La Push Vámpirja

13.fejezet

(Edward szemszöge)

Egész nap ajándékokkal halmoztuk el Alice-szel Bellát. Nagyon remélem, hogy lesz valami eredménye a dolognak, azon túl is, hogy szerelmemet biztos már majd szétveti az ideg. Bár már az is valami, hogyha komoly érzelmi reakciót sikerül kiváltanunk belőle. Be kell vallanom, hogy arra számítottam, hogy könnyebb lesz Bellát elcsábítani egy beszélgetésre, mert régen soha nem mondott nekem nemet. Bár tény, hogy még soha nem bántottam meg annyira, mint amennyire elszúrtam fél évszázada a dolgokat. Biztos sokat változott, de ő még így is az én Bellám maradt. Már hogyha egyszer hajlandó lesz nekem megbocsátani, mert eddig sajnos semmi jelét nem adja még csak annak sem, hogy valami történik a sok ajándék hatására. Már annak is örülnék, hogyha idejönne és leütne. Viszont ez a várakozás teljesen megőrjít. 

- Higgadj már le légy szíves – szólt rám Jasper hirtelen. – Előbb vagy utóbb beszélni fog velünk. Nem tudom, hogy miért nem tudjátok megvárni, amíg megnyugszik. Még csak azt sem tudjátok, hogy milyen képessége van pontosan. Mert, hogy valami van, az egészen biztos. Nem kéne túlságosan felhergelni, mert ez akár veszélyes is lehet – mondta fivérem nyugodtan. 

- Bella soha nem bántana minket – mondtam határozottan. 

- Azt gondoltad volna, hogy Bella nem akar majd egyszer veled beszélni? – kérdezett vissza.

- Nem, de a két dolog nem ugyanaz – mondtam határozottan. 

- Nos, én nem állnék Alice útjába, amikor feldühítem, bár ez ritkán fordul elő. Tudod, Bella is nő, aki ráadásul meg van bántva. Nem is kicsit. Úgyhogy gondoljátok át ezt a dolgot még egyszer, szerintem – folytatta a meggyőzést, de most lepattant rólam a dolog.

- Ugyan már, Jasper – szökdécselt mellé Alice. – Nem lesz semmi baj. 

- Talán láttad? – kérdezte felhúzott szemöldökkel. 

- Hát... nem – mondta Alice lehajtott fejjel. – Viszont ez még jót is jelenthet. Azt, hogy nem egyedül jön, és akkor biztos az egyik fiát hozza magával – folytatta reménykedve.

- Vagy el sem jön – állapítottam meg szomorúan. 

- Azt nem hiszem, de hogyha makacskodik, akkor holnap megint irány a pláza - kuncogott fel Alice. Én pedig csak bólintottam. 

- Arra nem lesz szükség – lépett be Carlisle mosolyogva. – Bella küldött nektek egy levelet. 

- Ez nagyszerű – ugrált elé Alice, és elcsente a levelet. – A mi nevünk van rajta, Edward – csilingelte vidáman. Azután pedig izgatottan kivette a papirost a borítékból. 

„Edward, Alice, hogyha találkozni akartok velem, akkor legyetek a szikláknál a határ rátok eső részén ma késő este. Bella"

- Ez fantasztikus. Hát sikerült – mondtam megkönnyebbülve. Talán mégis kapok még egy esélyt, és mindent megmagyarázhatok neki. 

- Ugye elmegyünk? – mosolygott rám Alice. 

- Természetesen. Mindjárt indulhatunk is – mondtam határozottan. 

- Szerintem ez nem jó ötlet – kötötte Jasper az ebet a karóhoz. 

- Miért nem bízol Bellában? – kérdeztem dühösen. 

- Nem benne nem bízom, hanem most éppen bennetek. A határnak ezen az oldalán lesz. Alice hajlamos gondolni egyet, és a saját feje után menni. Semmi kedvem egy esetleges harcra a fiaival – mondta Jasper határozottan, és be kellett ismernem, hogy van igazság abban, amit mond.