La Push Vámpirja

53.fejezet

(Gabriella szemszöge)

Miután végre hazaértünk Jacobbal azonnal engedett nekem egy forró fürdőt, ahogy ígérte, majd magamra hagyott a fürdőben, hogy nyugodtan áztassam magam. Nekem az volt a nagyszerű tervem, hogy ő is velem fürdik, mint ahogy legutóbbis együtt fürdöttünk fehérneműben, de hajthatatlan volt. Már legalább húsz perce feküdtem a meleg vízben, az arcomon pedig egy hatalmas adag konyharuhába csomagolt jég volt. Ami a gőz hatására mondjuk elég gyorsan olvadt, de így is kellemesen lehűtötte a sajgó arcomat. Carlisle szerint néhány napon belül teljesen el fog tűnni a nyoma. Nem annyira súlyos a helyzet, mint amekkora drámát Jake csinál belőle. Bár nagyon is értékelem, hogy aggódik értem. Miután már teljesen ellazultam, és kellemes fáradtág telepedett rám kimásztam a kádból, és miután megtörölköztem gyorsan felkaptam a pizsamámat. Miért hozott nekem pizsamát Jacob fényes nappal? Nem fogok egész nap és még éjszaka is aludni, ez egészen biztos. 

- Jake, tiéd a fürdő – szóltam ki. Mire az ajtó azonnal kivágódott, a következő pillanatban pedig már az ágyban is voltam. Mellettem egy vázában rengeteg vadvirág volt, és egy tálca tele mindenféle finomsággal. A dvd lejátszóban pedig az egyik kedvenc filmem volt beállítva, csak el kellett indítani. – Mh… micsoda kiszolgálás – mosolyogtam szerelmemre. Ezek szerint teljesen komolyan gondolta a lábadozásomra vonatkozó gondolatait. Azért ez már talán túlzás, na nem mintha nem élvezném. Sőt. 

- Te csak pihenj – nyomott egy csókot az ajkaimra. – Gyorsan megfürdök, aztán már itt is leszek. Fel ne kelj – mondta gyengéden. 

- Azért ennyire nem vagyok törékeny virágszál – csóváltam meg a fejem.

- Nekem az vagy, hagyd, hogy elkényeztesselek – nézett rám ártatlanul. Ezek a fekete szemek. Na jó, hagyom magam, pedig általában nem vagyok egy egész nap semmittevő fajta, de ha Jacob is itt marad velem, akkor miért is ne tehetnénk. 

- Jól van, hagyom magam – egyeztem bele, mire szélesen elmosolyodott. Majd egy szempillantás alatt eltűnt a fürdőszobában, de úgy tíz perc múlva már vissza is ért. – Miért nem lazítasz egy kicsit? – kérdeztem rosszallóan. Úgyis tudtam, hogy azért jött vissza ilyen hamar, mert nem akart sokáig egyedül hagyni. 

- Itt is lazítok – vágta rá azonnal. Majd ledőlt mellém az ágyra, és ránk húzta a takarót. – Te pedig miért nem ettél? – kérdezte csalódottan. 

- Azért, mert ez elég kettőnknek is, úgyhogy gondoltam megvárlak – mosolyogtam rá.

Majd a tálcát az ölembe tettem úgy, hogy Jake is kényelmesen elérje, és bármit el tudjon csenni róla, amit szeretne. Úgyis tudtam már, hogy mik a kedvencei, úgyhogy szándékosan otthagytam a fahéjas péksütiket, meg a tejeskávét. Úgyhogy enyém lett a rántotta, és a tea. Így neki is és nekem is a kedvencem jutott. Persze szerettem a péksütit is, de valahogy mindig is sós párti voltam. Inkább tojás, mint sütemény reggelire. Miközben reggeliztünk elindítottam a filmet is. Imádtam ezt a filmet. Igaz, hogy most már tudtam a vámpírokról mindent, de ettől még ez egy remekmű. Interjú a vámpírral. Egyébként is, itt is vannak szimpatikus, és unszimpatikus karakterek is. Carlisle mutatott egy képet a Volturiról, most szemlélve a filmet Banderas egy kicsit Aro stílusú. Brad Pitt karaktere pedig vegyíti a bölcs Carlisle-t és az önmarcangoló Edwardot. Igazság szerint Lestat karakterét, akit Tom Cruise játszott, nem tudtam hova tenni. Talán ő csak simán nomádnak volt mondható. Igen, ez a legjobb jelző rá. A tudásommal egészen új látásmódba került az egész film, de érdekes volt így szemlélni a dolgot. Amikor először láttam ezt a filmet, még természetesen fogalmam sem volt róla, hogy ezek az élőlények valóban léteznek. Egyszerűen csak csodáltam őket, mert szépek voltak, és örökké fiatalok, bár nem biztos, hogy ez feltétlenül áldás, hiszen a korok csak rohannak mellettük, és ők mind egyre keserűbbek lettek. Vajon én is halhatatlan lettem a harapástól, mint ők? Carlisle szerint nagy valószínűséggel a testem megállt ezen a ponton, ahol most vagyok. Működik a testem, de nem öregszik. Különös ez az egész helyzet. Félelmetes és izgalmas egyszerre. Mindig is másnak éreztem magam, mint a többiek, de most, hogy tényleg más lettem egy kicsit fura ez az egész.