La Push Vámpirja

49.fejezet

FIGYELEM!!
Legyen napi 2 rész?? Komiba várom a válaszokat.

(Edward szemszöge)

Másnap reggel, ha nehezen is, de elszakadtam Bellától, hogy elindulhassunk Johannához, onnan pedig Justinhoz a kórházba. Már az ajtóban jártunk fogadott apámmal, amikor Bella még visszahúzott egy utolsó csókra, mielőtt elmegyünk Johannáért.

- Mit csinálsz ma nélkülem? – kérdeztem meg kíváncsian.

- Talán kivételesen újra kedvet kapok a vásárláshoz, mivel ma Emmett lesz a személyes hordárunk – csillant fel a szeme. 

- Gonosz vagy – csóváltam meg a fejem. 

- Ez van, így kell szeretni – rántotta meg a vállát. – Egyébként nem tennék ilyet, már eleget szekáltam Emmettet mostanában. Megnézem, hogy hogy vannak a fiúk, és Nahtalie meg Gabriella. Tegnap nehéz napjuk volt. Estére viszont ott leszek. Hova is foglaltál nekünk szobát? 

- Hát igazából csak Port Angelesben, mert gondoltam, hogy jobb, ha most nem megyünk túl messzire, hátha történik valami.

- Oké, akkor este Port Angelesben. Ott csak egy szálloda van, igaz? – kérdezte elgondolkozva. 

- Igen, csak egy. Nem tudod eltéveszteni – mosolyogtam rá. 

- Akkor jó – sóhajtott fel. Vámpír létére még mindig nem tökéletes a tájékozódó képessége. Ez aranyos. 

- Este találkozunk – nyomtam még egy puszi a szájára. Majd Carlisle után siettem, aki már a kocsiban várt. 

- Bocsi – néztem fogadott apámra bocsánatkérően. 

- Semmi baj, üdítő látvány téged is végre boldognak látni – legyintett. – Viszont most már induljunk, hogy Johanna ne várjon ránk sokáig. 

- Ugyan már. Az én vezetési stílusommal, három perc és ott vagyunk – pörgettem fel a motort. 

- Azt tudom, ezért is vagyok hálás, amiért Johannával nem így hajtod ezt a szerencsétlen autót. Szegény lány idő előtt kapna szívrohamot.

- Tudok kíméletesen vezetni, ha akarok, csak úgy unalmas – forgattam meg a szemeimet. – Na, de induljunk – tapostam a gázba. A kocsi pedig hatalmas porfelhőt hagyott hátra maga után, amikor kifaroltunk. 

Rekordidő alatt értem oda Johanna házához. Összesen két perc, három másodpercbe telt. Bár ha egy rendőr lefülelt volna, akkor egy életre ugrana a jogsim. Amit három perc alatt megoldanék, mert simán hamisítok egy másikat, de azért kellemetlen lenne, ha vámpír létemre lebuknék. Amint odaértünk az ajtó szinte rögtön kivágódott, és Johanna lépett ki rajta, és hatalmas lelkesedéssel köszönt nekünk. Már alig várta, hogy ő és Carlisle elkezdjék a felkészítést. Szokásunkhoz híven kinyitottuk előtte a hátsó ajtót, és ő már gondolkodás nélkül foglalta el a helyét a hátsó ülésen. A jelek szerint már teljesen túljutott az autó fóbiáján, aminek örülök, mert szörnyű volt a fejében lejátszódó lehetséges haláleseteinket nézni. 

- Mivel kezdjük? – kérdezte izgatottan Carlisle-t. 

- Csinálunk egy újabb felvételt a problémáról, azután pedig rutinvizsgálatok. Vérkép, pulzus, vérnyomás, ha pedig minden rendben van, akkor három nap múlva ideér a barátom Dr. Coleman, és ha ő is egyetért velem, akkor meg is műti Justint – magyarázta Carlisle.

- Nagyszerű – mondta Johanna izgatottan. Már most teljesen biztos volt benne, hogy nem lesz semmi baj, pedig, ahogy Carlisle elmondta, azért nem lesz sétagalopp a műtét.