La Push Vámpirja

48.fejezet

(Bella szemszöge)

Miután Carlisle részletesen beszámolt róla, hogy mik az esélyei a fiamnak, és Nathalie-nak minden csendbe burkolózott. Nem igazán tudtam, hogy most mit is mondhatnék. Végül is, elméletileg az is lehetetlen, hogy én életet adtam a fiamnak. Elvileg nem is lehetne gyermekem Edwardtól, de mégis itt van. Nathalie esélyei tehát egyértelműen sokkal jobbak, mint az enyémek voltak. Bár van kockázat, de csak a babák szemszögéből. Naht életben marad, és ha valami rosszul sül el, akkor lesz második esélyük. Majd, ha kettesben, vagy hármasban maradok a fiammal és a kedvesével, majd kicsit elbeszélgetek velük, és meggyőzőm őket, hogy a helyzet nem is olyan rossz, mint amilyennek látszik. Gondolataimból Jasper hirtelen mozdulata, és kétségbeesett hangja hozott vissza.

- Hátra mindenki – kiáltott fel fogadott bátyám. Majd egy szempillantás alatt Nath előtt termett, kirántotta Anthony öléből, és kirontott vele a házból. Értetlenül figyeltem az eseményeket, de a többiekkel együtt mozdultam utánuk. Jazz letette Nathalie-t a fűbe, majd hátrált néhány lépést. – Nyugodj meg, különben mindjárt átváltozol – szólalt meg Jasper újra. Hát ezért hozta ki a házból ilyen hirtelen. Érezte, hogy baj van a lánnyal. 

- Hagyj, pont ezt akarom – kiabált rá Jazzre. Anthony hirtelen elindult Nathalie felé, de egy gyors mozdulattal elkaptam a karját, és Edward is így tett a másikkal. Ha valahogy visszaváltozik farkassá, akkor a fiunk még csak véletlenül sem lehet a közelében. Bármilyen erős is a teste, egy vérfarkas azért születik, hogy a vámpírt megölje, ő pedig félvér. 

- Nyugodj meg, nem lesz baja, csak hagy lehiggadni egy kicsit – szuggeráltam gondolatban, miután kilöktem a pajzsomat. 

- Eresszetek el – próbált meg fiam határozottabban szabadulni. – Nath, nyugodj meg, nincs semmi baj – nézett rá gyengéden. Majd, ha nehezen is, de kitépte magát a karjainkból, és lassan elindult felé. – Most odamegyek, lassan, nem lesz semmi baj – mormolta lágyan, miközben felé tartott. Amikor Anthony odaért, és nem történt semmi megnyugodtam. Tudtam, hogy egy farkas sosem bántaná a bevésődését elméletileg, de Sam is megtette Emilyvel az akaratán kívül, és Nathalie most túlságosan is zaklatott idegállapotban van. Amikor a fiunk letérdelt mellé a farkas nyüszíteni kezdett.

- Mit mond? – kérdeztem kíváncsian szerelmemtől.

- Egy kicsit szeretne egyedül lenni – válaszolta Edward.

- Akkor három óra múlva a szobádban – simogatta meg gyengéden a fejét Anthony. 

Majd Nathalie felpattant, és néhány másodperc alatt eltűnt a fák között. A fiunk pedig szomorúan nézett utána. Azonnal odasiettem hozzá, és magamhoz öleltem. Ettől mindig megnyugodott, legalábbis amikor még kisebb volt, de azért remélem, hogy most is működik még a dolog. 

- Köszi – rejtette el az arcát a hajamban. Majd mély levegőket vett. A jelek szerint a közelségem és az illatom még mindig jó hatással van rá. 

- Nincs mit – mosolyodtam el. – Utána akarsz menni? – kérdeztem néhány perc után. Majd körbepillantottam, és csak most vettem észre, hogy Edwardon kívül mindenki eltűnt. 

- Illetlennek érezték magukat itt egy ilyen meghitt pillanatban. Na jó, Emmett nem, de őt a többiek berángatták – mosolygott ránk Edward. - Én viszont úgy éreztem, hogy maradhatok és csodálhatlak titeket – húzta csibészes mosolyra a száját. 

- Na jó, neked szabad – mosolyogtam vissza. 

- Én most megyek, ha nem baj. Majd holnap visszajövünk Nathalie-val, ha már egy kicsit megnyugodott – mondta fiunk. Majd puszit nyomott az arcomra, Edwardnak pedig biccentett, és már el is tűnt.