjárt leveszem rólad kötést, hogyha a legtökéletesebb szöghöz értünk. Legyél még néhány pillanatig türelemmel. 

- Jól van, de már nincs sok időd – kezdtem el ficánkolni a karjai között. Nem is tudtam, hogy Forks területét van vízesés. 

- Igen, érzem, hogy nem bírsz már magaddal – szorongatott meg egy kicsit. Majd meghallottam bosszantó kis barátnőm csilingelő hangját.