Vasember Lánya |Amerika Kapitány Fanfiction|✔

9.

Reggel viszonylag későn ébredtem. Loki már nem volt mellettem. Egy ásítás kíséretében, kimásztam a puha takaró alól. Felkaptam tegnapi ruhámat, és belebújtam a magassarkúmba. Hajamat gyorsan kifésültem, aztán kiléptem a hálószoba ajtaján. 

-Jó reggelt, Ms.Stark!-köszöntött egy őr mosolyogva. 

-Önnek is!-mosolyogtam rá.-Odint merre találom?-kérdeztem. 

-A trón teremben van.-mondta. 

-Remek, köszönöm.-indultam el az említett helység felé. Cipőm halkan kopogott a márványon, amely lábaim alatt volt. Megálltam hatalmas arany ajtó előtt, majd kinyitottam azt, s beléptem. Loki, vagyis Odin a trónon ült.-Ideje indulnom, otthon már várnak.-mondtam neki, mire a bent lévő őrökre pillantott, akik egyből távoztak. Amint becsukódott mögöttük az ajtó, Loki átváltozott, és felállt trónjáról, majd hozzám sétált. 

-Vigyázz magadra, rendben?-pillantott le rám. 

-Ígérem, nem esik bajom!-néztem szemeibe. Loki elmosolyodott.

-Erről nem szeretném, ha bárkinek is szólnál, de kérlek vigyázz Thorra, mert annak ellenére, hogy egy Isten, elég nagy hülyeségeket tud csinálni!-jelentette ki, majd elhallgatott, aztán újra megszólalt.-És, amint mondtam, rajtad és rajta kívül nekem nem nincs senkim.-mondta. 

-Az igazság az, hogy Thor elment megkeresni az okát annak, hogy miért jelenik meg egyre több végtelen kő.-mondtam, mire Loki elég elkeseredett arcot vágott. 

-De ha visszatér a Földre, meg kell ígérned, hogy vele leszel, rendben?-kérdezte, mire mosolyogva bólintottam. Loki nem is olyan rossz testvér, mint annyian hiszik. 

-Rendben, vigyázni fogok Thorra!-mosolyodtam el.-Viszont neked is vigyáznod kell magadra, hiszen kettőnk közül a te halálodat láttam!-jelentettem ki. 

-Hidd el, nem tudnak olyan elintézni engem, hiszen én vagyok a csínytevés Istene!-nézett rám biztatóan.-Nem ez lesz az utolsó, hogy láttál, ezt megígérhetem neked!-mondta. Nekem pedig bíznom kellett volna a csínytevések Istenében, ennyire naiv nem vagyok!

-Rendben, Loki.-bólintottam, bár szívem mélyén tudtam, hogy hatalmas hibát követtem el.-Indulok, mert a végén Steve szobafogságba.-nevettem el magamat.

-Vigyázz magadra, hercegnő!-Loki homlokomhoz hajolt, és egy puszit lehelt oda. Elmosolyodtam, de érzéseim egyáltalán nem voltak őszinték. Megfordultam, és elhagytam a termet. 

A palota előtt, megkaptam a tegnapi lovamat, amellyel a Bifröstig lovagoltam. Leszálltam az állatról, majd még gyorsan megsimogattam. Heimdall mosolyogva fogadott. 

-Máris haza mész?-kérdezte meglepetten. Általában mikor ide jövök, akkor egy hetet legalább itt töltök. 

-Sajnos mennem kell. A Földön várnak engem!-mosolyogtam rá. 

-Rendben.-beindította a szerkezetet, én pedig pillanatokkal később, már Steve teraszán álltam. A kapitány éppen kilépett valahonnan, így kopogni kezdtem az üvegen. Steve mosolyogva lépett az ajtóhoz, és nyitotta ki azt. 

-Már hiányoztál!-ölelt át, mire orromba szívtam parfümének kellemes illatát. 

-Te is nekem, Asgard lehet, hogy Istenek otthona, de téged egyetlen Isten sem tud pótolni!-suttogtam. Fejemet a kapitány izmos mellkasának döntöttem. Steve kezeit lassan vörös tincseim közé vezette, és azokkal kezdett játszani. Ez a tette mosolygásra késztetett. 

-Szombaton jó neked?-kérdezte. 

-Igen, miért, mit terveztél?-érdeklődtem. 

-Cs-csak gondoltam el-elmehetnénk az első randikra.-mondta kissé félénken. Felnéztem rá, és láttam, hogy arca piros.