La Push Vámpirja

68.fejezet

(Esme szemszöge)

Végre eljött a bál napja. Már hajnalban elkezdtem süteményeket sütni. Először még csak egyedül, azután pedig csatlakozott hozzám, Alice, Bella és végül Rosalie is. Tökéletes boldogságmámorban úsztam, mert mind a három lányom velem sürgött-forgott a konyhában. Együtt volt a család. Mindenki a párjával volt, ráadásul még unokám is született, bár ötven évig fogalmam sem volt róla. Na és ha ez még nem lenne elég, akkor kaptam még két unokát ajándékba, hiszen aki Bellához tartozik, az hozzánk tartozik. Gyönyörű gyerekek, és hihetetlenül jól neveltek.

- Anya, sok lesz a cukor a sütibe – szakított ki Alice a gondolataimból.

- Hogy? Tessék? – emeltem fel a kezem. Észre sem vettem, hogy gondolkodás közben a cukortartó megindult a kezemben.

- Semmi, csak tedd le a cukrot, amíg tovább álmodozol – mosolygott rám Bella is.

- Álmodozom? Honnan veszitek, hogy ez csak álmodozás? Csupa boldog tényre gondoltam, amitől az élet szebb, mint valaha – mondtam boldogan.

- Oké, akkor ameddig elterelődik a figyelmed a boldog pillanatok miatt, addig ülj le ide – tolt alám egy széket Rose.

- Mióta esküdtök össze ellenem? – fintorodtam el egy pillanatra. – Ti nem vagytok elképesztően elégedettek, és boldogok?

- Dehogynem, de rajtad sugárzik keresztül a legjobban – lépett be Jasper is a konyhába. – Meghoztam a marcipán díszeket, amiket rendeltél, kicsim – sétált Alice mellé. Majd mélyen a szemébe nézett és magához ölelte.

- Köszi, drágám – nyomott gyors csókot lányom férje szájára.

- Nincs mit, de most megyek is, nemsokára találkozunk – mosolygott ránk fiam, majd kisietett a házból.

- Kéne még néhány csoki torta vanília mázzal – harapta be Bella az alsó ajkát. – Megígértem Billynek, hogy azt is sütünk Johannának.

- Oh, értem, rendben, akkor keressünk egy receptet és már süthetjük is – pattantam fel a székről. Johannát, Gabriellát, és Nathalie-t is imádom.

- Tudom a receptet, amit szeretnek, csak jó sok étcsokoládé, és vaníliaszirup kell, na meg persze tejszínhab bőségesen – mosolyodott el Bella.

- Akkor essünk neki – kapott fel Alice egy hatalmas dobozt a földről. Majd felnyitotta, és legalább húsz féle étcsokoládét pakolt ki belőle. – Melyik jó bele? Hatvan százalékos? Hetven? Esetleg nyolcvanöt? A kilencvenkilenc állítólag már nagyon keserű, úgyhogy valami kisebb lenne a jó. Vagy, van egy jobb ötletem, keverjünk össze többfélét – lelkesedett be lányom. Annyira aranyos volt, amikor felpörgött.

- Azt hiszem, hogy az összekeverés jó ötlet. Én is úgy szoktam – mosolyodott el Bella.

Miután mindent előkészítettünk megsütöttük a tortákat is. Végül pedig úgy határoztunk, hogy majd folyamatosan fogjuk megsütni estére a pitéket, hogy melegen tudjuk tálalni. A lányok is elmentek már készülődni. Én még egyszer ellenőriztem mindent. Már majdnem minden rendben volt. A torták a hűtőben, a többi sütemény a kamrában. Minden készen áll ahhoz, hogy tökéletes parti legyen. Már csak egy adag tejet kell összeforralnom mézzel és fahéjjal Gabriellának, mert a sütihez az a kedvence.

- Van itthon valaki? – hallottam meg szerelmem hangját.

Ezek szerint betartotta az ígéretét, és ma nem vállalt hosszú műszakot. Ma csak az enyém lesz egész este, és éjjel. Régen volt már, hogy ilyen korán hazaért. Néha nagyon tud hiányozni az, hogy kettesben lehessek vele.