La Push Vámpirja

97.fejezet

(Edward szemszöge)

Végre eltelt az egy hét, és mi már a csomagokkal együtt álltunk a reptéren. Olyan izgatott voltam már, hogy végre csak az enyém lesz a szerelmem egy teljes hétig. Nincsenek gondok, nem fenyeget minket senki, és csak a miénk lesz Esme szigete egy egész héten át. Rengeteg mindent meg kell mutatnom Bellának, és még több helyre kell majd elvinnem az elkövetkezendő évek során. Mindig is arra vágyott, hogy világot lásson, de még nem jutott el túl messzire. Sőt, szinte sehová, ahová vágyakozott eredetileg.

- Mennyi idő, amíg odaérünk? – kérdezte szerelmem izgatottan.

- Csak néhány óra, mert rendeltem nekünk magángépet, így azonnal a part közelében fog letenni, ahonnan már a saját hajónkon mehetünk át a szigetre – magyaráztam lelkesen. – Imádni fogod a szigetet. Mindig süt a nap, és egyszerűen gyönyörű az élővilága, ráadásul a ház, ami rajta van, nagyon is otthonos lesz, mivel szintén Esme keze munkáját dicséri. Csodálatos hetünk lesz.

- Efelől semmi kétségem – nyomott csókot a számra szerelmem, a csípőjét pedig kihívóan az enyémhez dörgölte.

- Bella? – néztem rá döbbenten. – Nem azt beszéltük meg, hogy majd a nászúton leszünk határtalanok és türelmetlenek? – kérdeztem mosolyogva.

- Ha szigorúan veszed, akkor ez már a nászutunk – állapította meg.

- Igen, tudom, de nyilvános helyen vagyunk, kicsim. Mindenki minket bámul – pislantottam körbe.

- Ugyan, csak irigykednek – harapott az ajkába. – Sajnálják, hogy nekem jutott ilyen dögös férj, és azon gondolkoznak, hogy hogyan csapjanak le a kezemről – kacsintott rám Bella.

- Drágám, jól vagy? – húztam fel a szemöldököm.

- Miért ne lennék jól? – kérdezte meglepetten. – Soha nem voltam még ilyen jól.

- Nagyon kis pajzán lettél mostanában – kuncogtam fel. – Na nem, mintha nem élvezném a helyzetet, csak ez annyira különös. Még mindig szoknom kell az én kis felvágott nyelvű, és szexuálisan nagyon is túlfűtött szerelmemet.

- Rosszul viseltem ezt az ötven év kihagyást. Tudod te, hogy a terhességi hormonjaim mennyi szerelmet követeltek volna? Kis híján meggyulladt alattam az ágy, amikor Anthonyt vártam a szívem alatt. Szegény Jacob nem tudott néha megmaradni mellettem, mert szó szerint tüzeltem, ahogy ő fogalmazott. Úgyhogy most van miért kárpótolnod, ráadásul a nászutamat mindig is végigszeretkezve képzeltem el – simult hozzám ismét. – Mintha azt mondtad volna, hogy magángéppel repülünk. Személyzet is lesz rajta? – kérdezte pajkosan.

- Csak egy pilóta, mivel gondoltam, hogy stewardessre úgysem lesz szükségünk – válaszoltam nagyot nyelve. Sejtettem, hogy mit tervez az én gyönyörű feleségem.

- Nagyszerű, a pilóta úgysem hagyhatja el a saját kis területét – villantak meg Bella szemei.

- Hm… nem is rossz ötlet – vigyorodtam el. Tüzes kis feleséget szereztem magamnak, az már biztos. Lassan rosszabbak leszünk, mint Emmett és Rosalie, pedig az már nem semmi.

- Nekem csak jó ötleteim vannak – kacsintott rám boldogan. Imádtam ezt a lendületet, ami lakozott benne. Határozott, erős, és hihetetlenül szexis nő, aki csakis az enyém.

- Khm… - hallottam meg a pilótánk hangját. Mire szerelmem elszakadt tőlem egy kissé, és a hang irányába fordította a fejét. – Elnézést kérek, de a gépük felszállásra kész. Hogyha gondolják, akkor most azonnal indulhatunk – mondta a pilóta tiszteletteljesen.