La Push Vámpirja

57.fejezet

(Billy szemszöge)

Egész hétvégén hallgatnom kellett Justin áradozását Tányáról. Igazság szerint egyelőre fogalmam sem volt, hogy hogyan kezdjek bele a magyarázatba, hogy mik is vagyunk valójában. Biztosan tiszta hülyének nézne, hogyha közölném vele, hogy alakváltó vagyok, a lány pedig, aki megtetszett neki vámpír. Vagy belehal a röhögésbe, vagy átküldet az idegosztályra, hogy ne legyenek őrültek a közelében. Remélem, hogy Edwardnak sikerült beszélnie Tanya fejével, különben kénytelen leszek én megoldani a dolgot. 

- Akkor, ahogy megbeszéltük? – kérdezte Justin hirtelen. 

- Tessék? – néztem rá kérdőn. 

- Tudod, én ma nagyon rosszul vagyok, és csak te mész a kezelésre a lánccal a zsebedben – magyarázta. – Mi van veled mostanában? Néhány napja tiszta kuka lettél. 

- Sajnálom, kicsit ideges vagyok, azt hiszem – rántottam meg a vállam. 

- A húgom azért nem eszik embert – nevetett fel. Johanna tényleg nem, de ez már nem mondható el sajnos Tanya viselkedéséről. Na jó, embert ő sem eszik, csak állatokat, de nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, ha összejönne Justinnal. Eléggé más világban élnek. 

- Tudom – válaszoltam végül tömören. 

- Sziasztok – lépett be Johanna mosolyogva. Mosolyogva? Ez határozottan jó jel. Ezek szerint jól sikerült a hétvége. Anya és a lányok gondoltam, hogy kitesznek majd magukért, de nem bíztam benne, hogy ennyire jól sikerül majd nekik.

- Szia – válaszoltuk Justinnal. 

- Milyen volt a kiruccanás a lányokkal? – kérdezte Justin kíváncsian. 

- Nagyszerű, képzeld voltunk vásárolni, aztán párnacsatáztunk, és jókat beszélgettünk. Oh, és meghívtak minket a Cullen házba, ahol bál lesz. Még nem voltam bálban, de biztosan jól szórakoznánk együtt. Persze, azt mondták, hogy megvárják, amíg felépülsz, hogy te is tudj majd táncolni. Egy hatalmas rózsaszín estélyiben leszek, és kaptam hozzá való cipőt, és vállkendőt. Tehát összességében nagyon jól éreztem magam. Még sosem voltam ilyen csajos bulin, de hozzá tudnék szokni – mesélte boldogan a testvérének. Nagyon örültem, hogy boldog, de egy kicsit elszomorított, hogy egyáltalán még csak rám sem hederített. Nekem miért nem sikerül boldoggá tennem?

- Ez remekül hangzik. Nagyon szívesen elmegyek majd erre a bálra, de ma nem igazán vagyok jól – kezdett bele barátom a színjátékba. – Azt hiszem, hogy jobban járnék, hogyha itt maradnék, és nem kelnék fel. Furcsán zsibbadt minden tagom. 

- Fájdalmasan lüktet is, vagy csak zsibbad? – kérdezte Johanna aggódva. Majd azonnal vizsgálni kezdte a bátyját. 

- Igazság szerint csak zsibbad. Egyáltalán nem fáj. Csak egy kicsit, mintha befásult volna – magyarázta hevesen. 

- Akkor ma csak masszázst fogsz kapni, de azt legalább kétszer – mondta Johanna határozottan. – Akkor ma csak maga jön velem, Billy Black – fordult felém. Én pedig megadóan bólintottam. Már egészen kezdtem hozzászokni, hogy örökké Billy Blacknek fog szólítani. Ha örömét leli ebben, akkor ám legyen. – Oké, akkor induljunk – bólintott Johanna.

- Rendben, már megyek is – mondtam. 

Majd csigalassúsággal elkezdtem kikászálódni az ágyból. Justin rám vigyorgott, hiszen tudta, hogy csak játszom a nagy sérültet, és közben akár fel is pattanhattam volna, de jól esett, hogy törődött velem a lenyomatom, még akkor is, hogyha ezt nem puszta aggodalomból és szeretetből tette. Ha nem is volt hajlandó hagyni, hogy udvaroljak, azért már nem nézett teljesen levegőnek. Már az is haladás, hogy megadta az alapvető embertársi tiszteletet.