La Push Vámpirja

95.fejezet

(Bella szemszöge)

Már egy hét telt el az unokáim születése óta, és a gyerekek csak egy kicsivel növekedtek lassabban, mint anno Anthony. Amit Timothy egy kicsit nehezen viselt, mivel a bevésődése egyre inkább nagyobb lett nála. Pontosabban Marie most lett akkora, mint amilyen Tim, de mivel gyorsabban növekszik, ezért valószínűleg a végén nem Timnek kell várnia Marie-ra, hanem fordítva, ami láthatóan frusztrálta egy kicsit elsőszülött unokám önbizalmát. Emily pedig legalább annyira makacs kislány, mint Anthony és Nathalie együttvéve, ami azért már nem semmi. Sőt, szinte képtelenség, hogy ennyire makacs legyen valaki. Két napos kora óta makacsul próbál átváltozni, hogy az anyukája, az apukája, és Emmett elvigye magával vadászni, de sehogy sem sikerül a terve. Carlisle ezt azzal magyarázza, hogy túl korán akarja megtenni, hiszen minden farkas pubertás környékén változik át, amikor hevesek az érzelmi reakciók. Így még várnia kell a kis farkasnak, hogy valóban azzá is váljon. Marie pedig, amikor nem éppen Timet próbálja elkápráztatni, akkor Alice-t kényszeríti, hogy alakítsák át a rugdalózóit úgy, hogy biztosan elnyerje Timothy figyelmét. Na nem, mintha Alice ezt ne élvezné bárminél is jobban. Marie személyében igazi kettesszámú divatguru érkezett a családunkba. Bár a csábító ösztönei már most eléggé félelmetesek egy hetesen. A család bármely férfitagjánál elér bármit, amit csak akar. Kicsit aggódunk is emiatt, mivel ez a későbbiekben akár képességgé is alakulhat, ami akár veszélyes is lehet. Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz, amikor majd nőiesedni kezd. Mindenesetre elővigyázatosságból idehívtuk Eleazart, és a családját Denaliból, hogy vizsgálja meg ő is a lányokat, hátha érez rajtuk képességet. Az már biztos, hogy a gondolatolvasás egy formáját átvették az édesapjuktól, de szerintem más képesség is lappang bennük, amire még nem jöttünk rá. Sam pedig bármennyire is hihetetlenül hangzik a környezetünkben ilyesmiről is hallani, tökéletesen átlagos kisbabaként viselkedik. Természetesen a farkas gén átöröklődött bele is, mert Carlisle kimutatta a vérében a vizsgálatok során, de ezt leszámítva ő egy tökéletesen normális kisbaba a családban. Már csak arra vár, hogy az anyukája is a karjaiba vegye. Már eltelt egy hét, de Jules még mindig alszik. Folyamatosan van mellette valaki, természetesen főleg Sam, és Carlisle is folyamatosan vizsgálja. A jelek szerint minden rendben, mégsem ébredt fel még mindig, ami miatt most már határozottan kezdek izgulni. A lényeg, hogy rendbe fog jönni, és minden csodálatos az életünkben végre. Nem is emlékszem, hogy valaha kimondhattam-e azt a néhány szót, hogy „most végre minden rendben van”, de ez most az a pillanat, és egyszerűen nem tudok leszállni a fellegekből, és nagyon remélem, hogy jó ideig le sem fogok.

- Carlisle – üvöltötte Billy a nappali felől.

Jézusom, ez nem hangzott jól. Miért pont most? Hiszen éppen azt ecsetelem magamnak Edward karjaiban fekve, hogy végre jól alakul az életünk.

- Oh, a francba – pattant fel Edward.

Majd egy szempillantás alatt magára kapott egy nadrágot és egy inget. Mire én is felkaptam a ruhámat, és a bugyimat. Hála az égnek, hogy kivételesen túlélték a ruháim az éjszakát, különben most kereshetnék valamit a szekrényben, ahelyett, hogy csak rohannék le a nappaliba.

- Mi történt? – kerekedtek ki a szemeim, amikor megláttam Johannát. Billy karjában feküdt eszméletlenül, az orra véres volt. A karján pedig tűszúrás nyoma látszódott, a szíve pedig hevesebben vert, mint valaha.

- Fogalmam sincs, így találtam rá az ágyunkban a járőrözés után. Egy üres fecskendőt találtam csak mellette, és néhány vérrel teli fiolát egy keverőben. Mintha mini labort rendezett volna be odahaza – magyarázta feldúltan fiam.

- Add ide, gyorsan meg kell vizsgálnunk, hogy mit csinált – ért oda hozzánk Carlisle. – Ne haragudjatok, de éppen infúziót cseréltem, hogy Jules nehogy kiszáradjon. Mi történt Johannával?