La Push Vámpirja

90.fejezet

(Bella szemszöge)

- Szia, Bella – csilingelte lágy hangján.

Nekem pedig elakadt a lélegzetem, amikor pedig levette a kapucniját, és arany szemei az enyémbe fúródtak egyenesen eltátottam a számat.

Egyszerűen nem tudtam, hogy tényleg hihetek-e a szemeimnek. Hiszen ő nem lehet itt. Hogyhogy nem tudtam róla, hogy vámpír lett? Egyáltalán hogyan lett olyan, mint mi, és miért? Na és Alice honnan tudott róla? Annyi kérdés, amire csakis ő adhat választ. Az egykori egyik legkedvesebb barátnőm, aki Alice után a legtöbbet jelentette a számomra mindig.

- Angela? Tényleg te vagy az? – kérdeztem kikerekedett szemekkel.

- Már attól féltem, hogy fel sem ismersz – mosolyodott el.

- Más vagy a szemüveged nélkül – mosolyodtam el én is. – Az emlékeimben és a fotóimon is mindig csak szemüvegben láttalak.

- Nos, igen – kuncogott fel. – Tudod miután átváltoztam feltettem a szemüvegemet és rosszabbul láttam vele, mint emberként, úgyhogy inkább elhagytam. Eleinte nagyon hiányzott, de ilyen hosszú idő után már nem zavar a hiánya. Valahogy az udvarlóm is több volt, mióta elhagytam azt a kiegészítőt. Sőt, rengeteg hódolom van, de egyik sem az igazi – fintorodott el. – Szörnyűek ezek a faji különbségek, amik a kapcsolataim útjába állnak. Hiszen hogyan lehetnék együtt egy emberrel? Viszont nem akarok együtt lenni egy olyan vámpírral sem, aki embereket gyilkol. Kemény dió szingli vegának lenni, és néha meglehetősen unalmas is. Viszont, ha a madárkák igazat csiripeltek, akkor Bella Swan hamarosan nem lesz többé szingli vega, amiért kifejezetten irigyellek, de azért gratulálok – suhant hozzám közelebb, és szorosan magához ölelt, amit én boldogan viszonoztam.

- Köszönöm – motyogtam hálásan. – Mondd, hogy változtál át? – kérdeztem kíváncsian.

- Ez egy hosszú történet és most nem is ez a lényeg. Majd egy másik alkalommal mindent megbeszélünk. Előbb még sokkal fontosabb az esküvőd és a nászutad. Utána lesz elég időnk kitárgyalni a dolgokat. Úgy ahogy régen. Jut eszembe, a kisbabádból is vámpír lett?

- Nem éppen. Anthony félvér, hiszen Edward már akkor is vámpír volt, én pedig halandó, így a fiam a két világ közé született. Gyere beljebb, és bemutatom neked - fogtam meg a kezét. – Úgy örülök neked – öleltem meg még egyszer. – Nem tudom, hogy hogyan lettél vámpír, és miként talált rád Alice, de nagyon örülök, hogy itt vagy velünk.

- Én is örülök nektek – viszonozta a gesztust. – Őszintén szólva, a suliban is tudtam már, hogy furcsák a Cullenek, de sosem feltételeztem volna róluk, hogy nem emberek. Mondjuk mindig is rajongtam az arany szemükért, és most nekem is olyan van – mutatott büszkén a szemeire. – Ráadásul most már szemüveg sem takarja őket – fűzte még hozzá.

- A szüleid? – álltam meg a egy pillanatra. – Na és Eric?

- A szüleimnek csodálatos élete volt, a háttérből figyeltem őket, és a testvéremet. Sosem felejtettek el engem, és mindig szerettek. Megőrizték a szobámat miután eltűntem, és anya mindig gondosan kitakarította, hátha egy napon visszatérek, de nem tettem. Nem akartam, hogy kérdéseket tegyenek fel, és mivel más lettem, így könnyedén lebukhattam volna, hogyha velük maradok – szomorodott el. – Eric meghalt, nem sokkal az átváltozásom előtt.

- Hogyan történt? – kérdezgettem volna tovább, de akkor kicsapódott az ajtó.

- Angela – vetette magát Alice a nyakába. – Úgy örülök, hogy eljöttél, és ideértél. Remélem, hogy sok ruhát hoztál, mert jó ideig nem fogunk elengedni téged. Esme már alig várja, hogy újra lásson, na és Carlisle hallotta, hogy ápolónőként dolgozol, és ajánlana neked egy állást, és Emmett már elsütött vagy nyolc poént egy szemüveges vámpírról, úgyhogy jó lenne, hogyha megvédenéd magad és megmutatnád annak a meláknak, hogy nem is vagy szemüveges, na és végül, de nem utolsó sorban mindenki nagyon kíváncsi már a titokzatos vendégre – hadarta el egy levegővel. Nekem pedig az az érzésem támadt, hogy Angela és Alice valamiért nem akarja barátnőm múltját nagy dobra verni, úgyhogy kénytelen leszek kifaggatni Edwardot.