La Push Vámpirja

46.fejezet

(Johanna szemszöge)

Mély álmomból az órám csörgése ébresztett fel. Nem akartam felkelni, mert már hetek óta nem aludtam ennyire jól, és nyugodtan. Álomtalan pihenés, amire már nagyon régóta csak vágyakoztam, de sosem kaptam meg. Legszívesebb aludtam volna tovább, de nem tehettem meg, hiszen ma elmegyünk Justinhoz Dr. Cullennel. Ha valaki rá tud jönni arra, hogy mi a baj, akkor az a mentorom. Nem ismerek nála jobb orvost a világon. Ezért is akartam mindenáron bejutni hozzá. Ha a legjobbtól tanulsz, akkor van esélyed rá, hogy te is hasonlóan jó orvos lehess. Márpedig én akarok lenni a legjobb. Lassan lerúgtam magamról a takarót, majd bármennyire is könyörgött a testem, hogy maradjak még egy kicsit az ágyban, nem hallgattam rá, és csak azért is felkeltem. Kinyitottam a hűtőm, ami szó szerint üres volt. 

- Mh… ennyire nem vásárolhattam be régen – csóváltam meg a fejem. – Voltam boltban… a múlt… hónapban? Jesszusom, ez már tényleg beteges – keseredtem el. – Na jó, mostantól néha töltök itthon is egy kis időt – mondtam határozottan. 

Miután megállapítottam, hogy még csak egy müzli szeletem sincs itthon, és semmi egyéb, ami ehető, egy zacskó gumibékán kívül, úgy döntöttem, hogy inkább rendelek valami ebédet, ami biztosan megérkezik még időben. Úgyhogy rendeltem egy cézár salátát, hogy egyek valami zöldet, ha már megígértem, és egy nagy sajtos pizzát, hogy azért egyek valami jót is. Tény, hogy sosem voltam a legegészségesebben táplálkozók között. Amióta nem kell az árvaházi kosztot ennem, mert a saját lábamon állok, azóta igyekszem mindig olyat, amit a szemem, vagy a szám éppen kíván. Ha az éppen egy hatalmas habos, csoki torta, akkor azt. Hm… ez nem is rossz ötlet. Sütit is kellett volna rendelnem, de most már késő. Gondolkodtam el, miután kivégeztem a pizzám nagy részét és a salátámat is. Még húsz perc, és ideér Dr. Cullen. Addig is gyorsan lezuhanyozom, és átöltözöm. 

Legalább negyed órán át áztattam magam a zuhany alatt, amíg teljesen el nem lazultam, majd kinyitottam a zuhanykabin ajtaját, megtörölköztem, és felvettem a már előre kikészített ruháimat. Éppen, hogy megmostam a fogamat, már meg is szólalt a csengőm. Azonnal lesiettem, és szélesre tártam az ajtóm Dr. Cullennek, de legnagyobb meglepetésemre nem volt egyedül. Fogalmam sincs, hogy miért hozta magával az egyik fiát, de nem igazán tetszik az ötlet. Ennek a srácnak a barátnője állandóan gyilkos tekintettel mered rám, nekem pedig még csak fogalmam sincs róla, hogy miért utál ennyire. Hiszen nem is ismerjük egymást. Na jó, tény, hogy nem voltam túl kedves, amikor először találkoztunk. Bár ő sem volt éppen tündéri. 

- Szia, Johanna – szakított ki a doktor a gondolataimból. 

- Jó napot, Dr. Cullen – néztem vissza a mentoromra. Aki bosszúsan csóválta meg a fejét. 

- Hányszor mondtam még, hogy Carlisle? – kérdezte kuncogva. – Azt hiszem, hogy a fiammal már találkoztál – mutatott Edward felé. 

- Igen, de már megbocsáss, te mit keresel itt? – fordultam most Edward felé. 

- Csak apám megkért, hogy vigyelek el titeket, mert fáradtak vagytok, és az a biztos, hogyha én vezetek. Jó sofőr vagyok, és nincs szükség rá, hogy elaludjon egyikőtök a volán mögött – vágta rá komolyan. Na jó, ebben tényleg van valami. Ezzel nem tudok vitatkozni. 

- Értem, hát akkor köszönöm, hogy te is eljöttél – mosolyogtam rá halványan. Nem kéne udvariatlannak lennem Dr. Cullen fiával. Jobb a békesség. Arról sem tehet a srác, hogy a barátnője utál engem. 

- Akkor, indulhatunk? – kérdezte Dr. Cullen. 

Majd kedvesen a kezét nyújtotta. Nem voltam hozzászokva az ilyen gesztusokhoz, de mivel nem akartam megbántani ezért elfogadtam a felajánlott kart. Amint a kocsihoz értünk Edward termett előttem, és szélesre tárta a hátsó ülés ajtaját. Elég furcsa volt ez a lovagias bánásmód. Nem mondhatnám, hogy ilyesmit szoktam volna meg a férfi nem képviselőitől. Miután engem rendben elhelyeztek az autóban, Edward a volán mögé ült, míg a Dr. Cullen az anyósülésre. Nem igazán rajongtam a kocsiban utazásért, úgyhogy minél előbb túl akartam esni rajta. A baleset óta nem is ültem személyautóban. Mindig inkább buszra szálltam, vagy gyalog mentem, de legfőképpen a biciklit részesítettem előnyben.