La Push Vámpirja

92.fejezet

(Anthony szemszöge)

Anyának és apának gyönyörű esküvője volt, és szívesen maradtam volna még egy kicsit, de Nathalie szemmel láthatóan már nagyon fáradt volt, amit nem is csodálok, hiszen a hatalmas pocakjával táncolt egész este, ráadásul korán fel is ébredt reggel. A kicsit mostanság nagyon is izgágák lettek. Egyszerűen egy szinte egy pillanatra sem állnak meg, és folyamatosan rugdalóznak. Nem kéne néha nekik is szunyókálni egyet odabent?

- Hol vagyunk? – motyogta Nath, amikor letettem az ágyunkra.

- Itthon vagyunk, kicsim. Aludj csak – mondtam halkan, miközben levettem róla a cipőit.

- Rendben – gördült az oldalára, hogy kényelmesen feküdjön.

Majd szinte abban a pillanatban el is aludt. Gyorsan levettem róla a felesleges ruhákat, és belebújtattam az egyik bő pólómba, hogy kényelmes legyen neki pihenni. Azután pedig betakargattam egy jó meleg paplannal. Én pedig elszaladtam zuhanyozni. Csak néhány perc volt az egész, de amikor visszaértem egy vékony hangocska ütötte meg a fülemet.

- Meny máj ajjébb, nem féjek el tőled – mondta panaszosan.

- Nyem önszántamból csúsztam ide, hanem, mejt ana az oldalán fekszik. Szokj hozzá kutalány – vágott vissza a másik hangocska.

- Elhajapom a tojkod te vámpíj – mondta dühösen a vékonyka hang. – Egyébként is miattad fullad ana, te idióta – fűzte még hozzá.

- Hé – léptem Nath pocakjához. – Ti beszéltek odabent? – kérdeztem halkan.

- Apa? – kérdezték egyszerre.

- Ajaj, most jebuktunk – motyogta az egyikük.

- Hogy értettétek azt, hogy anya az egyikőtök miatt fullad? – kérdeztem kíváncsian. Lehet, hogy ők tudják a megoldást.

- Az ő hibája, mejt nem bíj az ösztöneivel – mondta a „hangosabbik” leendő gyermekem.

- Szomjas vagyok, nem tehetek róla, ana nem iszik véjt, és nekem az is kellene – pityeredett el a másik. – Amikor ana josszul van, akkor én vagyok josszul. Mármint olyankor fulladok, amikor már nagyon ég a tojkom.

- Az egyikőtök inkább vámpír, míg a másik inkább farkas? – kérdeztem mosolyogva.

- Igen – válaszolták egyszerre. Legalább valamiben egyetértenek. Ha már egyébként állandóan vitatkoznak, ha jól hallom.

- Szóval, ha itatok egy kis vért az anyukátokkal, akkor nem fog fulladni egyikőtök sem? – kérdeztem reménykedve.

- Nekem eddig se volt bajom – morgolódott tovább a mi kis farkasunk.

- Miéjt kell utálnod? Én nem utállak téged, pedig nyem vagy éppen józsaillatú – pityeredett el a kis vámpírunk.

- Jól van, tudod, hogy én is szejetlek téged – enyhült meg a kis méregzsák.

- Jól hallom, hogy kislányok vagytok? – kérdeztem boldogan.

- Igen – vágták rá megint egyszerre.

- Holnap akartunk titeket megnézni ultrahanggal, hogy kisfiúk, kislányok, vagy egy kislány egy kisfiú vagytok-e – meséltem boldogan.

- Miéjt, nem mindegy? – kérdezték meglepetten. – Kisfiúkat akajtál? – jött a második kérdés kissé csalódottan.

- Dehogy, teljesen mindegy, hogy mi a nemetek, csak az a fontos, hogy vagytok. Viszont be kell rendeznünk a gyerekszobát, és egy kislánynak másmilyen szoba kell, mint egy kisfiúnak.