La Push Vámpirja

86.fejezet

(Nathalie szemszöge)

Egyszerűen hihetetlen volt, hogy ez tényleg velünk történik. Nem is reménykedtem még benne, hogy ilyen gyorsan kisbabánk lehet, arra pedig végképp nem számítottam, hogy kettő is egyszerre. Ikrek. Mennyire vágytam mindig egy ikertestvérre, akivel együtt növök fel. Együtt tárgyaljuk ki az élet ügyes-bajos dolgait. Akivel csupa izgalmas, új dolgot fedezünk fel együtt. Egyszerre két kisbaba, ez tényleg fantasztikus. Az örömömet pedig még az is tetézte, hogy Anthony is majd kiugrott a bőréből. Most látszott igazán, hogy tényleg mennyire vágyott már rá, hogy apa lehessen. Remélem, hogy Carlisle azon elmélete lesz igaz a kicsikre, hogy ők is halhatatlanok lesznek. Nem pedig az a variáció, amelyben halandók lennének. Nem tudnám elengedni őket csak úgy. Még akkor sem, hogyha hosszú, boldog életet élnének le velünk, és a családjukkal. Nagyon szeretném, hogyha halhatatlan babáink születnének.

- Kicsim, korai még aggódnod, és bármilyenek is lesznek, mi szeretni fogjuk őket, és ez a lényeg – simított végig Anthony az arcomon. – Ne szomorkodj. Boldog kismamát szeretnék látni magam mellett. Gyönyörűek, és egészségesek lesznek. Két kislány – kacsintott rám.

- Szerintem inkább két kisfiú – vigyorodtam el.

Két sötétbarna szemű, bronzos hajú csöppség, akik birkóznak egymással, és az apukájukkal. Hülyeségeket tanulnak a többi farkastól, vagy éppen vámpírtól, és kiborítanak minket az izgágaságukkal. Tökéletes élet.

- Ne reménykedj, kislányok lesznek – mondta a férjem komolyan.

- Te már most tudod? – kérdeztem döbbenten. Olyan határozottan hangzott.

- Dehogy tudom, csak ábrándozok – mosolyodott el. – Gondolj csak bele, három gyönyörű nővel együtt élni. Hm… minden férfi vágyálma.

- Még a végén féltékeny leszek a gyerekeinkre – kuncogtam fel.

- Arra sosem lesz okod – simított végig a combomon kihívóan.

- Khm… drágám, egy bolt közepén állunk, és hogyha ilyen mozdulatokat teszel, akkor berántalak az egyik sátorba, és rád vetem magam – nyeltem egy nagyot.

Eddig is gyanús lehetett volna már a megnőtt szexuális étvágyam, de valamiért nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Habár, nem csoda, hiszen nem régóta vagyunk így is együtt a szerelmemmel. Egy picit hirtelen történtek a dolgok, de minden így tökéletes.

- Roppant csábító ajánlat, de bírd ki még egy picit – puszilt a nyakamba. – Ez a sátor tökéletes lesz – mutatott egy négyszemélyesre, ami már-már összkomfortosnak minősült.

- Nem lesz ez túlzás? Mármint, értem, hogy már négyen vagyunk, de még elférnénk egy kétszemélyesben is – kuncogtam fel.

- Valóban elférnénk, de minden szempontból ki kell elégítenem a kismamámat, úgyhogy arra gondoltam, hogy szükségünk lesz némi helyre is az esetleges manőverezéshez – nyomott csókot a számra. Én pedig éreztem, ahogy elpirulok.

- Oké, beleegyezem a négyszemélyes sátorba – nyeltem egy nagyot.

- Helyes, én is így gondoltam – vigyorodott el elégedetten. – Egyébkén akkor is praktikus lesz, amikor már tényleg négyen alszunk benne.

Miután kerestünk egy eladót, ő hozott nekünk egy összecsomagolt sátrat, azután pedig Anthony még vett néhány puha, meleg hálózsákot, és párnákat is. Még egy matracot is szeretett volna beszerezni, de végül sikerült meggyőznöm róla, hogy arra semmi szükség. Egyáltalán nem fenyegetett az a veszély, hogy kényelmetlen legyen a helyzetem ma éjjel. Miután fizettünk a túrázók boltjában, Anthony még magával húzott egy élelmiszerboltba is, ahol friss paradicsomot, hagymát, virslit, szalonnát, és friss kenyeret pakolt a kosárba, én pedig még hozzátettem két fürt szőlőt, és némi almát, meg barackot is. Utána vettünk még gyümölcsleveket, és szénsavmentes vizet is. Már éppen a kassza felé tartottunk, amikor a szemem megakadt a mályvacukron. Önkéntelenül nyaltam meg a számat. Mire kedvesem még a kosárba csúsztatott három nagy zacskóval, én pedig hálásan pillantottam rá.