La Push Vámpirja

75.fejezet

(Johanna szemszöge)

Már több, mint egy hete vagyunk együtt Billyvel. Pontosan a Cullenek bálja óta, de nem sietünk el semmit. Tegnap engedtem meg először, hogy nálam aludjon az esti mozizás után, de bevallom, hogy nemcsak azért hagytam, hogy maradjon, mert jól esik a közelsége, hanem azért is, mert elég mélyen alszik ahhoz, hogy könnyedén csenhessek néhány cseppnyi vért a tudta nélkül. Tudom, hogy valamit nem mondanak el nekem, és vérből sokkal több dolog kimutatható, mint azt egy átlagember képzelné. Billy bőre mindig természetellenesen forró, míg a Cullen családé állandóan jéghideg. Ráadásul valamiért úgy érzem, hogy kifejezetten furcsán viselkednek néha napján. Kéthetente Carlisle is eltűnik két-három napra, de pontosan tudom, hogy nem kirándulni mennek. Kizárt, hogy ilyen szintű családi kiruccanásokat tartanának. Elmegy az ember néha vakációzni, de Carlisle nem az a típusú orvos. Valami más van a háttérben. Ráadásul Justin is eltűnt a bál óta. Egyáltalán nem érem el, bár azt sem tudom, hogy hol van pontosan. Amikor pedig aggodalmaskodtam, hogy keressük meg őket, mert biztosan történt valami vele és Tanyával, mindig azt kaptam válaszul, hogy amíg Justin és Tanya együtt vannak, akkor nincs okom aggodalomra. Eddig türelmesen vártam, hogy valaki elmondja, mi folyik itt, de most már késő. Én magam fogom kideríteni a miérteket, és a hogyanokat. Mindjárt beérek a kórházba, és kiderül minden. Már éppen átöltöztem, és elindultam a labor felé, amikor hirtelen csörögni kezdett a telefonom. Kivettem a zsebemből, és azonnal megláttam Billy nevét villogni a képernyőn.

- Szia – vettem fel a telefont.

- Szia – köszönt ő is lelkesen.

- Mit szeretnél? Ne haragudj, de nincs túl sok időm most beszélgetni, mert mindjárt kezdődik a műszakom – mondtam teljesen természetesen.

- Persze, nem akarlak munka közben zavarni. Csak meg szeretném kérdezni, hogy mit szólnál, ha ma este te jönnél át hozzám? Rendelnénk egy hatalmas pizzát csirkével és pepperonival, ahogy szereted, azután pedig nézhetnénk valami jó filmet, és felfalhatunk egy csoki tortát, vanília mázzal. Bella most hozott egy egészet – mesélte lelkesen.

Hallani lehetett a hangján, hogy nagyon reménykedik egy igenlő válaszban. Végül is, miért ne? Hogyha most nem találok semmit, akkor furcsa lenne, ha nemet mondanék, hogyha pedig találok valamit, akkor már ma este követelhetem a válaszokat, a kérdéseimre.

- Ez nagyszerűen hangzik – búgtam a telefonba. – Nagyon szívesen átmegyek hozzád ma éjjelre – tettem még hozzá.

- Egy csodálatos – mondta boldogan. Hallani lehetett a hangján, hogy szélesen mosolyog, amiért igent mondtam. – Mikor végzel? Hogyha szeretnéd, akkor szívesen érted megyek a kórházba – ajánlotta kedvesen.

- Hétkor végzek, és igen, örülnék neki, hogyha értem jönnél – mondtam lelkesen.

- Rendben, akkor hétkor ott leszek érted. Szia – mondta Billy boldogan.

- Oké, akkor várlak. Szia – köszöntem el én is, majd letettem a telefont.

Ezután pedig azonnal siettem tovább, hogy gyorsan megtudjam, hogy mit titkolnak előlem mindannyian. Miután beléptem a laborba, magamra zártam az egyik kisebb fülkét, és mindent előkészítettem a vizsgálathoz. Majd elővettem az apró kis fiolát a zsebemből, ami minden kérdésemre választ fog adni. Elvileg a mintának tökéletesnek kell lennie, mivel hajnaltájt csentem. Tehát éhgyomorra történt a levétel. Na nem, mintha egészségügyi vizsgálatot végeznék, de ilyenkor a legjobb a vér a vizsgálatokhoz. A vér egy kis részét behelyeztem a gépbe, hogy megtudjam mit tartalmaz, milyen hormonok, minták vannak benne, míg egy cseppjét a mikroszkóp alá helyeztem, hogy megtudjam van-e esetleg valami elváltozás. Amikor belenéztem a mikroszkópba megdöbbentő látvány fogadott. Minden normálisnak tűnt, leszámítva azt, hogy minden legalább százszor intenzívebben volt jelen, mint egy normál ember vérében. Mintha valami magasabb rendű lény vére lenne, de mégis emberi vér. Valami itt nem stimmel. Vagy genetikai az elváltozás, vagy valami még ennél is komolyabb. Már csak néhány pillanat és kiderül. A gép nem sokkal később ki is adta az eredményt, amire annyira vártam. Felemeltem a lapot, és nem hittem a szemeimnek. Ez egyszerűen lehetetlen. Hogyan mutathat ki ilyen géneket egy ember vére? Hiszen ez tökéletesen ki van zárva. Egy ember nem fogadhat be állati génállományt, vagy ha mégis, akkor is igen kockázatos, és beláthatatlan következményekkel jár. A vérfarkasokról szóló mítoszok pedig egyébként is csak mesék. Ez tudományosan nem alátámasztott tény, csak valami fantáziadús író agyszüleményei.