La Push Vámpirja

96.fejezet

(Johanna szemszöge)

Hasogató fejfájással ébredtem fel, és a látómezőmbe azonnal egy morcos Billy úszott be, ami nem kecsegtetett semmi jóval a számomra. Bár tény, hogy jogosan volt dühös, de azt hittem, hogy azért ennyire nem fog rám haragudni, hiszen csakis a mi érdekünkben tettem.

- Hogy vagy? – kérdezte kimérten.

- Fáj a fejem – válaszoltam halkan.

- Jó, legalább némiképp átérzed, hogy mit éreztem én az elmúlt két napban – bólintott Billy, majd kiviharzott a szobából. Nem sokkal később pedig Carlisle jelent meg a szobában.

- Ez nagy butaság volt, Johanna – nézett rám komolyan. – Bár fantasztikus felfedezés, amit megjegyzem, hogy nem kürtölhetünk világgá, de nagy butaság is. Orvosként büszke vagyok rád, viszont mentorodként, és fogadott apádként azt mondom, hogy felelőtlen és buta megoldás volt. Bajod eshetett volna, bele is halhattál volna. Belegondoltál abba, hogy mindenkire hatással lesz, amit teszel?

- Igen, és körültekintő is voltam – válaszoltam azonnal. – Találtam nemrég egy öreg, kóbor macskát, akin kipróbáltam a szérumot. Két napig kómában volt, de utána erősebb, és gyorsabb lett, ráadásul mintha visszakapta volna a fiatalkori erejét. Elvégeztem rajta minden szükséges tesztet, és egyértelművé vált, hogy a szérum hatásos, és nem halálos a szervezetre nézve. Csak bizonyos fokú változásokat idéz elő, de nem drasztikusakat. Egynegyed részt vámpír gének, néhány csepp farkassággal keverve – magyaráztam hevesen.

- A farkas gének, és a vámpír gének alapvetően összeférhetetlenek – rázta meg a fejét.

- Alapvetően, igen, de hogyha egy olyan hibrid génállományát kevered, mint Tim, akkor van egy áthidaló elem a képletben, mivel Timothy is megfogant és megszületet. Igaz?

- Tehát Tim vére nyújtotta a fő vonalat, és nem Gabrielláé? – kérdezte Carlisle kíváncsian. Én pedig bólintottam. – Jó gondolat – mondta elismerően. – Ettől függetlenül viszont nem ártott volna, hogyha megosztod valakivel a terveid, ugyanis ez mindenképpen kockázatos kísérlet volt.

- Nem voltam veszélyben, tudtam, hogy Billy meg fog találni. Azt mondta, hogy ötre lesz otthon, én pedig pontosan négy óra ötvenöt perckor adtam be magamnak a szert. Így biztos voltam benne, hogy megtalál, és azonnal ide fog hozni. Kiszámoltam, hogy ahhoz elég idő telt el, hogy már ne tudjátok visszafordítani a folyamatot, de arra még elég időtök volt, hogy baj esetén újra tudjatok éleszteni – magyaráztam higgadtan.

- Átgondolt tervnek tűnik – biccentettet elgondolkozva.

- Hónapokig dolgoztam rajta – vágtam rá azonnal. – Először olyan szérumot akartam készíteni, amivel elérhetem, hogy Billy bevésődése semmivé váljon az irányomba, és találhasson magának egy hozzávaló lányt, de utána rájöttem, hogy már túlságosan is fontos nekem, és nem akarok lemondani róla, ezért úgy döntöttem, hogy olyan szérumot készítek, amivel örökké együtt maradhatunk. Arra viszont tényleg nem gondoltam, hogy ezzel ekkora galibát okozok a kapcsolatunkban. Azt hittem, hogy örülni fog neki, hogyha nem kell megöregednie, és fiatal maradhat a fivéreivel együtt, hiszen mindenkinek halhatatlan párja van, csak én voltam halandó a környezetetekben, és Justin. Tudod milyen érzés volt, amikor láttam, hogy ti bármire képesek vagytok, én még a testvéremet sem tudtam visszahozni a segítségetek nélkül. Így jobb társ leszek, jobb orvos, és talán még a segítségetekre is lehetek, ha szükségetek van rá.

- Tényleg Billyért tetted? Nem csak azért, mert félsz a haláltól, és a szenvedéstől? – kérdezte komolyan.

- Félek, vagyis féltem, valóban féltem attól, hogy a leendő gyermekemnek anya nélkül kell majd felnőnie, vagy, hogy esetleg a gyermek nem lesz elég erős, ha történik valami, de most már minden rendben lesz, nyugodtan teherbe eshetek ezek után, mert a kicsi is erős lesz, és már én is az vagyok – mondtam mosolyogva. Most már nyugodtan vállalhatom az anyaságot, mert minden rendben lesz.