La Push Vámpirja

31.fejezet

(Anthony szemszöge)

Azt hittem, hogy soha nem érünk oda a Cullen házhoz. Nem mintha nem lettünk volna gyorsak, de nyugodtabb lettem volna, hogyha anya és Nathalie már rendes ellátást kapott volna. Életem két legfontosabb nője nem volt éppen jó bőrben, és ez meglehetősen frusztrált. Nem tudtam őket megvédeni, pedig meg kellett volna. Ahogy felértünk Edwarddal ő lefektette anyát az egyik ágyra, én pedig ugyanezt tettem Nathalie-val. Tudtam, hogy nem kéne Edwardnak emlegetnem a vérszerinti apámat, de valahogy még nem töltötte be azt a szerepet, hogy apának nevezhessem. Ez számomra nem csak egy egyszerű szó, sokkal többet jelent annál. Gondolataimból nagyapa szakított ki, aki azonnal Nath-hoz sietett és megvizsgálta                           
- Semmi baja, Anthony, csak simán elájult. Ennie kell, és pihennie. Gyorsan rendbe fog jönni – mondta nagyapa halványan mosolyogva. 

- Az jó – simítottam végig Nath karján, majd leültem mellé az ágyra.

– Mit ehet? Mármint két napja semmit nem evett és ivott. Nem kéne valami lazábbal kezdeni, hogy a gyomra ne legyen kikészítve? – kérdeztem. Imádtam az orvosi könyveket, és sokat olvastam már efféle esetekről. Először valami könnyűvel kell újrakezdeni az étkezést, és fokozatosan lehet majd egyre inkább terhelni a gyomrot, bár azt nem tudom, hogy ez a feltevés a fiatal farkasokra is igaz-e.

- Nos, azt hiszem, hogy célszerű lenne, mondjuk levessel kezdeni, aztán fokozatosan eheti az egyre komolyabb ételeket – bólintott rá nagyapa. Büszkeséget fedeztem fel a nézésében és a gondolataiban is. Azon elmélkedett, hogy milyen csodálatos, hogy az unokája érdeklődést mutat a gyógyítás iránt. Már maga elé képzelt engem fehér köpenyben, ahogy vállvetve együtt mentjük az életeket. Kedves gondolat, de soha nem válhat valóra. Én La Push határain belül élek, és a falka tagja vagyok, míg ők néhány éven belül elköltöznek, és újra kilépnek a mindennapjainkból.

- Akkor melegítek neki. A hűtőben még van egy nagy adag, amit még Jake-nek készítettem – mondta nagymama lágyan. Anya sokat mesélt róla is, amikor kicsi voltam, és azt kell, hogy mondjam, hogy minden szava tökéletesen fedte a valóságot. Esme mindig kedves, és gyengéd volt, ráadásul soha nem volt egy rossz gondolata senkiről. Még a falkáról sem, ami nem éppen vámpír tulajdonság.

- Köszönöm, nagyi – öleltem meg, mire az arca felragyogott. A gondolatai szinte sikítottak, hogy mennyire boldog, amiért megismerhette az unokáját, sőt unokáit. Már Jacobot is annak tekintette, mert Bella volt az édesanyja, és alig várta, hogy Billyt is közelebbről megismerhesse. Egyszerűen nem tudtam nem szeretni a nagyszüleimet, ahhoz túl csodálatos volt a lelkük.Egy pillanattal később nagyi már ott sem volt, nagyapa pedig anya mellé lépett és elkezdte tapogatni a karjait, ami nem hangzott túl jól. Koncentráltam, és hallottam minden egyes apró kis hangot, ami a törés helyét adta meg. Anya mindkét karja eltört négy helyen. Hogyha én kaptam volna ezt az ütést, akkor biztosan már holtan hevernék. Bő negyedórás alapos vizsgálat után Edward átkarolta anya derekát, és megpuszilta a nyakát, mire kis híján morgás tört fel a torkomból. Mi a fenét képzel magáról? Még nincsenek ilyen bizalmas viszonyban. Éppen közbe akartam lépni, amikor Edward gondolatai megállásra késztettek. Figyelemelterelés céljából teszi, mert nagyapa vissza fogja rántani a helyére a csontokat. Anya arcára néztem, aki tényleg mintha egy kicsit elengedte volna magát, úgyhogy mégsem rontottam neki Edwardnak.

- Mit csinálsz? – kérdezte anya teljesen ellazulva. Még soha nem láttam ilyennek a szemeit. Szinte felragyogtak, ettől az apró kis gesztustól. Csak tudnám, hogy hogyan tud ennyire belehabarodva lenni még mindig, hiszen elhagyta. Talán a szerelem tényleg vak? Mindenki ezt mondja.

- Csak ellazítalak egy kicsit – motyogta Edward a nyakába, majd újra megpuszilta azt a pontot. Halványan elmosolyodtam anya apró kis kéjes mosolyától, de az arcom rögtön eltorzult, amikor meghallottam nagyapa gondolatait. Mindjárt visszarántja a csontokat. Gyengéden befogtam Nathalie füleit, hogy ne kelljen sikoltásra ébrednie, mert ez most nagyon fog fájni anyának az biztos. Igazam is lett, nagyapa egy határozott mozdulattal megrántotta a sérült karokat, amik halk reccsenéssel visszakerültek a helyükre.